A képviselő-testület feloszlatását követően a helyi Fidesz-frakción úrrá lett a jókedv, nem beszélve városunk vitorlapolitikai ügyekben különösen harcias kereszténydemokratájáról, Győrfi Lászlóról. A KDNP helyi elnöke a Havi Hírekben így határozta meg a történteket: „OSE: Októberi Sajnálatos Esemény. Arról az esetről van szó, amikor tíz klerikál-fasiszta, reakciós képviselő, Mahmud Ahmedinezsád érdekében és Oszama bin Laden anyagi támogatásával kipöckölte a polgármesteri székből Keller László haladó, tudományos világnézetű, tetőtől talpig eurokonform, nagy formátumú közéleti személyiséget.” Hogy ez a „kipöckölés” pontosan így zajlott-e le, nem tudjuk, ám a fentiek valóban rámutatnak bizonyos formátumbeli különbségekre.
Keller Lászlóra Törökbálintnak éppen azért volt szüksége, amiért például Győrfi Lászlót senkinek eszébe sem jutott polgármesternek jelölni, hiába kalandozik jó tíz éve a helyi közéletben. Azért, mert ha a helyi pártvezetők politikusi képességét összeadjuk és megszorozzuk kettővel, még mindig nehezen állják az összevetést Kellerrel. Persze ettől függetlenül lehet nagyokat komcsizni, sztálinjóskázni. Ám a probléma mégis az, hogy két-három ciklus alatt egy településen meglátszik: rátermett, szorgalmas, tehetséges emberek kezében volt-e a vezetés, vagy örök műkedvelők pákosztoskodtak a helyi közügyek körül?!
Törökbálintra kell egy profi politikus polgármester! Tavaly októberhez közeledve a legtöbb politikai erő elismerte, hogy a település nem tudott élni kedvező adottságaival, lényegesen több történhetett volna, helyenként olyan egyszerű problémákat sem tudunk megoldani, amiket szegényebb helyeken a kisujjukból kiráznak. A törökbálinti ügyeket nagy odaadással és hatékonyan intéző Keller Lászlót – függetlenül attól, hogy kinek mi volt a véleménye a közpénzügyi államtitkárságról - ezzel a céllal bíztattuk, és kértük, hogy induljon el a tisztségért. Gondoltunk másra is, aki a maga helyén már bizonyított – ez volt a mérce – de ő nemet mondott.
2006-ban a választók több mint kétharmada a polgármester esetében a változásra szavazott! Keller Lászlónak a sajátos körülmények között eltöltött egy év arra volt elég, hogy lássuk, jó irányba indult. Ma Törökbálinton nincs általános felfordulás, a településkép sokat javult. Igyekezett a Tó-Park-ügyben az elemi szabályokat betartatni, ám míg a területi főépítész szerint elfogadhatatlan, hogy a véleményezési eljárás felügyeletét az illetékes szervtől a finanszírozó vegye át (!), a képviselő-testület fideszes-szentflóriános többségét sem ez, sem más alapvető jogi problémák nem zavarták. Folytatódott az útrekonstrukció, az egyéb fejlesztések előkészítését is jelentősen sikerült felgyorsítani. És persze ami különösen fájó: félig állami támogatásból elkészülhetett volna egy sportcsarnok, de testületi többség a látóköre eddig nem terjed ki, „mert hát most építettünk az iskolának tornatermet…”
Kellernek vannak elképzelései, és tud küzdeni. Ám most jönne helyette vissza Turai István, aki az elmúlt nyolc évben nem sokat produkált. Széles gesztusokkal, de teljesen erőtlenül ténykedett. Béketeremtőként érkezne, összekapaszkodva azokkal, akik 2003-ban kirúgták őt a Fideszből. Mi lesz ebből? Persze ez az érintetteket nem érdekli, arcukon üdvözült mosoly, ha sikerül Kellert kiűzni, ők mennybe mennek. Már el is indultak.
A gond csak az, hogy mi meg maradunk itt - ráadásul velük az élen.