Sziráki András:

Narancsba borultak a pálmafák

Január 20-án lezajlott Törökbálinton az időközi önkormányzati választás, amelyet végül mindkét politikai tábor elégedetten zárt. Nagyobb örömre persze a jobboldalnak volt oka. Turai István 15 hónap után másnap visszaköltözött a polgármester irodába. A Fidesz-KDNP képviselőjelöltjei tízből kilenc körzetben simán befutottak, a tizedikben is az „értékkonzervatív” Albert Gábor sikere húzta keresztül a papírformát. A baloldal viszont nem kapott ki annyira, mint azt a szocialista párt megfogyatkozott országos támogatottsága sejtette. Keller László ugyan veszített – ezt egyes jobboldali orgánumok nagy győzelemként élték meg -, ám a 43%-os támogatottsága 10%-kal felülmúlta a 2006. októberi eredményét, ezúttal mintegy négyszázzal többen szavaztak rá. A baloldali képviselőjelöltek sem szerepeltek várakozáson alul, noha egyikük sem tudta megszorítani fideszes ellenfelét. Mindennek jutalma 6 listás mandátum és a vereség keserűségét csillapító érzés volt, melyet egyikük az internetes Polifórumon így fogalmazott meg: „kedvezőbb eredményű közvélemény-kutatást az MSZP régen látott.
Ezzel együtt a választási eredmény nem egy virtuális politikai adat, hanem maga a valóság. Bár az inkább jobboldali beállítottságú Törökbálinton látszólag nem sokat változott a politikai színkép, azt közelebbről nézve mégis meg kell állapítani, hogy január 20-án jelentős fordulat történt. Az ugyanúgy 6 fős MSZP-CiF-es frakció ugyanis már nem 9, hanem 10 fideszessel néz szembe a 18 tagú képviselő testületben. Jobboldali a polgármester is. Mindebből látható, hogy Törökbálintra is elért az a folyamat, ami nagyobb városokban már régen jellemző: a képviselő-testületi döntéseket egy megfelelő többséggel rendelkező, jól összeabroncsozható pártfrakció irányítja majd.

A választás tanulságai
Az országos médiaérdeklődést keltő választásnak van néhány érdekes tanulsága. Az első az, hogy a választók jól követhetően az országos pártszimpátia alapján szavaztak és ezt legfeljebb bizonyos mértékben „torzította” a helyi viszonyokról alkotott véleményük. A pártembléma fontossága már 2002-ben az addig harmatos szocialisták előretörésénél is érzékelhető volt, ezt követte a Fidesz 2006-os tarolása. A majd három héttel korábbi eredmény persze nem egyedülálló abban a vonatkozásban, hogy a mérsékelt népszerűségű kormánypártot a helyhatósági választásokon az ellenzék a világon mindenütt jól elpáholja. Ez az automatizmus mégis hozott újszerű jelenségeket, így például erősen elgondolkodtató, hogy a személyes alkalmasság értéke szinte jelentéktelenné vált. Erre példa, hogy 2006. októberében a Fidesz 4. választókörzeti jelöltje 18 szavazattal győzte le a politikusi képességekben, ismeretekben, tapasztalatokban egy lépéssel a képviselőjelölti mezőny legjobbjait is megelőző Gáldi Györgyöt, ami akkor nagy meglepetésnek számított. Ám az olló még jobban kinyílt: 2008 januárjában a kettejük közti különbség már 57 szavazatra nőtt!
Ugyancsak érdekes eredményt mutat az, hogy a Fidesz emblémájának vonzereje három helyen közvetlenül mérhetővé vált. Így Hajdu Ferenc esetében, aki 2006 októberében a még a „pártkatonák” ellen agitáló Szent Flórián Egyesület színeiben 88 szavazatot szerzett. 2008 januárjában a Fidesz jelöltjeként, mellesleg immár a párttal együtt kampányoló „szentek” elnökeként kisebb választási részvétel mellett is 268 szavazatra érdemesítette őt ugyanaz a 6. választókörzet.

Egy kisebb elfogadottságú jelölt esetében tehát a képlet: a személy egyharmadot, a párt kétharmadot ad az eredményhez. Erősebb jelölteknél érdekes egybeesést figyelhetünk meg, hiszen a korábban a „szentek” által jelölt Turai István és Palkóné Szabó Gabriella majdnem pontosan 40-40%-kal kapott többet fideszesként, mint tizenöt hónapja.
Mindez azt is előrevetíti, hogy mi várható. Arra, hogy a fideszes többség tagjai mit tesznek, a korábbiaknál sokkal inkább rá fogja a nyomni a bélyegét, hogy a polgármester és a képviselők – az egy Palkóné Szabó Gabriella kivételével – mandátumukat a pártnak köszönhetik és az újbóli mandátumot úgy érdemelhetik ki, ha a pártnak jó emberei. Ez pedig azt jelenti, hogy a helyi fideszes irányítás is pont ugyanannyira lesz narancssárga, mint bárhol másutt az országban. Vagy talán egy kicsit még jobban is, a frissen beérkezettek nagyobb buzgalma következtében.

Hol méretődik meg a helyi politika?
Hogy ez konkrétan mit jelent? Csuka Attila, a Fidesz helyi elnöke mindenesetre főfoglalkozású alpolgármesterként segítheti a település boldogulását, ezt már tudjuk. Ez a polgármesteri választás meglehetősen egyértelmű jele a szoros pártirányításnak. Az új vezetés összetételével azonban ezúttal nem foglalkoznánk, az előttünk álló hónapokban ugyanis még éppen eleget bogozgathatjuk a Turai-Csuka-Hajdu trió együttmunkálkodásának lélektani mozgatórugóit és a bonyolult előzményeket. Az persze már sokatmondó kezdet, hogy az érintettek választási újságjukban közölték: „fenntartások nélkül tették félre sérelmeiket a közös ügyért: Törökbálintért, a békés fejlődés visszaállításáért”. Vélhetően egyszer majd lesz alkalmuk megbeszélni, hogy annak idején ki, kit, miért záratott ki a pártból.
Összességében azonban lassanként olyan érzésünk lesz, mintha a helyi politika egyre inkább a kellemes felelőtlenség állapotába kerülne. Ha a választó úgyis az országos pártküzdelmek szorítósarkainak színe szerint dönt, szinte mindegy, hogy milyen kvalitású emberek kerülnek a helyi döntéshozásba, és ott mit teljesítenek. Ugyanígy semmi jele sincs annak, hogy a választókat különösebben érdekelné, hogy a különböző ingatlanlobbikat hogyan segíti a nyilván nem önzetlen helyi politikai gondviselés. Úgy tűnik, mára mindezek lényegtelen részletkérdéssé váltak, így nem nagyon tudnánk megmondani, hogy a helyi politika legközelebb voltaképpen milyen erőtérben méretődik meg, mennyire mehet át bármi is az egyre konokabb pártvonzódásokon.
És ez így elég riasztó, ugyanis bosszúsan figyelnénk azt az önkormányzati életképet, amikor egy-egy szakmailag elismert helyi intézményvezető kénytelen átlimbózni a „politikai megbízhatóság” mércéje alatt, melyet egyik oldalról a pártelnök, másik oldalról a frakcióvezető fog marokra… Ennek a világnak a megjelenését Törökbálinton.

Bár mi csak annyit tehetünk - mint eddig is -, hogy elmondjuk.