Kürtimiki:

Egy hónapig tart a bál

Ennyi embert egy rakáson mostanában nem látott a világ, legalábbis itt, Törökbálinton. Álló hónapon keresztül örvendezhetünk a várossá válásnak. Jó néhány, többé-kevésbé kulturális esemény követi egymást, vakaródzni pedig, hogy „kellett nekünk város!”, ráérünk később is. Az új művház alkotó-gárdája most kezdi csak gyanítani, mi a magyarok istene. A rendezvényekre kíváncsiak eddig sosem látott tömege alaposan megdolgoztatta őket, a szervezőket és a dolgok fizikai véghezvitelében nélkülözhetetlen, ám csak módjával megbecsült kétkezieket egyaránt.
Járt utat a járatlanért el ne hagyd! Ezt a masszívnak látszó álbölcsességet követve hívta meg a ház a (rövid nevén) Latin Combo-t, immáron negyedszer. A recept hagyományőrző, stílusosan. Végy egy átlagosan jól zenélő zenekart, adj hozzá tucatnyi, rikító madártollakkal felcicomázott egzotikus bombázót, jó képű táncos fiúkat, innen már ki a franc figyel a zenére. Férfiszemek egyként guvadnak a tollazat alól kivillanó női személyiségjegyekre, jól van ez így, senki sem vár többet a másiktól. Lili Garces Havannából 'össztáncol' egy nagyot a közönséggel, pazar hangulat, utána nyomás a büfékbe sört inni. Jövőre újra kezdjük!
Ezidáig három testvérvárost sikerült összegrundolnunk, de jön még ehhez.
Mindenesetre most valamennyien jelen voltak, hogy felköszöntsenek minket és megjegyzem, nagyon szépen viselkedtek. Ennek az is oka lehet, hogy Szász Jenő úr – és olykor bántóan megfogalmazódó, hamis csengésű nacionalizmusa - ezúttal otthon maradt a megosztott Székelyudvarhelyen. A testvérváros találkozóra összeállított program akár igen színes is lehetett volna, ha nem ezen a napon akarta volna minden helyi művészeti és annak szánt formáció feltárni tudása legjavát. Az elhúzódó műsorrészek és a szűkmarkúan kivitelezett hangosítás így együtt szép lassan elringatták a jelenlévőket, akik helyükről elmozdulni nem mervén, kiszáradt garattal vetettek vágyakozó pillantásokat az italstandok irányába. Egyszer minden véget ér - azt hittük. Előbb a munka, aztán a szórakozás. Várták is a kedves meghívottak, hogy a becsülettel végigült kórus-és tánccsoport dömping után valami könnyed, fülbe mászó muzsikára rophatják a maguk és a telekszomszéd közös nagy örömére. No, nem úgy lett. A nagyérdemű szórakoztatására egy öregfiúkból álló csapat, a budaörsi Gemler gondoskodott, ismét bizonyítva, hogy rossz minőségű, behangolatlan gitárokkal, lepukkant, elhasználódott dobfelszereléssel is lehet rosszul játszani. Közel lakom, hazamentem, de mit tegyen, aki több száz kilométert utazott?
Degeszre tömték az érdeklődők augusztus huszadikán a művház alsó szintjét. Itt szerencsére csak a protokoll-események zajlottak, a buli, meg a nagy zuhé kívülre szorult. Az imponálóan felépített reklámhadjáratnak és a jól kiválasztott zenei kínálatnak köszönhetően a belső udvart is soha sem látott tömeg lepte el, - meg egy rakás víztócsa a „jókor jött eső” (te is olvastad, mi?) nyomában. A Bolero zenekar egy órás táncos partija után megkezdte műsorát a Máté Péter Emlékzenekar. Ragyogóan játszó, kiválóan képzett ifjú muzsikusokból álló háttérzenekar, nagyszerű szólisták, pazar hang-és fénytechnika. Csinos kis tűzijáték a végén, csendesen permetező eső az eget bámuló arcokra, aztán fülzúgós csend.
Van néhány rejtőzködő jazzmuzsikus a városban, ilyen 'a' Camel is. Normális nevén ifj. Juranek László, több hangszeres, számos formációban szerepel, az aug. 23-án, csütörtökön 'Camel és barátai' néven bemutatottról errefelé még nem sokat hallottunk. Kár. Két gitár – de micsoda gitárok! - , basszus, dob és szaxi. Klasszikus jazz-rock, néhány saját kompozíció, izgalmas, fantáziadús rögtönzések. Amatőr együttes, de igényes, ott van a munka, a sok próba a zenében. No, meg van kulturáltság, ami nélkül a tehetség nem sokat ér. Számos érdeklődő volt kíváncsi a produkcióra, ők aligha csalódtak. Némi sivárságot a helyszín, a ház belső udvara nyomott rá a rendezvényre. Százszor sírom vissza a Falumúzeum lombos, pázsitos emlékét.
Nincs vége az ünnepségsorozatnak. Lapunk megjelenését követően, szeptember 6-án ugyanitt Roy és Ádám.
„Csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végig csinálja, csak az jöööööööjjön!

 

 

 

 Forrás: Törökbálinti Újság