Ha humorizálni szeretnék, azt kérdezhetném: tudják-e mi a kapcsolat az Európai Unió és Kongó között? A ürességtől kongó törökbálinti színházterem. Nem akarok statisztikát közölni, de a Lendvai Károly férfikórus létszáma nagyobb volt a színpadon, mint a közönségé a nézőtéren. Talán csak az menti valamennyire ezt a helyzetet, hogy a megemlékezés szerda este volt. Aki nem jött el, de eljöhetett volna, sajnálhatja, hogy nem hallgathatta a férfikórus műsorát, Hámoriné Olár Mária versmondását és Vokány Erika ünnepi beszédét. A képviselő-asszony ebben az egymásra mutogató politikai helyzetben egy tartalmas, úgy is mondhatnánk, igazi uniós beszédet mondott. Példát vehetnének erről a magyar parlamentben csatározó politikusok, sőt a törökbálintiak is. (-ficsor)
Kedves Vengeink!
Vokány Erika képviselő (FIDESZ – KDNP)
Ma már egyre megszokottabb kifejezés az, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk és ahhoz is kezdünk hozzászokni, hogy azok az országok, akikkel különböző történelmi időszakban közös volt a sorsunk, szintén az Európai Unió tagjaivá válnak.
Pedig ez az uniós gondolat elég távol állt mindig az európai népektől. Nincs még egy olyan kontinens, mint Európa, ahol több mint 40 nyelv található és a történelemben ezek a más nyelvű népek sokat vetélkedtek egymással.
Persze azt is gondolhatnánk, hogy ha már ezen a viszonylag kis kontinensen ilyen sokféle nép él összezsúfolva, miért nem tudtak eddig közösen gondolkodni?
A mi országunk példa is lehetne a népek együttélésére, hiszen a mostanában sokat idézett Szent István-i bölcselet is azt mondta, hogy minél többféle népességből áll egy nemzet, annál több lesz.
Az évszázadok úgy hozták, hogy sohasem éltünk mi magyarok egyedül ebben az országban. Igazi befogadó országgá váltunk és csak sajnálni lehet, hogy ettől nem erősödött, hanem darabjaira hullott Magyarország. Most úgy tűnik, a bárhova sodródott, külön álló nemzetségek megfoghatják egymás kezét és megint közös országban élhetünk. Persze ez nem csak a magyarokra igaz, hanem szinte bármelyik népre, hiszen az igazi nemzetállamok korszaka már lejárt.
Törökbálint egy picit minta is lehet különféle emberek együttélésére, hiszen a törökvész után elnéptelenedett helységet először szerbek, majd később németek népesítették be, és a magyarokkal együttes hármas közösség mindig is példamutató együttélésről tett tanúbizonyságot.
Ha ma szétnézünk leendő városunkon, elképzelni sem tudjuk, hogy 300 évvel ezelőtt mindössze 40-en laktak itt. De amit Törökbálint gyarapodása is jelképez, az unióba lépett országunk kiteljesedésében is érezhetünk.
Sokan még nem élhettek akkor, amikor Magyarországon határkörzetek voltak és például Sopronra, vagy Kőszegre egy törökbálinti el sem mehetett külön hatósági engedély nélkül, most meg útlevél nélkül az Atlanti-óceánig utazhatunk úgy, hogy észre sem vesszük, hogy hol a határ.
Persze a gazdasági érdekek kicsit visszafogják szárnyalásunkat, így még néhány évig várnunk kell a közös valuta bevezetésére és a még szabadabb mozgásra
Mindenesetre, amit ma Európában átélhetünk, az jeles példája az emberi természet nagylelkűségének is.
