Olvasóinknak leírnám azt az utat, ami Törökbálint városi címének elnyeréséhez vezetett. Előbb várossá válást akartam írni, de rájöttem, ez nem oklevél és díszes ceremónia kérdése. A várost polgárai tehetik igazán várossá.
Nem kevés időmbe került, míg a helyi sajtóból, illetve testületi jegyzőkönyvekből kibogoztam, hogyan keletkezett a várossá nyilvánítás igénye. Amikor a németajkú lakosság kitelepítésének előzményeit és eseményeit kutattam a Pest megyei Levéltárban, találtam egy olyan 1945-ből származó képviselő-testületi kérelmet az akkori Belügyminisztériumhoz, amelyben Törökbálint Budapesthez csatolását kérték. Ha akkor ez teljesül, akkor Törökbálint már 62 éve város volna, igaz, csak Budapest egyik kerületeként.
A városi címért való küzdelem a rendszerváltást követően teljesedett ki Magyarországon. Törökbálinton az első 8 év a közművesítéssel telt el, a fejlődés meglehetős lakosságszám növekedéssel járt. Miután a közművesítés 1998-ban lényegében befejeződött, egy három főből álló belügyminisztériumi csapat Törökbálinton járva arra a megállapításra jutott, hogy immár a nagyközség eséllyel pályázhatna a városi címre. Dr. Elek Sándor polgármester úgy vélte, ezzel a lehetőséggel majd akkor kell élni, ha sikerül építeni a címhez méltó városházát. A ’98-as év közepén Tóthfalussy György kezdeményezésére Törökbálint városért Alapítvány jött létre, különböző civilszervezetek vezetői – így Csuka Attila – részvételével, Bálint János elnökletével, a várossá válás folyamatának megsegítésére. Az őszi önkormányzati választáson mandátumot nyert Gáldi György novemberi cikkében kiállt a várossá válás mellett. Az új polgármester, Turai István arról számolt be, hogy egy törökbálinti Okmányiroda létrehozása „településünk várossá válásának szempontjából jótékony hatást jelentene.”
1999. júliusában, az akkor kisebbségben lévő Fidesz elnöke, Árvai László mintha nem lelkesedne a várossá válásért: „… egy munkacsoport elhatározta, hogy Törökbálint város lesz és pont.” Ugyanekkor Turai polgármester a frissen várossá vált Göd polgármesterét idézi, aki beszámolt „a várossá alakulással kapcsolatos hosszas és nehéz előkészítő munkáról” de „a központi többletbevétel mintegy 30 millió forintos pozitív mérleget mutat.” Októberben Gyarmati G. Mihály a Törökbálint városért Alapítvány akkori elnöke a tőle megszokott kritikus nézőpontból elemzi a várossá válás feltételeit, azaz akkor érdemes városról álmodozni, ha: „A városias arculat kialakul, lesz városközpont, néhány jellegzetes középületünk. Lesz főtér, lesznek sétaterek és utcák, jó intézmények, városias szolgáltatások.”
2000. júniusi testületi ülésen Gáldi György napirend előtti felszólalásban arra biztatta a testületet, hogy 2001. januárjára készítsük elő a városi cím elnyerésére vonatkozó kérelmünket, hiszen ebben az évben 7 település nyert városi címet. Azzal érvelt, hogy ha már a városiasodás nyűge megvan, miért ne élvezhetnénk annak előnyét is, többek között azt a mintegy 50 millió forintot, amely az állami költségvetésből többletként jelentkezne. Árvai képviselő úgy vélekedett, erről a lakosságnak kellene dönteni népszavazáson. A második féléves munkatervbe ugyan bekerült a téma Gáldi György javaslatára, de a szeptemberi ülésen nem került sor megtárgyalására. Októberben a képviselők bizonytalanok voltak a kérdésben és egy munkacsoportot hoztak létre, de az sem kezdte meg működését. Nem volt vevő a testület erre a témára, a képviselők többségét a nyolcak csoportosulás létrejötte után inkább saját tiszteletdíjuk emelése izgatta. Annyi azonban történt, hogy Szemereki Zoltán, Budakeszi város polgármestere egy látogatása alkalmával átadta Turai István polgármesternek sikeres pályázati anyagukat. 2001-ben a képviselők egy része a maguk és rokonságuk tulajdonában lévő területek átminősítésén ügyködtek, az Ida majortól a Barackos-diósig.
