Ebben a hónapban sem maradtunk bosszankodni való nélkül. A Csalogánytanya alatt már évek óta működik egy elektronikus sebességjelző tábla. A szkeptikusok ellenérzésének dacára állítom, hogy hasznos. Az Érd-Parkváros felől érkezők túlnyomó többsége lecsökkenti haladási tempóját az itt 60 km/ó-ra limitált sebességre. De sokszor, ha nem is akarja, akkor is kénytelen, ha az előtte haladók ezt teszik. Hasznos szerkezet. De valakinek ez nagyon nem tetszett. Akkurátusan szétverték. Nem értem, mert ez a szerkezet csak jelzi a sebességet, jelet nem küld sehova, csak informál(t). Nem is valószínűsítem, hogy törökbálinti lenne az elkövető, de hogy ebbe a rovatba illik a cselekménye, az biztos.
Másik esetünk már nem is bosszantó, az kifejezetten felháborító! Mert Ön, Tisztelt Olvasó miként gondol arra az emberre, aki az Anna hegyi kilátó védő léceit eltávolítja? Illetve bocsánat, nem fogalmaztam pontosan, szétrúgja, kitöri. Na nem egyet, kettőt, tucatjával! És több helyütt egymás melletti léceket, ahol így már átfér egy embergyerek! Ez már nem csíny, ez életveszély okozás! Mert, ha valaki onnan fentről lezuhan, nagy valószínűséggel nem éli túl. Amikor a kilencvenes évek közepén átadták a tornyot, fenyőlécekből készült a védőkorlát. Hónapokon keresztül százával csavarozták le, és lopták el a léceket. Azután egyszer csak vége szakadt ennek. Gondoltam is, na, valaki befejezte a kerítését. Viszont ezt követően egyre gyakoribb lett a vandalizmus. Azóta nem fenyő, hanem akácfa lécekkel pótoljuk a hiátusokat. Ha már rúgja, legalább fájjon! De fel nem foghatom, mi okoz örömöt ebben a barbarizmusban.
És mi ezt némán tűrjük?
