/ötvös/

KVÍZKÉRDÉS ÉS MAGYAR VIRTUS

Mi van messzebb a budai vártól? A válasz: a Mecsek, B. válasz: a Pilis. A látszólag egyszerű kérdésre a földrajzi ismeretek alapján kézenfekvő a válasz, hiszen a kilométerek számát tekintve a Pilis jóval közelebb van, mint a Mecsek, de a mai világban léteznek virtuális távolságok is, ha a dimenziókat megszorozzuk a politikai háttérszövetségek együtthatójával, és utána elosztjuk a civil-szférák tangenséből számított matematikai képtelenséggel. Így azt a választ kapjuk a mezeien egyszerű kérdésre, hogy a Mecsek bizony közelebb van, és a Pilis távolabb, legalábbis ha a budai várban székelő köztársasági elnökünk távcsövén nézzük, mondjuk a palota teraszáról. Szinte mindenki emlékszik arra, hogy államfőnk még egyszerű természetvédőként, majd elnökként is személyesen túrázott a Zengő meghiúsult radarállomásának ügyében. Pedig ott csak védett virágokról volt szó, amiknek szakszerű áttelepítését is vállalta volna a kivitelező. A Pilisben viszont csekély média- és civil érdeklődés mellett a kora tavasszal gázvezetékhez irtották eléggé szélesen a komplett erdőt, virágokkal és fákkal vegyesen, hogy az érintett állatfajokról ne is beszéljünk. Nem ártott volna itt is túrabakancsban és tiltakozásban láthatni esti híradók alkalmával Sólyom Lászlót, ugyanis távolmaradása felettébb kínos és rossz üzenet a NATO felé: néhány tucat virág átültetése ellehetetleníthette és a más helyszín kiválasztása miatt késleltethette a (nem csak nekünk fontos) radarállomás megépítését, de egy regionális gázvezeték erdőirtása felett szemet hunyunk.

Bizony, cinkosan összekacsintva, mert egy-két napos híranyaggá soványodott ez az ugyancsak nagymértékű, természetzavaró beavatkozás. Igaz, nem voltak képileg jól mutató, fatörzsekhez láncolt tiltakozók, és egyetlen médiahírességnek számító politikus vagy közjogi méltóság sem bukdácsolt a tarvágásban, pedig az erdő így tavaszébredés idején is szép. Főleg a Pilisben, ahol az enyhe januári időjárás után már néhány korai virág is úgy gondolhatta, hogy itt a tavasz. Vesztére. Persze, kell a gázvezeték, fontos dolog, lakossági és közérdek egyben az ipari felhasználók miatt, de ha már beléptünk a NATO-ba és az UNIÓ-ba, nem kéne ilyen konkrét, csont nélkül összehasonlítható példákkal bemutatni, hogy nekünk senki nem parancsolhat (elég volt, ugye, negyvenöt évig!), radart oda építünk, ahol majd mi jónak látjuk, erdőt meg ott irtunk, ahol a kedvünk tartja. Igazi, jó magyar és betyáros virtus ez, csak az a baj vele, hogy már a közvetlen környezetünk sem értékeli, messzebb meg nem is értik. Most már csak azt kéne megsaccolni, hány környezetvédő fogja megszállni majd a Nabucco és/vagy a Kék Áramlat nevű, jövőbeni gázvezetékek útvonalait, de erre a feladatra a fent leírtak miatt a dodonai jósda sem merne vállalkozni.

/ötvös/