CIVIL (?) futás
avagy a Sorsunk és Jövőnk ajánlata
Urbán Erika az előző számban szívhez szóló cikket írt a gonosz polgármester és a még ennél is gonoszabb bizottsági tag összeesküvéséről az ő szakmai ajánlatukról, amely szerint átvennék a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat működtetését, mint közfeladatot az önkormányzattól. Mivel én lennék ez a bizottsági tag, hát nézzük a történetet az én szemszögemből is.
A bizottságunk (Szociális és Egészségügyi Bizottság, továbbiakban SzEB –szerk.) megkapta a Sorsunk és Jövőnk Alapítvány ajánlatát, a Családsegítő Szolgálat mai vezetőjének szakmai megjegyzéseivel bizottsági véleményezésre.
Most egy rövid idézet Urbán Erika cikkéből. „A bizottsági ülésen úgy éreztem magam, mintha bírósági ülésen ülnék vádlottként. Szedlay Gyöngyi „ügyészi” szerepe számomra teljesen megdöbbentő volt, természetesen, ő is igyekezett kihangsúlyozni a „gyermekkereskedelem” gyanúját a beadványomban. Rovásomra írta azt is, hogy az ajánlatom 6 millió forint megtakarítást jelentene az önkormányzat számára, mivel a képviselőasszony szerint ez csak úgy lenne megoldható, hogy fiatal, gyengén teljesítő kollégákat vennék fel.”
Na, nézzük akkor egyenként. Valóban, kérdeztem. Sokat. Így szoktam: elolvasom az előterjesztéseket és kérdezek. Minden olyan kritikus pontra rákérdeztem, ami fontos lehet az ellátásban érintettek és az önkormányzat számára.
Egyfelől azért, mert érdekelt, hogy a maihoz képest milyen szakmai változásokat hozhat egy ilyen váltás, másrészt kíváncsi voltam arra, hogy miben lehet javítani a mai rendszeren. Ugyanis az önkormányzatnak az a feladata, hogy a legjobb szolgáltatásokat nyújtsa.
Valóban furcsának találtam, hogy az örökbeadás segítése része a programnak. Urbán Erika minősíti ezt „gyerekkereskedelemnek”, én nem tettem, pusztán rákérdeztem, hogy ez mit jelent pontosan. Még most sem értem, milyen módon segítenék az örökbeadásokat, mert nem kaptam rá választ.
Valóban elmondtam, hogy én a bércsökkentést csak úgy tudom elképzelni, ha vagy fiatalabb vagy képzetlenebb, aki dolgozik. És megkérdeztem, hogy nekik mi erre a javaslatuk. És valóban érdekel, még most is, hogy hogyan lehet úgy megtakarítani hat milliót néhány ember nem magas bérén, hogy nem csökkentjük az ellátás színvonalát.
Ha eddig több időt fizettünk ki, mint amennyit dolgoztak a település érdekében, akkor azt meg kell vizsgálni, és módosítani kell a mai rendszeren. Ha ezeket támadásnak vette az Elnök Asszony, az sajnálatos, de az ellátás érdekében ezeket a kérdéseket meg kell válaszolni.
Hogy mennyire nem az elutasítás volt a cél, hanem a helyzet megismerése, azt jelzi a később elfogadott határozati javaslatom is, amely úgy szólt, hogy a családsegítő következő hónapban esedékes beszámolójakor térjünk vissza az ügyre. Az egyértelmű, hogy a mai működés alapos ismerete nélkül aligha lehet bármiféle döntést hozni ebben az ügyben. Ugyanis itt nem egy új dolog bevezetéséről van szó, hanem egy működő rendszer megváltoztatásáról.
Innen az ügy azonban érdekes fordulatot vett. A következő hónapban a családsegítő vezetőjének beszámolójánál persze megint kérdeztem, ahogy szoktam, sőt a beszámoló tartalmára vonatkozóan az a kérésem is volt, hogy a következő évben tartalmazza azt, hogy mit sikerült teljesíteni a célkitűzésekből és mit nem. Ilyen elvárás korábban nem volt. A meglepetés itt következett: a beszámolót a FIDESZ és a Szent Flórián Egyesület nem fogadta el. Indoklás nélkül, ami szokásuk. Döntenek valahol, magukban, az érvek meg sem a képviselő-testület többi tagjára, sem a hivatal dolgozóira, sem a nyilvánosságra nem tartoznak.
A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy Urbán Erika egy korábbi ciklusban a mai Szent Flórián-os képviselők frakciótársa volt. Így hát talán nem meglepő, hogy az azóta eltelt üléseken Dr. Somogyvári Gyula a Szent Flórián Egyesület képviselője a téma napirendre tűzését sürgette. A téma újra napirendre került a SzEB áprilisi ülésén. A javaslat úgy szólt, hogy változtassunk-e a családsegítő működtetésén. Érveltem – ellene. Mégpedig azért, mert a családsegítő egy szakmai szempontból jól működő intézményünk, ezt ülésünkön is megerősítették az ezzel foglalkozó hivatali dolgozók. Nagyon érzékeny témákkal foglalkozik, a működtetés magánkézbe adása nagyon nagy körültekintést kíván, és a testület munkatervét figyelembe véve ennek az alapos kidolgozására egyszerűen nincs most lehetőség. Ennél sokkal fontosabb az egész szociális ellátórendszer áttekintése. Az előző ciklusokban még arról sem készült összefoglalás, hogy a különböző jogcímeken – a bérlettámogatástól a szociális ellátásokig – mennyit költünk erre a területre. Természetesen a fideszes képviselőtársak semmit nem szóltak, csak megszavazták, hogy át kell alakítani a családsegítő működtetését. Unszolásomra, hogy ugyan már, árulnák el, miért, a következő választ kaptam: az emberek, a háziorvosok és az egyik iskolaigazgató is azt mondja, hogy a családsegítő semmit nem csinál. Természetesen egyiküknek sincs neve – sosem fogjuk megtudni, ki mondta, ha mondta. Egyébként a két iskolaigazgató is a Szent Flórián színeiben indult a választáson. Meg a beszámolóval is gond volt, nem foglalta össze, hogy mi valósult meg a célokból és mi nem (ami eddig nem is volt elvárás ugye, ahogy feljebb ezt írtam). Hát így történnek a szakmai döntések itt nálunk. Kíváncsian várom, hogy azt is megszavazzák-e, hogy pályázat nélkül átvehesse a Sorsunk és Jövőnk Alapítvány a Családsegítő Szolgálat feladatkörét.
Érdekes háttere az egész folyamatnak az, hogy a FIDESZ országosan ördögöt kiált, ha bárkinek eszébe jut a kórházak működtetésének magánkézbe adása. Eközben a helyi FIDESZ a Szent Flórián Egyesület képviselőivel az ennél sokkal érzékenyebb szociális szféra működtetését készül, tapasztalatok nélkül, előkészítetlenül magánkézbe adni.
