Sziráki András:

Kimaradt összefüggés

Lapunk múlt havi számában egy bírósági ítélet nyomán helyreigazítást közöltünk. Eszerint az egyik cikkben a szerző valótlanul állította, hogy Csuka Attila „hatalmi ambíciói oltárán már feláldozta egy sportcsarnok megpályázásának lehetőségét”. Csuka Attila által kért helyreigazítás szerin: „A valóság ezzel szemben az, hogy a közbeszerzési eljárás során tett ajánlatot a képviselő-testület 5 igen, 5 nem szavazattal, 6 tartózkodás mellett utasította el (2-en távol voltak)”.

A helyreigazítási kérelemnek ezt az érvelését a bíróság elfogadta.
Egy bírósági ítélet természetesen úgy jó, ahogy van. Erről az egészről azonban két ok miatt mégis muszáj szót ejteni. Az egyik némi félelem a józan mérlegelés lehetőségét eleve feladó ál-objektivitástól, amely sosem véleményszabadság-párti. A kifogásolt megállapítást ugyanis szinte vicces azon az alapon megítélni, hogy formai szempontból miként szavaz a képviselő-testület, mert azt eddig is sejtettük, hogy Csuka Attila nem egymaga hozza a testületi döntéseket.

Másrészt viszont továbbra is azt gondoljuk, hogy létezik politikai felelősség és egy-egy ügyben a véleményünket erről szabadon el is mondhatjuk.
A sportcsarnok témájáról éppen egy éve írtam e hasábokon. Az történt, hogy Törökbálint sikeresen pályázott egy sportcsarnok (az első tervek szint uszodával közös) megépítésének állami támogatására. A kétmilliárd feletti beruházás felét az állam állta volna, a másik felét 15 éven át kellett volna törleszteni, és az állam a fizeti az első 15 év működési költségeinek felét.
A képviselő-testületi többségnek azonban a sportcsarnok a kedvező feltételek mellett sem kellett, hosszas előkészítést követően, az utolsó pillanatban…

Ez mind a mai napig kínos ügy, ugyanis magukra valamit adó képviselők nem tesznek településük ellen, pusztán azért, mert ezt kívánná a pártjuk érdeke. Ilyenkor, akikben van hivatástudat, félreteszik az ellenségeskedést, hogy a városuk vagy a községük gyarapodjon.

Törökbálinton nem ez történt.

Nálunk éppen Csuka Attila, a helyi Fidesz csoport elnöke volt az egyik fő ellenzője a sportcsarnok megépítésének. Álláspontját egy újságcikkben azzal magyarázta, hogy a település gazdasági helyzete nem engedi meg a beruházást, továbbá a két iskolában nemrég került sor a tornaterem átépítésére. Az érvelés azonban eléggé átlátszó volt. Ennek megítéléséhez három szempontot említenék: 1. egy sportcsarnokra a 13 ezres Törökbálinton nagy szükség van; 2. az adott építési feltételeknél kedvezőbbeket nehéz lesz találni; 3. azt talán mindenki tudja, hogy egy iskolai tornaterem és egy sportcsarnok nem ugyanaz a kategória.

Akkor miért volt mindez? A választ tudjuk: az akkori polgármesternek jelentős szerepe volt abban, hogy a kormányzati támogatás esélye a korábban mulasztott határidők ellenére nyitva maradt, ám a helyi Fidesz–csoport nem a polgármester sikeres tevékenységében, hanem az elmozdításában volt érdekelt. Ez megtörtént, mint látható, áldozatok árán. De voltak nyertesek is.

Ez az összefüggés sajnos kimaradt a helyreigazítási kérelemből.

A valóság tehát az, hogy Csuka Attilából Keller László kitúrását követően mégiscsak főállású alpolgármester lett, Törökbálintnak viszont nem lesz sportcsarnoka!