Igazán nem szeretném Olvasóinkat angol felvilágosodáskori filozófiai bölcsességek cáfolatával felkavarni, de a múltkor néztem a törökbálinti tévéadást és közben az jutott eszembe, hogy badarságot írt ez a Hobbes. „Ember embernek farkasa”? Szerintem szó sincs erről. Jó, elismerem, tévedése menthető, az a Leviatán-állapot, melyben a fenti szállóige született különbözött a mostanitól. Ám észre kell venni, hogy még a legnagyobb felfordulások közepette is vannak olyan elvek, amelyek alapján képesek lehetünk a káoszból rendet teremteni. Törökbálinti viszonylatban ezeket hosszasan kutatni sem kell,. Ilyen erkölcsi talpkő például az, hogy „ember embernek embere”. Méghozzá jó embere. Mely ha ledől…, a legutóbbi önkormányzati választás óta látjuk mi van ebből. Ám ha ezt sikerülne újból helyreállítani, nyugodtan visszatérhetnénk a régi törvényeinkhez, megszabadulnánk a betolakodótól és megint kikaphatnánk magunknak a természetünket, szokásainkat jól ismerő, messzi utazásokon azóta is pallérozódó hajdani királyunkat.
Ha mindez kissé túl feudálisnak hangzik, nyilván az én melléfogásom, hiszen egészen mai jelenségekről van szó.
Az egyik júniusi vasárnap délután tehát meglepetten figyeltem Somogyvári Gyulát a képernyőn. Eleinte csak azt érzékeltem, hogy a máskülönben nem a köntörfalazásról híres önkormányzati képviselő messze tekintő tépelődéssel formálja a mondatait. Egyből el is dobtam a partvist és a szemeteslapátot, leültem a tévé elé, végül azonban csak azzal a felismeréssel lettem gazdagabb, amit egyébként is sejtettem: a politika színészet is. Van, aki elő tudja adni, hogy azon tűnődik, amit már rég eldöntött és van, aki nem.
A képviselő azt állította, most jött rá arra, hogy a többség nem tud együttműködni a polgármesterrel. A főszerkesztő-riporter persze megkérdezte, hogy milyen többségre gondol, amire kissé zavartan azt válaszolta, hogy a polgármesternek 5 embere van, a 18 fős testületben ezt a hatost biztosan nem lehet többségnek nevezni. A főszerkesztő-riporter e tárgykörben nem kérdezett tovább, bár a szentflóriánosok mindössze hárman vannak testületben. És nemcsak azért nem kérdezett, mert matekból nem volt ötöse, hanem mert ő viszont pontosan tudja, hogy egy önkormányzati média számára mit jelent a képviselő-testületi többség.
Neki ezek szerint nem szabad kimondani, amit persze mindenki tud, hogy a pártokat korábban szorgalmasan csepülő szentflóriánosok elég gyorsan odataláltak a Fidesz-KDNP frakcióhoz. Itt legfeljebb annyi az új fejlemény, hogy az együttműködésnek ma már része lehet a képviselőtestület közeli feloszlatása is.
Ez egyfelől érthetetlen, mert a szentflóriánosok maradék súlyukból is veszíthetnek egy időközi választáson. Valószínű, hogy a tekintélyes helyi emberek válogatottja ezzel még inkább kiszolgáltatott helyzetbe kerül a pártszéltől támogatott zöldfülű fideszesekkel szemben. Akkor tehát miért a harctéri idegesség?
A hivatalos álláspontot Somogyvári Gyula akként tolmácsolta, hogy a jelenlegi cirkuszt már ők is unják. Kiabálás, hazugozás volt a legutóbbi ülésen is, tudtuk meg. Jó, nem a polgármester kiabált és hazugozott, hanem rá kiabáltak és őt hazugozták, de ezt így nem lehet csinálni. Nem beszélve arról, hogy gyakran újratárgyaltatja a képviselő-testület döntéseit, ami már csak azért is érthetetlen, mert a megelőző 16 évben mindössze egyszer adott vissza polgármester képviselő-testületi döntést új tárgyalásra.