2002-ben, miután választási év volt, nem lehetett pályázni, de nem is volt komoly szándék erre, hiszen augusztus végén Gáldi György nem tudta átvinni a testületen, hogy egy állásfoglalás szülessen a témában az utódok számára. Egy Községi Újság interjúban erről Gáldi György úgy vélekedett, hogy a „jelen testület nem mert, vagy nem akart” ezzel foglakozni. Csak érdekességként említem meg, hogy a nem törökbálintiak természetesnek tartották, hogy mi város vagyunk, hiszen egy vállalkozás „városi” telefonkönyvet ajánlott, és számtalanszor titulálták Törökbálintot városnak szóban és hivatalos levelezésben is.
2003-ban ismét terítékre került a kérelem beadásának ügye, bár polgármesterünk erősen hezitált, „helyi népszavazást kellene tartani”, nyilatkozta egy interjúban augusztus végén. Gáldi György és Turai István között véleményeltérés alakult ki a budakeszii polgármester stábja által elkészített tájékoztatóanyag kapcsán. A testület augusztus végén egyhangúlag ügydöntő népszavazás kiírása mellett döntött, elrendelve azt is, hogy közérthető tájékoztató készüljön a várossá válás előnyeiről és hátrányairól. A vitákból érzékelhető volt, hogy a jobboldali képviselők inkább ellenzik a várossá válást. A november 16-i népszavazás a 23,3%-os részvétel miatt nem volt érvényes, a várossá válás mellett 1097, ellene 1095 szavazat szólt. A jobboldal úgy értékelte ezt, hogy akik nem mentek el szavazni, azok távolmaradásukkal szavaztak nemet. A CiF szerint nem volt igazán előkészítve a népszavazás, nem voltak lakossági vitafórumok. November 20-án a testület névszerinti szavazáson – ahol az volt a kérdés, hogy 2004. januárjában pályázzon-e a testület a városi címre – 7 igen, 9 nem és 2 tartózkodás születtet, nemmel szavazott Turai István is. E fiaskó után az elkövetkező 2 évben nem is történt lényegi előrelépés, legfeljebb annyi, hogy közben Gáldi György kijelentette, hogy „nem városként” évente 70 millióval rövidítjük meg a költségvetést.
2006. áprilisában ugyan a napirend tervezetben ismét szerepelt a 2007-re való pályázat benyújtásának kérdése, de a testület nem tárgyalta. Később tűnt csak ki, hogy Turai István polgármester Szent Flórián egyesülete.- nyílván választási taktikából - megrendelte a pályázati anyagot a pécsi Tudományegyetem Társadalom-földrajz és Urbanisztikai Karától. Az önkormányzati választások után ezt az anyagot Turai István felajánlotta utódjának, Keller László polgármesternek. Az 2006. október 26-i ülésen a testület kinyilvánította a „Nagyközség várossá nyilvánítási kezdeményezését.” Miután a 2006. december 14-i ülésen a képviselő-testület vállalta a 1.500.000.Ft. + Áfa honorárium kifizetését a pályázati anyag kidolgozásáért, annak némi kiegészítése után, Keller László polgármester benyújtotta azt az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumhoz. 2007. július elsejével elnyertük a városi címet.
Hozzátennék még annyi személyes megjegyzést, amennyiben nem politikai szempontok vezetik egyes képviselőinket, Törökbálint már legalább 5-6 éve város lehetett volna.