Plusz két óra hetente
Szeptember a betakarításról szól, de az iskolákban a jövő évi „termés” most alapozódik meg. Ivanicsné Sz. Ildikó oktatási referens most is alapos munkát végzett az oktatási intézményeket érintő feladatok, jogszabályi változtatások összegyűjtésében, amit az Oktatási Kulturális és Sport Bizottság (OKSB) tárgyalt. Átfutom a több oldalas, paragrafusi hivatkozásokkal telitűzdelt anyagot, és érteni vélem, miért kaptunk elmarasztaló ítéletet a pisai felmérésen a magyar oktatással kapcsolatban. A pedagógus társadalomra rótt újabb és újabb kimutatások, értékelések készítésének elrendelésével, a permanens tantervi változások szorításában csoda, hogy magára a tanításra marad még csekély idejük. De egy rendelet ebben is segítségükre siet, heti két órával megnövelve a tanárok kötelező óraszámát. Ugyanakkor a sok fejlesztés ellenére is hanyatlani látszó oktatási rendszerünk maga-magáról állítja ki a rossz bizonyítványt, amikor a 2008/2009-es tanévtől kezdve 25-50%-ban határozza meg a nem szaktantárgyszerű oktatási metodika alkalmazását az 5-6 osztályokban. Ez alatt nem mást kell érteni, mint hogy a szaktantárgyi tanárok ilyen arányban az alapkészségek oktatási metodikájával (értsd tanítói módszerekkel) tanítják ismét az alapkészség tárgyakat, a magyar nyelvet, irodalmat és a matematikát. Azaz, az 5. és a 6. osztályban még adnak egy sanszot az olvasás, a betűvetés, és a szorzótábla megtanításának. Megáll az ész! Az átkosban 40-es osztálylétszám mellett, Nemzeti Tanterv (NAT), kompetencia felmérés, és az ördög tudja még mi nélkül, 1-2 tanuló kivételével megtanultunk olvasni, írni, számolni az első és a második osztályban! Ma meg a gyerekek nagy részéről kiderül, hogy diszlexiás, díszgráfiás, azaz valamiféle disz-funkcióval rendelkezik. Igaz, korábban nem is jutott el a tanuló nemzedék 50%-a egyetemre vagy főiskolára, de néha még középiskolába se. De megtanult jól egy vagy két szakmát, és megélt belőle. Annak idején a szakmunkákat nem kontárokkal végeztettük el, hanem arra kiképzett szakemberekkel. Az OKSB-ben az anyag tárgyalásakor is felmerült annak igénye, hogy ez ügyben tenni kellene valamit. Emlékszem, korábban szóba került a képviselők körében egy olyan elképzelés, hogy a volt fiúiskolát szakmákra oktató intézménnyé alakíthatnánk, ennek regionálisan is nagy vonzereje lehetne. Le kellene porolni ezt a régi tervet, s megvalósítása esetén a jövőben valamennyivel kevesebb állástalan diplomás, és sokkal több, szakmaját helyben gyakorló, elégedett szakemberünk lenne.
Az sem örvendetes, de az utóbbi években sajnos már megszokott, hogy óvodáink felsőbb engedéllyel rendre 20%-kal több gyermeket gondoznak a maximálisan megengedett csoportlétszámnál. Ez amellett is tény, hogy a Nyitnikék óvodában plusz egy csoport kezdi meg átmenetileg (?) működését. Talán kis ír sebeinkre, hogy az építeni kívánt új, hatcsoportos óvoda építési tervei végre az engedélyeztetési státuszba kerültek. A körülményekhez képest…
A Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság (TFKB) a temetőben észlelt hiányosságokat tárgyalja a közelgő Halottak Napja miatt is. Szalczinger Józsi, a bizottság újonnan megválasztott külsős tagja (CiF) lecsap az anyag egyik mondatára. Igaza van, Süssenben a ravatalozó mellékhelyiségei nem csak a körülményekhez képest, hanem egyáltalán, és bármikor – tiszták. Milyen körülmények nem engedik nálunk ugyanezt? És már sorolja is a hiányosságokat: meg kellene oldani a ravatalozóban a hangosítást, egyáltalán, távolabbi célként el kellene határozni egy búcsúztató épület megépítését, ami fedett, ahol le lehet ülni, szóval, ami ma már jogos igény egy ilyen adottságú településen. A széles sírközök közé járólapokat kellene letenni, a vízelnyelőhelyek köré ugyancsak. Lesz-e legális vízhálózat Pistály-felsőtelepen?
Heves vita bontakozott ki Pistály felsőtelep vízhálózat rekonstrukciójának tárgyában. Ez is afféle rejtett akna, amely bármikor robbanhat. Igaz, ez egy szabályozatlan külső része Törökbálintnak, mezőgazdasági terület besorolással, de a helyzet kialakulásában az önkormányzat is ludas, ugyanis maga is eladott ott vagy 20 telket. Itt a vízellátás egyes helyeken csak azért van, mert valamikor a Mechanikai Művek a Fővárosi Vízművektől kapta a vizet, és a gyár megszűnte után ez a vezetek továbbra is ott maradt. Oly annyira, hogy az ott lakók erre illegális megcsapolásokkal rácsatlakoztak, van, aki vízórával, van, aki anélkül. Ez a jogilag és műszakilag rendezetlen helyzet az önkormányzatnak (értsd nekünk!) lassan két évtized óta most éppen havi 250.000 Ft-ba kerül (tessenek az infláció miatt egy ennél kisebb összeget 16x12-vel beszorozni!) De ez csak a dolog egyik oldala. A másik az önkormányzatnak az a kötelezettsége, hogy a körülményektől és az előzményektől függetlenül az ott lakók egészséges vízellátásáról gondoskodjék. Ezzel szemben – és ezen az állásponton van maga a TFKB elnöke, Gyarmati Mihály is – a belterületek rovására ne fejlesszük a külterületeket, mert az infrastruktúra kiépítésével csak teret engedünk a további lakossági szám növekedésnek. A polgármester viszont választási ígéretében hitet tett a külterületek megfontolt, de következetes fejlesztésére persze olyan területi besorolásokkal, ami határt szab a nem kívánatos lakossági ideáramlásnak, de a peremvidékeket még se hagyja rendezetlenül, szabályozatlanul fejlődni Törökbálint mind nagyobb szégyenére. Végül nagy vita után abban döntöttek, hogy induljanak meg a terület szabályozására vonatkozó előkészítő lépések, és a közművesítés finanszírozása – várhatóan önerős lakossági hozzájárulással – a terület szabályozási tervének megszületése után újra napirendre kerülhet.