Közbevetőleg meg kell jegyeznem: akik gyanítják, hogy ekkor bizonyára rendkívüli esetről lehetett szó nem tévednek. Mintegy hat éve a testület úgy akart megszabadulni a webmestertől, hogy tollvonással megszüntette volna az önkormányzat honlapját. Erre a minden ízében XXI. századi ötletre Turai István is azt mondta, hogy mégsem kéne. Neki lett igaza, a honlap megmaradt. (Csodával határos módon a webmester is.) Ám Turai István polgármesteri pályája talán éppen egy újratárgyaltatás elkerülésénél kapott először gellert. A féléves helyi háborút kiváltó településszerkezeti terv megszavazása előtt, a 2001. szeptember 7-i ülésen még a Btk-ból vett idézetekkel próbálta a helyes útra terelni némely képviselőtársát, ám utóbb a többség akaratát az egyszeri újratárgyalás lehetőségével sem élve fogadta el. Igaz, két éven belül az említett módon megszólítottak táborában talált szövetségesekre, rövidesen megkapta a csapatkapitányi karszalagot, 2006 szeptemberében pedig minderről már azt mondta lapunknak: jó, hogy nem mindig a polgármesternek van igaza.
Keller László efféle átállásától biztosan nem kell tartani. Láthatóan nem akar az eddigi rendszerbe beékelődni, sem az SZMSZ megerőszakolásánál, sem más, gazdaságilag nagy jelentőségű ügyekben. Ilyen volt a Tópark szabályozási terve, amikor nem követte a képviselő-testületi többség szívének meglágyulását a befektető irányába. Volt is ebből néhány újratárgyalt döntés. Ilyen az egyettvölgyi értékesítés is. Ám meglehetősen furcsa éppen akkor berzenkedni az újratárgyalás (június 5-i ülés) miatt - ahogy azt Somogyvári Gyula és Csuka Attila, helyi Fidesz elnök az említett adásban tette - amikor a napirendre tűzött két kérdésből egyben, a gazdaságilag nagyobb súlyúban a képviselő-testület álláspontja megváltozott. A polgármester makacsságának eredménye, hogy mégiscsak nyílt eljárás során értékesítik az égettvölgyi területet, ahelyett, hogy muszáj lenne a testületi többség által kijelölt egyetlen céggel tárgyalni. Ám úgy tűnik, hiába olvadt el a kivételezett eljárás mögül a többség, legszívesebben már a szentflóriánosokat is ismételnének, de ők önkormányzati választást. Gyanítjuk, fárasztóvá vált a keményen harcoló polgármesterrel szembeni küzdelem. Eddig ment minden a maga útján: az intézőerőt könnyen lehetett kamatoztatni, pártfogolni, a döntést a testületen keresztülvinni. Keller László érkezésével ez a helyzet megváltozott.
Érdekes ebben a folyamatban gyermekjóléti közszolgáltatás kiszervezése, Sorsunk és Jövőnk Alapítvány belépésének lehetősége is. Itt egy speciális szakmai kérdésről lett volna szó, ám ebben az összehasonlítható esetek híján nehéz lett volna megdönthetetlen érveket felhozni. Furcsa volt látni, hogy ezúttal a közszolgáltatások kiszervezése terén országosan rugalmasabb MSZP-sek idegenkedtek az ötlettől, miközben a fideszesek fújták a liberális kátét. Végül a testületen belüli csoportdinamika érvényesült: a kiszervezés megfelelően egyengetett útja - pályázat kiírásával - lehetővé vált.
Csak hab a tortán, hogy a SPAR-t természetesen elhajtotta a képviselő-testületi többség azzal az elképzeléssel, hogy a legnagyobb frakcióját alkotó párt helyi elnökének boltjával szemben építenének üzletet. Még mit nem?!
Törökbálint kisváros. Augusztus 20-án fel is avatják azzá, mármint várossá. Egyébként a helyzet változatlan.
