Tóth Emese:

Profizmus kell!

„Nem sietünk, erősek vagyunk” jut eszembe József Attila sora Kiss Istvánnal megismerkedve. Higgadt, határozott, szerény, és pontosan tudja, mit, hogyan akar.

Tanult történelmet és informatikát, erről az ember meg azt képzeli, nehezen rokonítható tudományok. Az egyikhez a történelmi távlatokban való gondolkodás, a szereplők helyzetébe való objektív beleképzelés, rengeteg adat áttanulmányozása, aztán a konklúzió levonásához kellő eltávolodás, a külső szemlélőnek az objektivitáshoz közelítő reális ítélete igényeltetik. És a reális szónál már be is kerültünk az informatika racionális világába, ami a döntéseket az igen, nem logikájára szűkíti. A vadmérnöki tanulmányokat pillanatnyilag nem tudom hova helyezni, de mivel szeretem a természetet, az abban lelhető, gondolkozásra serkentő nyugalmat, hát miért ne? Ez is belefér!
Istvánt megtalálta a képviseleti jelöltségre való felkérés a helyi MSzP-től, amelynek ez év nyarától a tagja, mint ahogy a www.tegyunkajovonkert.hu honlap elkészítésére is megtalálták, Ahogy a honlap fórumának pezsgését látom, meg kell állapítani, nagy szükség volt megszületésére.
Családi gyökereit firtatva megtudom, szülei „jó kosárral” indították az útra. Tisztaság, hit, a munkában kitartás, ilyenfajta, ma már csak ritkán hangoztatott és még ritkábban megtapasztalható portékák voltak abban a kosárban. István ezen eszmék szerint próbál élni. A fiatal jelölt azért mondott igent a felkérésre, mert felnéz Keller László maximális szakmai profizmusára, és hihetetlen emberi tisztességére. Maga is egy ilyenfajta képviselői pályát tud elképzelni, amely a város realitásait tudomásul véve racionális döntéseken alapszik, amely döntésekben csak a törökbálintiak érdeke lehet a rendező elv.
Próbálom belevonni a testület utóbbi döntéseinek kritikai elemzésébe, de okosan és óvatosan kitér előle. Nem volt jelen a testületi üléseken, ezért nem lenne korrekt bármilyen véleményt megformálnia. Már JÓ! A legtöbb ember hajlandó fél-, vagy még kevesebb információval, szemrebbenés nélkül sommás ítéleteket kimondani, s mi még rosszabb, a vitapartner érveit meg se hallgatva ragaszkodni saját, sokszor megalapozatlan véleményéhez.

Faggatom, újonc létére hogyan szervezi kortes útját választási körzetében, hiszen magam jeges borzongással tudom csak elképzelni, milyen lehet az ismeretlen kapuk csengőit megszólaltatni, és bebocsáttatást remélni ebben a politikától megvadult, pártszínekben gondolkodó világban.
István beismeri, embert próbáló feladat. Tegyük fel, egy-egy körzethez kb. 300 körüli ingatlan, vagy mondjuk úgy, háztartás tartozik. Nappal nincsenek otthon a legtöbb házban, meg István is dolgozik, nem is egy helyen. Marad a korán ránk szakadó, barátságtalan este, amikor mindenki örül, hogy egy-egy fárasztó nap után végre otthon van. És akkor jön a jelölt, nem is egy, és a napi, parlamenti politikai csetepatén túl egy adag helyi közéletet a nyakába zúdít. Bizony gyakran elhajtják a szerencsétlen kandidáltat. István ezt elég jól tűri, és nem adja fel egy könnyen. Ha már egy-két mondatra valamiféle reakció van, nem reménytelen a dolog. Pedig akkor még nem is említettük a lakosság hihetetlen érdektelenségét, tájékozatlanságát, amit kétségtelenül az országos politika színvonala váltott ki, na meg a helyi hivatal szolgáló attitűdje helyett (tisztelet a kivételnek!) a dilettantizmus, a pökhendiség, a bürokratikus hatósági magatartás csak még tovább erősített.
Tételesen is elmeséli programját, de én itt most csak a hangsúlyos elemeket emelném ki. Első helyen említi a szakmai profizmust, majd a szociális érzékenységet. A harmadik – és ez most itt nem rangsor, magam ritkán hallottam ilyen világosan megfogalmazni, holott hihetetlenül fontosnak tartom – István szeretné a 20-30 éves korosztály problémáit összegyűjteni, megismerni. Nem is hiszik el kedves Olvasóim, ez milyen lényeges feladat, Ők a város jövőjének letéteményesei! Ha őket nem tudjuk bevonni a közéletbe, városunk jövőjének felelős alakításába, akkor elődeink minden munkája és erőfeszítése feleslegessé válhat.

István persze nyerni akar, de a realitások embere, aki ezt egy közéletért tenni akaró fiatal (35 éves) első, de hangsúlyos jelentkezésének szánja. Lehet, hogy elsőre nem sikerül, de az utat világosan látja, ami célja felé vezet.