Az augusztusi számban a testületi ülések tervezett rendje szerint el is maradhatna ez a jegyzet, hiszen a nyári időszak következő ülésére csak augusztus 30-án kerül sor. De mégsem maradtunk testületi esemény nélkül. Gyarmati Mihály képviselő (Fidesz), aki a Közigazgatási Hivatalnál néhány képviselőtársával megtámadta a 2007. 06. 28-án nagy nehezen megszületett döntést az új Polgármesteri Hivatal építésének tárgyában – később mégis a veszett fejsze nyele után nyúlt. Sürgősségi indítványban újra visszahozta a témát egy rendkívüli testületi ülésre a törökbálinti törvényalkotók elé.
Hol is legyen az új városháza?
A új Polgármesteri Hivatal építésének története sem egy siker sztori. A ’70-es években készült rendezési tervek még a Szérűskertben találják meg a hivatal ideális helyét. Ez az elképzelés sokáig tartja magát. 1990. novemberében, az Általános Rendezési Terv elkészítésével megbízott PESTTERV és VÁTI szakemberei már a szérűskerti helyszínnel kapcsolatban - a várható forgalomnövekedés miatt - elbizonytalanodnak. Az önkormányzatiság első éveiben azután a közművesítésre irányul minden figyelem és forrás, a hivatal építése háttérbe szorul, és csak a ’90-es évek közepétől kerül ismét napirendre. A Községi Újságban Tóthfalussy György egy vitaindító cikkel hozza a szunnyadó témát új lendületbe. Most már más helyszínek is szóba jönnek, többek között a patak meglehetősen elhanyagolt környéke is. 1999-ben Turai István polgármester, a Budapesti Műszaki Egyetem építész doktorandus hallgatóival terveket készíttet a Polgármesteri Hivatal és a Művelődési Ház megvalósítására szérűskerti vagy a patakparti elhelyezéssel. Az elkészült pályamunkákat a lakosságnak megtekintésre közzéteszik. Közben törökbálinti polgárok újabb helyszíneket vonnak be a közgondolkodásba, az OMŰV és a Dulácska tanya megnevezésével bővítve a lehetséges helyszíneket.
2000. júniusában elkészül egy kérdőív, ezzel próbálja a testület a közvéleményt az építendő hivatal helyszínének tárgyában szondázni. A beérkezett válaszokból az derül ki, hogy a legtöbben a Polgármesteri Hivatal jelenlegi helyét (a mögötte lévő területekkel együtt) érzik a legjobb megoldásnak.
2002-ben az Arany Alkony Idősek Otthona építése kapcsán kibontakozó Medicatus féle lakópark építési tervek, majd az otthon sem éppen problémamentes kivitelezése a központi téma. 2003-ban kerül ismét terítékre az új hivatal építése, ezúttal egy általánosabb kontextusban, a település központ részeként.
Javasolt helyszínek: az OMŰV-, vagy a régi hivatal helyén
A SCET Városfejlesztő Rt. 2001-ben a Munkácsy utca, mint a valamikori Fő utca felélesztésére dolgoz ki terveket, a Polgármesteri Hivatal tekintetében két -közel azonos értékűnek tekintett – megoldással, amely az OMŰV vagy a mostani Polgármesteri Hivatal helyére javasolja az új hivatal megépítését.
Mire is vártunk hét évig?
Így visszanézve a kronológiát, egyet kell értenünk Keller polgármester sommás összegzésével, miszerint 2000. óta ebben az ügyben nem történt gyakorlatilag semmi.
A Papkert környékén volt talán némi ingatlan vásárlás az önkormányzat részéről, de az OMŰV-vel nem kezdődtek lényegi tárgyalások, hiszen ez a helyszín csak akkor jöhetett volna szóba, ha a céget egy nekik is megfelelő helyre kitelepítethetjük. Ezzel két legyet üthetünk egy csapásra: megszüntetjük azt a lehetetlen állapotot, hogy a városközpontban egy meglehetősen szennyező és zajos üzem működjön, másrészt az ófalu természetes tengelyét képező Szent István utcával szemben, háttérben a szelíd, lankás domboldallal, szép környezetű városházát emelhettünk volna. Ez a megoldás ugyan alsó hangon is 1 milliárd feletti költségteherrel indul, és akkor még csak a területet biztosítottuk a leendő városháza számára. Okos előrelátással azonban számíthattunk volna az un. barna mezős beruházások felé forduló nagyobb állami figyelemre, miszerint az elhagyott ipartelepek rekultivációja az elsődlegesen támogatandó fejlesztési szempont az újabb zöld területek felélése helyett (lásd! Szérűskert!).
