Lapunk munkatársa megkereste Turai Istvánt, akinek 1998-2006 közt Törökbálint polgármestereként, előtte pedig önkormányzati képviselőként volt alkalma figyelemmel kísérni és alakítani a település hétköznapjait. Ezúttal a városi rang elnyerésének előzményeiről, annak fontosabb állomásairól kérdeztük.
- Hosszabb időre visszatekintve mikor merült fel először komolyan a várossá válás gondolata, annak reális lehetősége?
- Emlékeim szerint Elek Sándor polgármester idejében volt erről először szó. Tóthfalussy György és Gyarmati Mihály neve ugrik be, mintha hozzájuk kötődne a várossá váláshoz szükséges dokumentáció elkészítésének kezdeményezése. Pontosan nem tudnám megmondani, mikor volt ez, valamikor a kilencvenes évek közepén, Elek Sándor második ciklusának idején. Korábban, a tanácsi időkből nem emlékszem ilyen kezdeményezésre, de akkoriban nem vettem részt ilyen mértékben a helyi közéletben. - Minek, milyen adottságoknak köszönheti a település, hogy ez a tíz esztendő elég volt a városi rang kivívásához? Nem csak a gazdasági, földrajzi adottságokra gondolunk…
- Úgy értékelem, hogy az első két ciklus idején nagyon komoly infrastruktúra-fejlesztés zajlott. Elkészültek a szilárd burkolatú utak, a víz-, csatorna- és gázvezetékek, a szennyvíztisztító, majd pedig kiépült a vezetékes telefonhálózat, és részben a kábeltelevíziós hálózat. Ezekkel a fejlesztésekkel nagyjából el is telt az első két ciklus. Akkoriban a gazdasági, társadalmi környezeti adottságok nagyon jók voltak. A hozzáférhető címzett- és céltámogatások felhasználásával aránylag magas állami részesedés mellett, viszonylag alacsony önkormányzati hányadot kellett vállalni. Az 1998-2006 közti időszakot a humán infrastruktúra fejlesztésének korszakaként éltem meg, annak értékeltem és értékelem most is. Erre az időszakra esnek az iskolafejlesztések, a tornacsarnokok építése, számos rekonstrukció, az óvodaépítés és nem utolsósorban az új művelődési ház megépítése. Ebben az időszakban indult meg a településközpont átalakulása, revitalizációja (az új plébániaépület, a Zimándy-iskola udvarának rekonstrukciója), Ezek a lépések megteremtették azokat a körülményeket, amelyek lehetővé teszik a további fejlesztéseket. - Az 1998-2006 közt megvalósult beruházások közül mi az, amire polgármesterként, de akár most már városi polgárként legbüszkébb?
- Most egy ilyet szabad mondanom? - Legyen három, de fontossági sorrendben.
- A Zimándy-iskolának és környezetének a rekonstrukciója az egyik. Ettől talán egy fokkal fontosabb – és büszkébb is vagyok rá – az Óvoda utcában épült új óvoda, ami ugyan nem a településközpontban van, de az ellátás szempontjából nagyon fontos volt megépíteni. Az épületnek ezen kívül óvodapedagógusi és építész szakmai körökben nagyon jó visszhangja van, egy jól sikerült épületnek tartják. A végére hagytam az új művelődési házat és a környező épületkomplexumot, amelyet a legkedvesebb „gyermekemnek” tartok. - Mit tart a közeljövő legfontosabb, immár „városi” beruházásainak?
- A településközpont rehabilitációjával kapcsolatban még nagyon sok tennivaló van. A Patak utca- Dózsa György utca- Munkácsy Mihály utca- Szent István utca által határolt területről, felújításáról és részbeni újra felélesztéséről van szó. Itt vannak olyan területek, amelyek feltárása komplex, nagy figyelmet, körültekintést igénylő feladat. Természetesen a Munkácsy Mihály utca másik oldalát sem szabad a rehabilitációból kihagyni. Ebbe a feladatcsoportba belefér – bele kell hogy férjen – az új polgármesteri hivatal megépítése. Egyébként a jelenleg kiválasztott helyszín miatt nem vagyok túlságosan lelkes, a meglévő hivatal mögötti helyszínt szerencsésebbnek tartanám az új városháza helyszíneként. A jelenlegi épület – alapos rekonstrukció után- alkalmas lenne a Falumúzeum befogadására. Az nem kérdés, hogy az új hatcsoportos óvodát – a tervek készen vannak - meg kell építeni, és egy új iskolára is rövid időn belül szükség lesz. - Azt már tudjuk, hogy mit nem jelent a városi rang: nem jelent máról holnapra kinövő toronyházakat és lakótelepeket. Valójában miben is áll a városi lét lényege, személyesen Önnek mit jelent immár városlakónak lenni?
- Nem hiszem, hogy a különbség nagyon érzékelhető lenne. Nem hiszem, hogy másmilyen lenne a levegő augusztus huszadika után tizenkilencedikéhez képest. Rajtunk múlik, hogy milyennek fogjuk érezni ezt a várost. Bizony sokszor el kell gondolkodnunk, hogy mit jelent a „város”. Az előbb elhangzott, hogy mit nem jelent. Sokféle megközelítés lehetséges, egy építésznek a horizontális struktúrák helyett a vertikális struktúrák megjelenése jelenti a várost. Én sokkal inkább a társadalmi, kulturális környezetet tartom meghatározónak. Fontosnak tartom, hogy kulturális területen mit tud felmutatni az adott település és az új művelődési háznak ebben kulcsfontosságú szerep jut. Új eszközök, új erőforrások keletkeztek, ezt ki kell használni. Nagyon bízom benne, hogy létrejött egy olyan hely, amely hozzájárulhat a feszültségek csillapításához. A művelődési ház, jellegénél fogva - semleges terepként – a közösségépítés fontos helyszínévé válhat. Jómagam szívesen járok oda különféle programokra és szívesen szervezek is programot (Utazók Klubja). Remélem, ezzel mind többen lesznek így.