- Hogyan fogadta, hogy Törökbálint végre város lett? - Törökbálinton, a várossá avatásnak gyakorlatilag már nem volt (nem lett volna) akadálya korábban sem. 1995-96-ban, mikor már olyan helyzetbe voltunk, hogy az össz-közművesítést sikerült befejezni, megteremtettük a lehetőséget az itt élő emberek részére, hogy végre városi színvonalon élhessenek.
1996 aug.20-án Göncz Árpád köztársasági elnök úr az országból három vagy négy polgármestert (közöttük engem is), eredményes munkásságuk elismeréseként a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntetett ki. Gondolom, emiatt történhetett, hogy a belügyminisztériumnak az a főosztálya, amely javasolja a köztársasági elnök felé, hogy melyik település legyen város, talán az én kitüntetésemre kaphatták fel a fejüket. Történt ugyanis, hogy ’97 késő őszén ketten kivonultak a minisztériumból ide, Törökbálintra – mi nem hívtuk őket – bejelentkeztek, hogy szeretnének itt körülnézni. Na, két vagy három napig mászkáltak erre-arra, majd jöttek és közölték a jegyzővel és velem, hogy körülnéztek, sok emberrel beszéltek is és úgy ítélik meg, Törökbálint alkalmas arra, hogy megkapja a városi rangot. Hoztak is egy mintapéldányt – azt hiszem talán Vecsés anyagát - és közölték, hogy semmi mást nem kell tennünk, Vecsés helyett írjuk oda, hogy Törökbálint és az előterjesztést a köztársasági elnök felé ők majd támogatják.
Én nem sokat meditáltam, rögtön megadtam a választ, még pedig azt, hogy mi erre készülünk, az a tervezőiroda, amelyik a településrendezési tervet készítette, megbízást kapott, hogy a község központ és a majdani városháza vonatkozásában készítsen részletes tervet. - Ez a várossá válás folyamatának része volt?
- Persze. Azt mondtam a minisztériumi főosztályvezetőnek, úgy tartom ésszerűnek, hogy ha várossá válik egy település, annak meg kell adni a módját. Mi most ott tartunk, hogy a részletes rendezési terv készen van, a városháza helyét a Szérűskertben jelölte ki, ott van nagy parkoló, arborétum stb. Várjuk meg azt, amíg felépül a városháza (az építkezést akár holnap elindulhat, hiszen nem kell bontani, nem kell telkeket kisajátítani). Amint elkészült, mi rögtön jelentkezünk,mert nagyon sután jönne ki, hogy kapunk egy városi rangot és nem tudjuk, hogy hova tűzzük ki a város zászlaját. - Akkor azt mondta ugye, hogy egy pillanat alatt felépül városháza, s lám ez pillanat 10 év óta tart, mert bár város lettünk, de városháza még mindig nincs. (De már legalább megvan a testület döntése, igaz, hogy nem oda és nem úgy).
- Ha én maradok polgármester ’98-ban vagy később megválasztanak, az biztos, hogy fel is épült volna egy-két esztendő alatt. Azt szerettem volna, hogy törökbálinti mesterek építsék fel, és a nevüket valahová a városháza falára elhelyezett táblán megörökíthetjük. Törekedtem volna arra, hogy lehetőleg minden helyileg készüljön. - …egy kicsit úgy, mint a céhek idejében, az öntudatos mesteremberek, maguk is helyi polgárok, maguknak teremtik meg városuk arculatát.
- Igen, érezze magáénak az iparostól kezdve mindenki. Summa summarum, ez volt a válaszom ’98 januárjában, hogy igen is, mi akarunk város lenni, csak építsük fel a városházát. - Tehát Önnek akkor a várossá válás feltétele a városháza volt?
- Igen. Akartam persze, hogy város legyünk, adott feltétellel.De mihelyt én kihúztam a lábamat az önkormányzatból, lekerült a napirendről. Pedig268 millió forintot hagytam a kasszában, amikor átadtam Pistának (Turai István polgármester –szerk.) a község vezetését… - Itt mindenkinek – párt, meg ideológiai hovatartozás nélkül – az a véleménye, hogy az Ön polgármestersége idején indultak el azok a nagyon jelentős infrastrukturális fejlesztések, amelyek mára lehetővé tették a várossá válást. Hatalmas elánnal vetette magát a dolgok sűrűjébe. Hogyan indult ez?