A hét éves kihagyás már csak azért is érthetetlen, mert ekkor már javában tárgyalt az Orbán kormány Magyarország uniós csatlakozásáról, és lehetett tudni, hogy az uniós pénzekre nagy szükségünk lehet céljaink megvalósításához. Igen ám, de ahhoz kiértelt, kidolgozott pályázat beadására alkalmas tervek kellenek. Ezek nincsenek, hogy is lehetnének, amikor a helyszín tekintetében sincs igazán konszenzus.
Tényleg ennyire ráérünk?
Valószínűleg ezt a helyzetet érzékelte a 2006-ban megválasztott új polgármester, és bár a 2007-es költségvetést még le sem tolta a testület torkán, városháza ügyben máris megpróbálja menteni a menthetőt, ha a 24. órában is. Összehív egy testületi ülést 2007. február 2-re, egyetlen napirendi ponttal, ami „A településközpont fejlesztésének lehetőségei, irányai, felkészülés az NFT II. (Nemzeti Fejlesztési Terv –szerk.) helyi végrehajtására címet viseli. Meghívja előadóként Dr. Németh Imre szakállamtitkárt, aki elmondja, hogy milyen lehetőségei vannak a Közép-Magyarországi Régióba tartozó Törökbálintnak a régióra jutó, kb. 430 milliárdos támogatásra való pályázásnál. Régiónk a fővárosnak az Európai unió átlagát meghaladó fejlettsége miatt (Budapest 128%, míg a megyei átlag csak 60%) előnytelenebb helyzetben van, ezért a pályázatokat mielőbb be kell adni, ha sikeresek akarunk lenni. A másik meghívott előadó, Aczél Gábor, a SCET Városfejlesztő Zrt. munkatársa (ő és csapata dolgozta ki a városközpont és a Fő utca revitalitációjának terveit) vetített képekkel ismerteti a 2001-ben általuk elkészített anyagot, melynek nyomán – mint ahogy arra már korábban kitértem – megszületett a két preferált helyszín.
Az előadásokat vita követi, majd döntés.
A képviselő-testület elutasítja azt a javaslatot, hogy a polgármester a fogjon hozzá a Polgármesteri Hivatal terveztetéséhez az önkormányzati tulajdonú 486 hrsz-ú területre (azaz a jelenlegi hivatal és a mögötte lévő terület 6 igen, 4 nem, 5 tartózkodás, 3 távollevő mellett elutasítva). Felhívnám a figyelmet az öt tartózkodó képviselőre, (a tartózkodás értékét tekintve azonos a „nem” szavazattal, de alkalmat ad egyfajta maszatolásra, tudják, mint a szűzlány, aki őrizné-, meg szabadulna is az ártatlanságától!), s mindezt teszik hét tétlen év után! Viszont felkérik a polgármestert, hogy haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat az OMÜV illetékeseivel.
Eddig már 24 testületi ülés!
Ezen a ponton egy kis kitérőt kell tennem. Összeszámoltam, a választásokat követő alakuló testületi üléstől (2006. 10. 2.) 2007. július 17-ig összesen 24 testületi ülés volt. Ezen a számon érdemes elgondolkodni, hiszen az SzMSz havonta egyet ír elő, s ha ebből a nyári szünetet leveszem, akkor akár tízzel is ki lehet húzni egy évet. Mi viszont nem egészen egy év alatt abszolváltunk 24-et. Ne ringassuk magunkat abban a hitben, hogy a ráfordított idővel arányos a teljesítmény! Erről szó nincs. Ez csak azokat a kétségbeesett kísérleteket jelenti, amit a polgármester tesz a megfeneklett ügyek újra tárgyalására, a működőképesség üggyel-bajjal való biztosítására. És hogy közben mi zajlik a háttérben? Tárgyalások, egyezkedések, csendes kis zsarolások, újabb egyességek a napirenden lévő előterjesztések elfogadtatására, amelyeket aztán a következő ülésen az arra ígéretet adók szó nélkül megszegnek. Így csak találgatni tudok azzal kapcsolatban, mi is történhetett a kulisszák mögött, mikor is május 24-én, egyszer csak előkerült a fejlesztésekről szóló beszámolók között egy olyan előterjesztés, amely két tervezési változatot (un. tömbváltozatot) mutatott be az új Polgármesteri Hivatal lehetséges tervpályázataként, de mit tesz Isten, ezúttal egy vadonatúj helyszínnel. Ez pedig a Tüdőgyógyintézet (lánykori nevén „szani”) és a plébánia épülete közötti terület, ami persze még korántsem teljesen önkormányzati tulajdon. Nem tudni, mitől is születhetett meg ez a látszólagos egyetértés, de most már 11 képviselő érezte úgy, hogy melléáll az ügynek. Azt mondom, nem tudom, de azért vannak elgondolkodtató momentumok. Az egyik nem túl szerencsés fordulat az, hogy az eddigi ellenzők által időcsapdába szorított polgármester is megtalálja elődje, Turai István által is gyakran alkalmazott sémát. Előkerülnek a csak „udvari építészeknek” becézett helybéli szakemberek, akiknek a nevéhez már sokak szerint eddig is túl sok megbízatás, és kivitelezés fűződik. A pályáztatás, a versenyeztetés az uniós pályázati határidő szűkössége miatt ezúttal is elmarad, sőt, egyfajta ígéret is belefogalmazódik a határozatba, hogy a végleges építési tervek elkészítését is – szabadalmi jogokra hivatkozva – célszerű ezeknek az építészeknek adni. A másik gyanúm az, hogy a Szent Flórián képviselő jelöltjeiként a választásokon is induló építészek megbízása lehetett az a momentum, ami a jelenlegi testületben lévő szentflóriános képviselőket „rábírhatta” a támogatásra.
