Fél évvel vagyunk túl az egészségügyi reform bevezetésén, úgy éreztük, érdemes lenne egy összegző értékelés a betegellátás új elemeivel kapcsolatban. Dr. Haraszty Zsombor háziorvos vállalkozott arra, hogy a törökbálinti háziorvosokkal egyeztetve beszámol a helyi tapasztalatokról. - Akkor kezdjük a vizitdíjjal, hogyan fogadták a helybéliek?
- Kezdetben kissé döcögősen indul a rendszer, mára mondhatjuk, hogy bejáródott, különösebb konfliktus egyik körzetben sem jelentkezett. Ha adódtak is kisebb viták, azok a vizitdíj fizetés alóli mentesség körül keletkeztek. Mondok egy példát. Leggyakoribb mentességet adó betegség a cukorbetegség. Azt a gyakorlatot alakítottuk ki, hogy az alapbetegséggel (példánkban a cukorbetegség) kapcsolatos ellátásra jelentkezés vizitdíjmentes, ha más panasszal keresi fel a páciens a háziorvost, pl. influenzával, akkor térítésköteles. Vitás esetekben pedig mindig a beteg javára döntünk. Egyre több orvos szerzi be a vizitdíj-nyomtató automatát, amúgy a számítógépes nyilvántartás minden betegfelvételnél automatikus könyvelést jelent, ezt az APEH éppen úgy ellenőrizheti, mint minden egyéb gazdasági vállalkozást. - Volt-e érezhető csökkenés a betegforgalomba a vizitdíj bevezetése után?
- 10-15%-ra tehető. Néha, ha egy-egy beteg elfelejtett magával hozni kézpénzt, akkor sem maradt ellátatlanul. Becsületére bíztuk, hogy majd behozza, s nem is csalódtunk. - Elég nagy átrendeződés volt a gyógyszertámogatásokkal kapcsolatban, ennek hatása hogyan csapódott le településünkön?
- Érdeked, hogy ezt a páciensek gond nélkül „lenyelték”. Segített a terhek enyhítésében, hogy az orvosok igyekeztek olcsóbb, de azonos hatású készítményekkel kiváltani a drágább orvosságot, igaz, a később bevezetendő rendszer erre is kényszeríti őket. Az is javította a helyzetet, hogy az év második felétől már érzékelhetően csökkentették számos gyógyszer árát. - A harmadik érzékeny változás a kórházi ágyszámok csökkentése, néhány kórház bezárása, és a beutalási rendszer megváltoztatása volt. Erről milyen tapasztalatokat szereztek háziorvosaink?
- Hála Istennek ez a törökbálintiakat az átlaghoz képest kevésbé érintette, lévén, hogy a Tüdőgondozó helyzete, ha lehet még jobban megerősödött, és ott már a helybeliek egyre több szakrendelésre el tudnak jutni, és a budaörsi Egészségügyi Központ ellátása is magas színvonalú. Ezzel együtt néhány beteg a megszűnő korházak miatt más ellátóhely keresésére kényszerült. A reform minden egészségügyi intézménynél egy teljesítmény volumen korlátot állapított meg, melynek értelmében, ha az ellátó a neki megszabott ellátáson felül dolgozik, akkor a túlmunkáért az egészség pénztártól kevesebbet kap, amely adott esetben akár az anyagszükséglet költségeit sem fedezi, ilyen esetekben sarkosítva „az orvos fizet azért, hogy dolgozhasson”. - Fordult elő a praxisában olyan eset, ami arra utal, hogy az egészségügyi reformokon jócskán akad még csiszolni való?
- Igen, egy fiatal, gyerekes mama vidéken vétlenül súlyos balesetet szenvedett. Bevitték a körzethez tartozó kórházban, ahol nem tudták megműteni, mert azon a bizonyos teljesítmény volumen korlátot az adott időszakra már átlépték. Így aztán a kórházból műtét nélkül hazaküldték, és itthon intéztük el a kórházi beavatkozást. Ez nyilván egy extrém eset, de azt gondolom, hogy a korlátot legalább a baleseti sebészeten el kellene törülni. Teszem gyorsan hozzá, nem életveszélyes helyzet volt, de egy nyílt töréssel az asszonyt a kórházban, az aggódó férj meg a kis gyerekekkel idehaza tartották a bizonytalanságban. Mástekintetben az a tapasztalat, hogy a helybéliek nem kényszerültek a kórházi felvételnél hosszabb várakozásra. Egyáltalán, a törökbálintiak beutalhatósága alig változott, és a szakrendelőkbe történő bejelentkezés, és a kórházi beutalásra várakozás ideje is a korábbiaknak megfelelő. Azt azért tegyük hozzá, hogy Törökbálint helyzete a többi településhez képest kiemelkedően jó. - Akkor még egy rövid kérdés: Összességében hogyan ítéli meg az egészségügyi reformot, hiszen már a koalíciós pártok sem értenek egyet abban, milyen sorrendben és hangsúlyokkal kellett volna neki kezdeni?
- Bele kellett végre kezdeni, talán nem éppen ebben a sorrendben. Az alap- és a szakellátás megerősítésével, átgondolásával kellett volna indítani véleményem szerint, aztán nekilátni a kórházi ágyszám csökkentésnek. De reformokra a lakosság- és az orvostársadalom, na meg az egész magyar gazdaság érdekében mindenképp szükség volt.