A tavalyi októberi önkormányzati választás óta az elmúlt egy év fő kérdése az volt, hogy Keller László bennmarad-e a rendszerben vagy a helyi fideszeseknek sikerül őt kilökniük. Ez a kérdés az alpolgármesterek és a külsős bizottsági tagok megválasztásával eldőlt. Nem lesz időközi választás. Keller László marad polgármester. Ha csak be nem csap a mennykő, a 2010-ig tartó önkormányzati ciklus a jelenlegi szereposztásban megy végig. Ennek a meteorológiai jelzőrendszer mellett egyetlen biztosítékát említenénk: a már szétosztott alpolgármesteri és bizottsági tisztségekhez való ragaszkodást. Többre időt, helyet nem pazarolnánk.
Mint ismeretes, az önkormányzati vezetés augusztusi kiegészülése a Fideszből azonmód kiebrudalt Pekk József, valamint a három szentflóriános képviselő szavazatának köszönhető. Ők négyen, továbbá az öt emeszpés-cifes az augusztusi képviselő-testületi ülésen elfogadták a polgármester javaslatát alpolgármesterként a szocialista Papp Bélára, minő véletlen, Pekk Józsefre és ugyancsak felette meglepő módon a három szentflóriános egyikére, Hajdu Ferencre. Az alkalmi, tízfős többség ráadásul „pimaszul” szétosztotta bizottsági külsős helyeket is, ami azt jelentette, hogy a Fidesz elég csúnyán eltaktikázta magát.
Nincs helye képmutatásnak, a történtek még így is előremutatóak. Lehet, hogy a polgármester személyi javaslatainak támogatásában nem minden képviselőt vezetett a makulátlan önzetlenség, de végeredményben, a település szempontjából nem döntöttek rosszul. Az eddigi helyzetet, az átmenetiséget, a bizonytalanságot meg kellett szüntetni. A képviselő-testület feloszlatása pedig nagy valószínűséggel azt jelentette volna, hogy a rendszerváltás óta első valóban profi települési vezetőt sikerül kiiktatni a helyi politikából. Ami nagy luxus lett volna.
Lehet a szocikat nem szeretni, de a jobboldalon lassanként rájöhetnének arra, hogy helyi ügyekben a személyes teljesítmény sokat számít. Csuka Attila vagy a polgármester megregulázására rendszerbe állított Győrfi László emiatt nem alternatívája Keller Lászlónak. Ezt jól mutatja, hogy a 2006. októberében kialakult patthelyzetet sem tudták kezelni. Ténykedésük kimerült a polgármester munkájának fantáziátlan kontrázásában, hiába fújt be 9 fideszest a politikai szél a 18 fős képviselő-testületbe, képtelenek voltak kezdeményezni. Nem volt súlyuk ahhoz sem, hogy a szentflóriánosok közül bárkit a testület feloszlatása mellé állítsanak, de hát honnan is lett volna?! A helyi Fidesz tágabb köre most ennen fogának csikorgatásától nemigen hallja a kérdést, de ezt akkor is fel kell tennünk: hol van a nyerő ember? Aki a képességeivel kiemelkedik? Aki egy ilyen helyzetben hozza pontot?
Arról nem is beszélve, hogy akire rá lehetne bízni a település vezetését?!
A számukra szomorú valóság az, hogy a másik oldalon. És nem azért, mert szoci, hanem mert lényegesen elszántabb, aktívabb, strapabíróbb, és többet tud a politika gyakorlatáról, mint közülük bárki. Reménytelen helyzetből indult, kimászott belőle. Ez is mutatja a politikusi kvalitásait, amiből a település úgyszintén sokat profitálhatna, ha netán kisebb ellenszélben dolgozhatna.
Mindezzel Keller László nem nyert, csak versenyben maradt. Sakknyelven szólva: nagyjából döntetlenre javította az állását. És van még három éve.