Sokan tudják, hogy 50 éve alakult meg az európai Unió elődje, a Közös Piac, ami csak azért jöhetett létre, mert két olyan ország vezetése, aki mindig háborúzott egymással, elhatározta, hogy a megbékélésre kell törekednie, mert ez így nem mehet tovább. Az 50-es évek francia és német elitje túl tudott emelkedni önmagán és a vetélkedés helyett az együttműködést és egymást választotta. Ez a példa ragadóssá vált és a sokáig különc Anglia is később csatlakozott, majd a diktátoraitól megszabadult Spanyolország és Portugália is hamarosan tagjává vált az uniónak
Ma már tisztelettel beszélünk a hajdanán lesajnált Görögországról, Portugáliáról, Svédországról, mivel az Európai Uniós csatlakozás mindenütt új időszámítást jelentett és néhány éves alkalmazkodás után ezek az országok példamutató fejlődésen mentek át.
Ma Magyarország lehetőségénél sokkal szerényebb mértékben teljesít és ez annak köszönhető, hogy a jó példákat és az Európai Unió szemléletét képtelenek vagyunk, vagy nem akarjuk követni.
Kit érdekel, hogy Finnországnak ki a miniszter elnöke, vagy Svédországban melyik párt nyerte a választást, vagy azon sem akadunk fenn, ha Dániában épp kormányváltás történik, hiszen tudjuk, hogy az Európai Unió-s országok stabilak, közös céljaik vannak a pártoknak, és mindenütt a jólét biztosítása az elit legfőbb célkitűzése. Ha ebben a Magyarországi pártok végre egyet tudnának érteni, és kicsinyes vetélkedéseiket félretennék, a külföld is jobban respektálna minket, hiszen ők csak azt látják, hogy már megint nem sikerült valami előírást teljesíteni.
Ha valami célt most kitűzhetünk az az, hogy próbáljanak a francia és német példát alapul véve a politika mai vezetői magukon túl nőni, országunk boldogulása érdekében.amit Franko diktátor halála után lehetett realizálni a spanyol polgárháború idején: a baloldali és jobboldali tábor több éves ádáz és véres harcot folytatott egymás ellen, amit diktatúra követett. Mikor végre a spanyol nép ettől megszabadult a politikai ellenfelek kiegyeztek, elfelejtették a múltat a sérelmeiket és a jövő felé fordultak. Ennek a nemzeti kiegyezésnek az emléke ma egy sziklabarlang temetkezési helye, mely hegynek a tetején egy 150 méter magas kereszt áll és az elesettek völgyének nevezett emlékmű emlékeztet arra, hogy lezárták a véres múltat, az ellenségeskedést.
Nekünk talán kisebb emlékmű is elég lenne annak az elhatározásnak a megjelenítésére, hogy mi is le tudjuk zárni az értelmetlen és egymást emésztő vitákat.
Végül rá kellene döbbennünk arra, hogy az Unió lehetőségei szinte korlátlanok, ezért minél jobban ki kellene használni ezeket az előnyöket.
Azt remélem, hogy településünk ebben példát tud mutatni és ez a remélt egyetértés, egymásért küzdés, egymás segítése, leendő városunkat egyre megbecsültebbé teszi.
Tudom, hogy, amikor sokan hallgatják az ilyen jellegű beszédeket, saját napi problémáikra gondolnak, és kicsit földhözragadtabbnak érzik magukat. Nem tagadom, nekem is összeszorul a szívem, mikor megtudom, hogy ismét megszűnik egy munkahely, vagy nem tudják az anyukák óvodába vinni gyermeküket helyhiány miatt és szinte szégyellem magam, mikor koldusokat, kéregetőket látok, mert nem értem, hogy fordulhat elő ennyi jó szándék ellenére, ilyen emberi tragédiák sorozata.
Jelenleg Törökbálintnak olyan vezetése és képviselő-testülete van, mely várja azokat a jelzéseket, azoktól az emberektől is, akik általában nem szoktak részt venni a közösségi életben, szerénységük vagy elesettségük miatt nem hallatják hangjaikat. Szeretnénk, ha mindenki úgy érezné, hogy mindenkiért vagyunk!
Ezzel a gondolattal szeretnénk újólag csatlakozni az unióhoz és mindenkiben megerősíteni azt a hitet, hogy a saját élete is jobbá vált és még szebb lesz az unió tagjaként.
Vokány Erika képviselő (FIDESZ – KDNP)