Keserű szájízzel még csak annyit tennék hozzá, hogy az első pályázati körről –ezeket május utolsó hetében bírálták el –már lemaradtunk, pedig februártól több mint három hónapunk lett volna pályázat beadására.
Gyarmati képviselő a Közigazgatási Hivatalhoz fordul
Nem sokáig örülhettünk a pyrrhusi győzelemnek, mert Gyarmati képviselő (Fidesz) néhány társával a Közigazgatási Hivatalnál kért megerősítést az új helyszín kapcsán keletkezett kételyeikről. Valószínűleg újabb, erőltetett tempójú megbeszélések és egyezkedések indultak meg a háttér alkukra, mert Gyarmati képviselő egy sürgősségi javaslatot nyúlt be, amelyben leírja, hogy a május 24-i határozat a hivatal új helyszínének tárgyában hány pontban sért helyi rendeleteket, ezért ezt a javaslatot vissza kell vonni. Emellett új javaslattal áll elő a hivatal megépíttetésére a mostani önkormányzat épület és az egyik szomszédos ingatlan helyén. A sürgősségi javaslat tárgyalására a polgármester július 3-ára egy rendkívüli testületi ülést hív össze.
Felsorakozik-e Gyarmati Mihály mellett a Fidesz és a Szent Flórián?
Az előterjesztést követő vitán azután kibontakozik a beadandó uniós pályázat a maga teljes reménytelenségében. Szeptember közepéig kellene átadni a SCET Városfejlesztő Zrt. szakembereinek az anyagot a végső pályázati formába öntéshez, hogy október 15-ig beadható legyen. Ehhez képest a megbízott építészek csak tömbvázlatokat készítettek el eddig, a pályázati tervek még sehol sincsenek (ezek a végleges építési engedélyhez szükséges tervek készültségének kb. a 70%-át jelentik!), arról nem is beszélve, hogy ha elkészülnek, még meg kell járniuk egy-két engedélyeztetési fórumot. Az ellenzők persze jogosan veti fel, hogy a tervpályázat készítőit is pályázat alapján kellene kiválasztani – azt ugyanakkor elfelejtik, hogy hónapokig ők késleltették a döntést, ezért nincs idő a pályáztatásra, maradnak az „udvari építészek”. A főépítész asszony is jelzi, hogy a tervezések már hónapok óta folytak, de a testület hírtelen ötlettel helyszínt cserélt, így aztán tökéletes az időzavar. Csuka Attila (Fidesz) sietve bejelenti, hogy a tervezések pályáztatása nélkül ő nem hajlandó a szavazatát adni a döntéshez, mire Keller László rendre utasítja, hogy ez nem az ő előterjesztése, fogja magát vissza, mert a mai vita alapján erre a megjegyzésre semmi alapja nincs.
Csak egyetérteni tudok a polgármesterrel, amikor így összegez: „nem vagyunk felkészülve az uniós pályázatokra. A többi települések már javában pályáznak, pl. a régióból Vác, Gyál is jelentkezett már kiemelt projektekkel.
A testület végül Gyarmati képviselő sürgősségi indítványát elvetette.
Mit gondolnak ezek alapján, lesz ebből a pályázatból valami, vagy még hatékonyabb mérgeket kell vásárolunk ősszel a hivatal lelakott épületének egér mentesítésére?