Sokkal több mint fél évtizede már, mikor az első cserepek születtek, ezért gondolkodtam elegy kicsit azon is, milyen raggal záruljon a hónapot jelző szó a címben. Tudatos döntés volt, hogy nem a –ról/-ről rag került a hónap végére, hanem egy sokkal inkább a keletkezés idejét jelző –ból/-ből formát használtam. Nyilvánvaló, hogy egy adott hónapban nem csupán az adott hónap történéseiről érdemes és szükséges szólni, hanem fontos utalni a múltra és a jövőre is, hiszen az akkori falu, a mai város életét még felszínesen se lehet megítélni az idősík figyelmen kívül hagyásával.
Nos, az új önkormányzat megalakulása után közel egy évvel érdemes visszatekinteni: mit is értünk el az új ciklus negyede alatt. A kép, előre bocsátom, nem fehér és fekete. De nem is szürke, hanem nagyon is sokszínű, bőven vannak örömök és sokasodnak a durva hiányosságok. Vegyük sorba ezeket:
Sikeres cserepek
1. Közel egy évtizednyi meddő helyben járást követően város lett a település. Ennek a rangnak a tárgyiasuló előnyeit a jövő évtől már élvezzük, fantomizálódó hátrányainak árnyától pedig egy életre meg tudunk szabadulni.
2. Élettel telítjük a családi ezüstként hányódó Égett völgyet, amely nevét megcáfolva, rövid időn belül az élő völgyre változik. Az e hónapban lerakott alapkő felett napról napra a földből kinövő s zöld környezetébe a látványtervek alapján harmonikusan illeszkedő Pannon GSM székháza nem egy ház a sok közül, hanem a város új szerepének egyik jelképe is. Vonzó kertváros és az ettől nagyon jól elkülönített helyszíneken, a település és lakóinak gazda(g)ságát szolgáló/szolgáltató központi funkciók békésen megférnek, megférhetnek egymás mellett.
3. Jobban nézünk ki. A település közútjainak közel harmada új burkolatot kapott az elmúlt 14 hónap során és a településüzemeltetés terén a szervezett munka gyümölcsei a közterületek rendjén, igényes kialakításán mára egyértelműen látszanak
4. Végre-valahára olyan közösségi tér nyílt a településen, amelyre okkal-joggal lehetünk büszkék. A Művelődési Ház neve és híre már messze a településhatáron túl is ismertté, elismertté teszi a város nevét és kultúráját. De talán még ennél is fontosabb: a civil közösségek igazi otthona lett alig fél év alatt a HÁZ, erősíti ezt a szférát létezése, misszója. Folytatásaként, igaz rengeteg felesleges kanyarral, de végül is az úgy-ahogy létrejött testületi egyetértés nyomán, újabb közintézmények emelkedhetnek. Ha az utolsó pillanatban elkészült pályázatunk eredményes lesz, akkor az elnyerni remélt jelentős EU támogatással a városháza építése is lehetségessé válhat.
5. Igaz, közel egy évbe is beletelt, de mára teljes az önkormányzat: alpolgármesterek és szakember külsős bizottsági tagok érdemben tudják segíteni a testület és a hivatal szakmai tevékenységét. Az elfogadott gazdasági ciklusprogram megvalósításának ennek megfelelően teljes erővel hozzá lehet, hozzá kell kezdeni.
Törött cserepek
1. Iszonyatosan sok energia ment el és megy el a politikainak nevezett lövészárkokból (bár valójában lehet, hogy csak egy strandi homokozó egyik sarkából), egymásra vaktöltényekkel való lövöldözéssel. A jövő szempontjából érdeminek számító vitatémája ezeknek a csatározásoknak, amelyek első számú célpontja kétségtelenül a polgármester, szinte soha nem volt, de arra alkalmas eszközként szolgált, hogy erőt vonjon el az érdemi, az alkotó munkától.
2. A Polgármesteri Hivatal megújulásában minimális eredményeket sikerült elérni. A településüzemeltetés átszervezésén túl alig van igazi siker sztori: a beruházások kicsit rendezettebbek lettek. Az irodai elhelyezés változtatásával néhány terület munkája eredményesebbé vált, de ez nem feledteti: a király meztelen, a város apparátusának nincsen gondos gazdaként eljáró, kellő vezetői képességekkel, karizmával bíró vezetése. Hol vagyunk mi attól, hogy 10 pályakezdő diplomás szakembert foglalkoztassunk gyakornokként munkájuk értékéhez képest fillérekért, mint Budaörs teszi idén szeptembertől…
3. A Tó-Park ügyének árnyéka mindannyiunkra rávetül. Azokra is, akik minden szakmai aggodalom, pontosítási törekvés ellenére erőből kívánják átnyomni akaratukat úgy, hogy a jogszabályok akár vétlen be nem tartásának a következményei kiszámíthatatlanok, de azokra is, akik csendes, hozzáértő szóval nem tudják ésszerű és jogszerű keretek közé kényszeríteni a folyamatot. Az egészben a tragédia valójában az: már rég mindenen túl lehetnénk, a fejlesztők nyugodtan csinálhatnák projektjeiket saját maguk és a város javát szolgálva, ha a világos beszédnek ereje, a szavaknak valós értelme lenne.
4. Alig 30 gyermeknek tudtunk érdemben segíteni az óvodai felvételek során. Nem ezt ígérte egyik mandátumhoz jutott alakulat sem. Objektív körülmények és szakmai ismeretek fel nem használása vezetett oda: nem lehet többet/jobbat remélni annál, minthogy jövő év szeptembere/októbere táján lehet majd érdemben enyhíteni ezen a hiányon, míg a bölcsőde bővítése még ennél is tovább tart.
5. Semmilyen érdemi, a jelentős balesetveszélyt csökkentő forgalom-technikai megoldást nem sikerült megalkotni a belterületi részeken, miközben ezer lakosra jóval több mint 500 gépjármű jut a városban. Továbbra sincs olyan környező település, amelyhez képest ne kellene szégyenkeznünk e miatt. Az csak csekély vigasz, hogy olyan szakmai nonszenszt állít egy hivatalos valaki a megyétől, miszerint a Harangláb csomópontnak nincsen a jelenleginél biztonságosabb, jobb megoldása.
Hull a dió a fáról
Tudom, a fáról a népdal szerint a szilva hullik, de hát nekünk így szeptember tájt különösen a város belterületén sokkal inkább a dió hullásában van részünk. Reggel, ahogy munkába indulok, sokszor látom, hajlottabb korú és nem egyszer derekú emberek összeszedik a házuk előtt lehullott termést. S ez valahol számomra jelképes is. A háborút gyerekfejjel megélt vagy éppen közvetlen utána született generáció még pontosan tudja: érdemes megbecsülni az emberi munka gyümölcsét. Az ő munkájuk, szüleik életműve elemi feltétele volt annak, hogy mi, itt és most így élhetünk. Csak kívánni tudom, de biztos nem lehetek benne: 25 év múlva is lesz kinek mit összegyűjtenie Bálinton. De ahhoz sok, nagyon sok új diófát kell nekünk, mai középkorúaknak ültetni, hogy gyerekeink, unokáink lássák a mintát, s valóban élvezhessék a termését is. A szó átvitt és nagyon is valós értelmében egyaránt.