Sziráki András:

A Marcona ismét rossz helyen

Furcsa helyzet az, amikor személyesen azokat ismerjük jobban, akiktől politikailag távolabb állunk, így aztán néha halljuk, hogy hogyan szidják azt, akit viszont törökbálinti politikusként igencsak elismerünk. Nos, eléggé. Keller Lászlónak a fideszesek alighanem sosem bocsátják meg, hogy közpénzügyi államtitkárként a gyújtózsinór körül matatott, feljelentéseket tett, igyekezett kriminalizálni azt, amiről őszintén szólva ma sem tudjuk, hogy mit gondoljunk. Persze ebben a máig ható történetben Keller László sem hibátlan, mert félreértette a rendszer működését. És itt nemcsak arról van szó, hogy a politikai osztály még sok tekintetben ma is egyenlőbbnek gondolja magát az egyenlőknél (lásd pártfinanszírozás!), hanem arról is, hogy törvényességből nem nagyon érdemes pártügyet csinálni, mert az ettől egyből gellert kap. Ráadásul az autópálya-építésről ma is úgy írnak, mint ami a pártok pénzgyűjtésének nyilvánvaló csatornája, pedig már régen nem a Fidesz kormányoz, ugyanakkor az ezt szóvá tevő egykori közpénzügyi államtitkár sincs már a kormányzati apparátusban.
Hanem hát itt, nálunk lett polgármester. Jó néhányan örültünk a megválasztásának, mert egy tapasztalt, profi politikust láttunk benne, aki a település ügyeit megfelelően képes menedzselni. Országgyűlési képviselőként már bizonyította, hogy megbízható, agilis, hatékony. Jobb a helyieknél. Ha az ember Kellerrel megbeszél valamit, ő hajtja az ügyet, elintézi, nem ismer lehetetlent. Ha Turaival beszéli meg, olykor még az sem biztos, hogy a polgármester fontos pillanatban mellé áll-e, viszont a körülményesség garantált.

Ha Keller azt mondja, hogy két nap a lomtalanítás, akkor összeszedik a szemetet és nem lesz az egész település szemétdombok láncolata két hétig, mint az korábban jellemző volt. Ilyen apróságokon és persze nagyobb dolgokon is múlik. Ez az ember képes lenne itt rendet tartani. Ahogy számos, korábban e hasábokon említett ügyben rendet is tett, holott jókora ellenszélben dolgozott.
Ám az élet nagy dramaturg. A normakövetésre különösen fogékony polgármester megint ugyanúgy kerül kelepcébe, mint az országos politikában. Városának területén épülne Közép-Európa egyik legnagyobb ingatlanvállalkozása, és persze az építési jogszabályok bonyolultak, az eljárások nehézkesek… A nagy sietségbe, siettetésbe becsúsznak törvénytelenségek is. Ám abban, hogy nem egy ilyen, de még századekkora méretű befektetés kifejlésénél mi a követendő álláspont, a helyi képviselők jóval tapasztaltabbak, mint a rigorózusan szabálytisztelő polgármester. Ők „lazák”, megengedőek, ezt már jól begyakorolták, és bizony nem szavazzák meg szabályozási terv újratárgyalását, még akkor sem, ha annak elfogadása a közigazgatási hivatal szerint is törvénytelenül történt. Még azok is a polgármester javaslata ellen szavaznak, akik órákkal előtte támogatást ígértek neki, majd a háta mögött megszervezik az eltávolítását.

Ingoványos ez az egész, most aztán egy falu figyeli, hogy milyen autóval járnak, hová költöznek, milyen értéktárgyakat rejtegetnek az új szekrénysor zárható fiókjában. Ez egy ilyen ország, már szinte rutinosan mondogatjuk erre. És az is rutinszerű, hogy Keller László valószínűleg veheti a kalapját, amit a jobboldal a konkrét történésektől függetlenül nagy győzelemként él meg. Ezzel itt sok mindenki nyer, Törökbálint azonban biztosan nem.