Szép sorjában lassanként mindent eltalálunk, nem úgy, mint a Kovács Zoli. Ő a múlt hónapban 2010-zel kezdődő tóparki prognózisokkal viccelődött, és eszébe sem jutott, hogy milyen sebesen össze tud állni egy polgármester-buktató tömörülés, aminek lassanként kijár egy tó parkra néző székház is.
Mindegy, ez legyen az ő baja. Ám ezek után kénytelenek vagyunk eldicsekedni azzal, hogy e helyen hónapokkal ezelőtt jeleztük: a politikusok is emberek, néha talán embernél még emberebbek is, nagyon gondolnak magukra, egy-egy tisztség elfogadása és az új választások okozta pozícióvesztéstől való félelem garantálja, hogy a képviselő-testületi ciklus változatlan összetételben megy végig. Később meg arról írtunk, hogy a szentflóriánosoknak – akik nyilván nem haragszanak meg, ha ezek után helytakarékossági okokból csak „szentek” néven említjük őket – kimondottan fáj a helyi intézőerejük csökkenése.
Törökbálinton ők már régen valakik, elvárják, hogy így is kezeljék őket, ellenkező esetben a sértettségük magával rántja képviselő-testület, így a polgármester is. Persze egy hónapja azt gondoltuk, hogy az ilyesmi vagy-vagy. Vagy tisztséget elfogadni és stabilizálni, vagy tevékeny szerepet játszani a testület feloszlatásában. Arra tényleg nem számítottunk, hogy előbb az egyik: a tisztségek elfogadása-osztása, a „szentek” mindhárom támogató szavazatával… Majd a másik: váratlanul, ismeretlen okból a „szentek” közül ketten csatlakoznak a fideszesekhez, és feloszlatják a képviselő-testületet. Mindezt 64 nap különbséggel!
Vannak, akik erre azt mondják, hogy az ilyesmin nem szabad csodálkozni: Magyarországon ma tömegével szaladgálnak olyan politikusok, akikről ha lesegítjük a kabátot, és közben a kezünkre ragad egy árcédula, az nem a kabáté. Az ilyen közhelyekre azonban az egy-egy konkrét ügynek legfeljebb a helytelenül általánosító tanulsága lehet, nem a megítélés kiindulási pontja. Számítunk arra, hogy az érintetteknek van egy meggyőző magyarázatuk a pálfordulásukra, amit már csak azért is megoszthatnának velünk, mert szeretnénk azt gondolni, hogy Törökbálintot még nem öntötte el teljesen a mocsárbűz.
Előrebocsátanánk persze, hogy a helyi frakciók közötti mindenféle jövés-menés közé tett egyenlőségjelet, vagyis azt, hogy „semmi különös nem történt”, nem tartjuk ilyennek. Szeretnék hallani az érintetteket elmúlt 64 napban befolyásoló politikai okokat! Augusztusban ugyanis –amikor Hajdu Ferencet éppen alpolgármesterré választották – legalább tudtuk mi történik. Politikai alku köttetett, nem szép, de követhető. Hosszan érlelődött, a „szentek” már régen közölték, hogy akkor támogatják a polgármester alpolgármester-jelöltjeit, ha ott van köztük az ő emberük is. Hogy mindennek egyáltalán értelme legyen, a kilenc fideszes közül is kellett egy szavazat, ez meg is lett, jó, egy alpolgármesteri tisztséggel felpántlikázva, de mindez kétségkívül a politika skáláján mérhető.
Október 24-én viszont a két hónapja alpolgármesterré választott Hajdu Ferenc és a polgármester akkori személyi javaslatait támogató Palkóné Szabó Gabriella a megmaradt nyolc fideszessel együtt már a képviselő-testület feloszlatására szavazott, ami furcsa egy kicsit. Aki az egyik hónapban bejelentkezik alpolgármesternek rendszerint nem szétzavarás-párti, vagy ha mégis azzá válik, annak nyilván nyomós oka van.