- Először is pártpolitikától mentesen vezettem a testületi munkát. Soha, de soha elő nem jött a politika. Megmondtam előre, ha valaki elkezdi szidni az egyik vagy a másik kormányt, pártot, vagy másik képviselőt, szemrebbenés nélkül itt fogom hagyni a társaságot. Nekem nem életszükséglet az, hogy polgármester legyek, van egy komoly szakmám, ahol én háromszor annyit keresnék. Nem is volt ilyen a nyolc év alatt.
Már ’91-ben eldöntöttük a község teljes közművesítését. A legelső az volt, hogy ahol nem volt vezetékes víz, ott hajrá, azonnal beköttettük. A csatornahálózatot, a gázellátást együtt, egy munkafázisban valósítottuk meg. Elkészült a szennyvíztisztító telep. Az utakat is rendbe kellett hozni, a legeldugottabb kis zsákutca is aszfaltburkolatot kapott. A község lakosságának a közérzete akkor már kezdett városivá válni. - Milyen forrásaik voltak ezekhez?
- Először is volt elég jelentős lakossági hozzájárulás a gázhoz, a vízhez, telefonhoz. A nagyberuházók akkor már komolyan érdeklődtek a törökbálinti területek iránt és itt az építési engedélyek kiadásának a feltétele az volt, hogy a közműfejlesztést szíveskedjenek előre kifizetni. Ez nem volt törvényellenes. Mi viszont vállaltuk, hogy amikor nekik majd szükségük lesz, pl. gázra, az ott lesz. Ez nem kis felelősséget jelentett, mert ha nem jön össze, olyan pert akasztanak a nyakunkba, hogy a gatyánkat is lehúzzák rólunk. - A városiasodás csak víz, gáz, telefon, kultúrház?
- Jó, persze a város az rang, ha én azt vallhatom, hogy városlakó vagyok. Az életszínvonalam ugyan nem nagyon változik ettől. A település kap egy rangot, de a rang mellé nem jár a pénz. (Ha ez tíz élvvel ezelőtt történik, akkor talán még ki tudtunk volna verni valamit, és egy ideig még saját erőből is tudtunk volna létezni). Egy városnak ne lelki, erkölcsi háttere legyen, hanem gyakorlati, emberi, anyagi. - Megenged egy ellenvetést?
- … hát hogyne, én szeretem, ha van ellenvélemény, akkor lehet értelmesen vitatkozni… - Tán 2003-tól kezdve van tudomásom arról, hogy a várossá válás itt téma. Ugye, akkor volt népszavazás, beterjesztjük, nem terjesztjük be stb.. Úgy gondolom, a városi rang nem pusztán arról szól, hogy több pénz, vagy javakat kapunk, hanem a városiasodás – legalább is történelmileg tekintve – polgárosodást, polgári öntudatot jelent. A város egy olyan közösségi kollektív tudat, amely magasabb szintű szemléletet, műveltséget, erkölcsi nívót, kultúráltságot jelent Tudom én azt persze, hogy nem azt jelenti, hogy július 1-vel várossá nyilváníttatunk, és 2-án arra ébredünk, hogy más lett a világ. A városiasodás egy hosszú, évtizedes folyamat.
- Nem volt ez ellenvetés, én is azt mondom, hogy város rang elnyerésével az emberek tudatát is lehet befolyásolni. Mert, ha azt mondják neki, hogy Törökbálint község, akkor kihúzza magát, és azt mondja, de uram, Törökbálint város! S ehhez talán én magam is hozzájárultam egy kevéssel. Ha itthonról elmegyek engem még ma is megsüvegelnek az emberek, megállítanak az utcán, kérdeznek, mesélnek.
Ennek a falunak, bocsánat, most már városnak a sorsát szeretném végigkísérni, amíg csak élek, mert érdemes.