Tóth Emese:

Faluszépítő- (Városvédő?) Egyesület

Faluvédő Egyesület névvel jött volna létre 1986-ban ez a 21 éve tervszerűen munkálkodó egyesület, ha a még ’86-ban is fel- felbukkanó elvtársi gyanakvás nem köt bele a „védő” szóba. Mitől is kellene megvédeni a falut? Pedig csak szépíteni, emlékeit óvni szerette volna a mostanra vagy 100 tagot számláló lokálpatrióta csapat.
Szalczinger Józsi, aki Gruber József kezdeti elnöksége után átveszi a vezetést, nem akármilyen szervezője és motorja csapatának. 1989-ben, saját utcájában, a Petőfiben megszervezte az önerős csatornaépítést, kijárta az akkor már önkormányzati hivatalnál a gáz bevezetését, majd ezt követően a szilárd burkolat elkészítését, ami aztán kapóra is jön a nagy munkagépeknek, legtöbbet azt veszik igénybe. Három évet adnak akkoriban a nem éppen a legszakszerűbben készített burkolatnak, ami azért jól-rosszul kitartott a mostani megújulásáig.
Szalczinger Józsinak éppen az az erőssége, amiért a legtöbb kritikát is besöpri. Kitartóan, feltartóztathatatlanul tör a célja felé, és hagyja maga után csapatával azokat a jeleket, amelyekből aztán a jövendő nemzedék számára megbecsülendő, és követendő múlt lesz.

- Tudsz olyan teret, játszóteret, parkot mondani Bálinton, amelyikhez nincs az egyesületnek köze? (Elmélyült töprengés…)
- Hát talán a Rudák telepi, és a Kalóztanya játszótér, bár ott is felajánlottuk a segítségünket…
- …és olyan emléktáblát, szobrot, amely alatt nem az áll, hogy felújította, vagy állította a Faluszépítő Egyesület?
- …
- Bennem már az a perverz gyanú is megfogalmazódott, hogy az Önkormányzati Hivatal által mostohán kezelt közterületek karbantartását is az egyesülettől várnák, annyira nincs gondja rá talán már a kezdetek óta a település vezetőinek. Bár talán most mozdulni látszik valami - teszem óvatosan hozzá.
- Valóban az első öt évben még vissza-visszajártunk az elkészült létesítményeket gondozni. Emlékszem, vasárnaponként levágtam a füvet otthon, majd kimentem a Dióskertbe a fűnyíróval, és ott is lenyírtam. Mire elkészültem, otthon megfőtt a leves… Ma már ez nyilván nem megy. De hogy a kérdésedre válaszoljak, talán kicsit tényleg a fotelből nézik a közterületek gondozását a hivatalban… Sokat látogatunk Bükre, testvérvárosunkba, ott gyönyörűen gondozott parkok vannak. Az a rendszer, hogy a jegyző havonta egyszer körbemegy egyik munkatársával, és amelyik parknál valami nincs rendben, az azt gondozó vállalkozót abban a hónapban nem fizetik ki.
- Az egyesület nevén nyilván gondolkodtok, de ezen túl jelent-e a várossá válás egy új minőséget, másfajta hozzáállást az egyesület számára?
- Megújulni legföljebb abban a tekintetben kellene, ami az egyesület fiatalítását, utódaink bevonását jelentené. Ezen a téren feltétlenül van mit tenni. Már beszéltem is a két iskola igazgatójával, hiszen a város szeretetével beoltani a fiatalokat igazán gyerekkorban lehet. Elhívjuk őket munkáinkhoz, először csak bámészkodni, de ha kedvük támad, mindig lesz számukra is egy-egy ásó, vagy gereblye…
- Bizonyára már tudod, mi lesz a 2008-as év kiemelt munkája…
- Ez csak természetes. A Depo felé vezető úton, a Tükörhegy oldalában valamikor volt egy Szent Antal szobor, ami nyomtalanul eltűnt. Utána kérdeztem, megtudakoltam, hogyan festett. Ezt szeretnénk díszkivilágítással újra felállítani.
- További sikereket, sok fiatal segítséget kívánok nektek városunk szépítéséhez!

 

 

 Forrás: Törökbálinti Újság