Mottó: Jézus megváltoztatta az életedet. Akarod menteni a változásokat?
Hála ügyes kezű múltbéli mestereknek, a dupla vastag falaknak és a félig már beszakadt, utolsó esztendejébe ért cserépnek a fejünk fölött, a benti időjárás úgy nagyjából elviselhető. Függönyök behúzva, a napos bejárati oldalon csukott ajtók, frottírtörölköző az ablakon, kényszerű ráadásként a vékonyka csipke fölé, jöhetsz, meleg, túléltelek már párszor. Lehet vagy egy hónapja, hogy fölraktam magam a töltőre. Nem csak úgy jelképesen, mint amikor egy nagyot nyaral az ember, hanem a kisütött, lemerült állapotból kezdtem újra éleszteni a rendszert. Magány, könyvek, de inkább internet. Na, nem olyan függőséges, szeretünk ezzel viccelni, inkább az a jó alapos körbe - körbe bámészkodás, hogy segítsem magam átbillenni a munka világából való önkéntes száműzetésem révén előállt mulya tétlenségből. Békés, aprólékos felfedezőút a világhálón, rendszerint éjszakába nyúlóan, senki és semmi nem zavar, virgonc kiskutyám parancsol rám olykor, harsány, huncut ugatással, hogy játszana velem szívesen. Ilyenkor megküzdünk, majd elcsenve kicsit játszópajtásom önfeledt boldogságából, visszacsoszogok a géphez, hogy birtokba vegyem azokat a rejtett, ízes zugokat, amiket bizonyára nem nekem szántak, de lemondani róluk többé nem akarok. Türelem kell az olvasáshoz, meg érdeklődés, ugye. Ez utóbbival nincs baj, hanem író legyen a talpán, aki engem, mostani némileg megkorosodott, izgága, folyvást fészkelődő emberfiát akárcsak fél órára székhez ragaszt. A képernyőre ezzel szemben leggyakrabban a kis türelmű olvasó számára is nyelhető adagokban injektálódik a tudás, meg a kapitális baromság is, ki mit szeret, ennyit mindegyikből ki lehet bírni.
Valóság, hogy kötözködésre való hajlandósága a politizáló magyart legelőbb a hírportálokra hajtja. Drámai az, ahogy az esemény és a róla szóló híradás közti idő megrövidül, meg, hogy egyszerre hány szemüvegen keresztül nézhetem ugyanazt a történést. Akad néhány online TV, nem túl sok, többségük nem valós idejű, hanem rögzített képsorokhoz biztosít hozzáférést. Pompás dolog ez, minthogy elég bajos így műsort lekésni. No, mielőtt Olvasóm türelmét vesztve csapja össze az újságot, mondván, hol itt a „szájbörkutya”, térek is rá a lényegre. Ez pedig, nem vitás! – az interaktivitás. Itten vissza lehet pofázni, kezit csókolom, elküldheted a nagyra becsült, szakmailag elismert tollforgatót is, ha másképp látod a világot, mindezt azonnal látható módon, névvel, vagy, ha félted az állásodat a narancsos diktatúrától, akkor név nélkül. Piszkosul föltámadott a tenger, az információáramlásé. Két jelentősebb felület alakult ki az idők során: elsőként a mindenkori szerző által tematizált FÓRUM, amelynek felvetéseire reagálhat az olvasó, szabadon, szinte bármit, amit akar, vagy tud. A tartalmat rendszerint szerkesztő moderálja. Az ő feladata csupán a kisebb-nagyobb szabálytalanságok korrigálása. (A hőre lágyuló cyber-kutyáé pedig az, hogy engem, a gazdit néha elparancsoljon a gép mellől.) Másik a blog, de róla legközelebb, mert ennek a műfajnak az ereje minden eddiginél átütőbb. A felvitt információk széles körű elérését segítik az ún. tartalom megosztó technikák is. A fentebb emlegetett interaktivitás lehetőségétől nem mindenki boldog. Mindezidáig szerkesztett, politikai erővonalak mentén finanszírozott kiadványok meg néhány földi sugárzású TV és rádió végezte el az össznépi agymosást. Ellenvélemény a túloldalon, minimum egy nappal később, és, naná, hogy zsűrizve a helyi polit-büró által. Erre, v@zze, itt a net. A maga szabadszájúságával, sajátos, laza illemkódexével, azzal a fiatalos pofátlansággal, amitől trottyos vén főszerkesztők legalább is összecsinálják magukat. Nem csak itt, sávos-országban, hanem mindenhol ezen a kis bolygón. A helyi kiskirályok, hercegek, grófok félnek is a fórum intézményétől, mint ördög a konfirmálástól. (református verzió 1.2.) A kiosztott igazság egyetemessége simán seggbe rúgva, csak egy kis légypiszok a tengernyi egyéb álláspont között. Bele kell őrülni. Már a hülyébbeknek. A ravasza az inkább maga nyit fórumot, ő is moderálja, az istenadta nép észre se veszi, már meg is van vezetve, approximatíve.
No, egy kis hazai körkép. Hogy a várossá válás látható külső jegyein, vagy azok hiányán még sokáig lehet csipkelődni, azt erősen remélem, volnék inkább falu-kedvelő ember. Azért azt egyet se bánom, hogy ha lassan is, de életre kapaszkodott néhány, a településhez kapcsolódó honlap. Az egyebekben minden környékbelit messze felülmúló önkormányzati- és a most még csak formálódó MMMH oldalakról van szó. Egy közös van bennük a tematikus rutinadatokon túl. Bölcs optimizmussal zárják el a vitatkozó, érvelő helybéli polgárt egy esetleg később elfajuló purparlé lehetőségétől, bízva a felettünk valóban, hogy ez mindörökre így is marad. Az Úrnak pedig van oka neheztelni, a mostani polgármester bizony, kissé elhanyagolja. Talán ezért is eshetett meg, hogy hirtelenjében egy új, szabad hozzáférésű weblappal bővült a törökbálinti piac: www.tegyunkajovonkert.hu néven. Hírek, közérdekű adatok, folyamatosan bővülő tartalom, hozzászólási lehetőségek, egyszerűen kezelhető nyitott fórum vár minden arra szörfözőt. Itt bárki, akinek a helyi közélettel kapcsolódó véleménye, javaslata van, közzé teheti. Mindezt szabadon, mondom még egyszer, és könnyen betartható etikai szabályok mentén.