Mi, bevalljuk, nem értesültünk az elmúlt két hónapban bekövetkezett semmiféle olyan történésről, amely valamennyire is indokolná ezt a különös fordulatot.
Az is kevéssé valószínű, hogy a Fidesz-KDNP helyi vezetése, Csuka Attila vagy Győrfi László tett szert hirtelenjében mágikus meggyőzőerőre, és oszlatás ügyben pont akkor jártak sikerrel a „szenteknél”, amikor azok már éppen elkötelezték magukat a testületi munka stabilizálása mellett. Szívesen beírnánk a pártvezetésnek ezért a pontot, ám attól tartunk, hogy a valós magyarázatot másutt kell keresnünk. Árnyalattal erőteljesebb feltevés ennél az a falusi szinten „megbízható forrásból” származó feltételezés, hogy a magasabb fideszes körök folyamatos nyomásgyakorlása vezetett a „szentek” kiugrásához. Ez azért fogadható el nehezen, mert ez esetben a szeptemberi történések teljesen érthetetlenek. A Fidesznek Keller László polgármesterré választása nagyjából 2006. október 1. óta szálka a szemében, mivel tudták volna éppen most meggyőzni a korábban központi segítséggel a helyi Fidesz szervezetből kiebrudalt egykori párttársakat, akik közül az egyik néhány napja szállt be Keller mellé alpolgármesternek?
A magyarázat ügyében felmerül a tópark is. A helyi Fidesz-KDNP és a „szentek” itt nyakig elköteleződtek, a képviselőket eddig az sem zavarta, ha nyilvánvalóan jogszabálysértő döntéseket hoztak. Keller László a befektető részéről tapasztalt ügyintézési technikáknak köztudottan nem volt nagy barátja, éppen ezért számukra a legkevésbé sem jönne rosszul, ha a pozíciói megerősödése helyett Törökbálinton esetleg más lesz a polgármester. Ám hogy e téren kinek milyen széles az eszköztára, arról egyelőre csak fantáziálni lehet, aminek nyilván érdemes határt szabni.
A legvalószínűbbnek a legegyszerűbb gondolatmenet tűnik, bár ez is elég megdöbbentő. Eszerint Hajdu Ferenc szimplán megsértődött a polgármesterre, ez vezetett a szakításhoz. Egy általa összehívott megbeszélést a polgármester nem helyeselt, ennek kapcsán vita alakult ki köztük, ezt követően úgy érezte, hogy az alpolgármesteri tisztségben nem fog megfelelő lehetőséget kapni. A voltaképpen első benyomásokon alapuló, nagy jelentőségűnek nem mondható konfliktust az író-tanár Hajdu Ferenc azonban úgy oldotta meg, hogy iskolaigazgató képviselőtársával összedugta a fejét, majd felhívták a fideszeseket: rendben van, oszlassunk! Mindez persze részben menekülőút is volt, ugyanis láthatóan mindkettejüket zavarta, hogy az alpolgármester-választást a jobboldali kapcsolatrendszerük igencsak megsínylette, bár ezen vélhetően át lehetett volna őket segíteni, ha a Keller László megértőbb a kistelepülés nagyembereivel.
A Fidesz és a „szentek” egymásra találását minden bizonnyal a választási szerepek könnyű kioszthatósága is segítette, ugyanis tíz helyre maradtak tízen.
Meg lennénk lepve, ha a két szervezet nem közösen indulna, azt a tíz képviselőt jelölve, akik feloszlatást megszavazták, továbbá Turai Istvánt ajánlva polgármesternek.
A történtek egyvalamit mindenképpen jól jellemeznek és ez a helyi politikacsinálás színvonala. Az pedig szinte mulatságosnak is tűnhetne, hogy az ebbe a „politikusi” közegbe profi tapasztalattal, jó vezetői kvalitásokkal és komoly tervekkel érkező Keller László vélhetően éppen a „nem tudta kezelni a Ferit” banánhéján csúszott el. Már ha ennek következményei nem lennének a településre nézve kevésbé viccesek, az amatőrizmus folytatását ígérők…