Ötvös János Attila

KVÍZKÉRDÉS ÉS MAGYAR VIRTUS

Olvasom az önkormányzati hírekben a ciklusprogram adatait, és összevetve Gáldi György „tükörcserepes" számaival, némi eltéréseket látok. Főleg a költségek terén mutatkozik ez a különbség, lássuk számszerűen: A ciklusprogram az Árpád úti és a Köles-dűlőben építendő óvodákra (és bölcsődére) összesen 920 millió forintot szánna, az új iskolára egy fillért se. Gáldi György szerint 2010-ig (két és fél év alatt) a már említett intézmények felépítésére 1,7 - 1,9 milliárd forintot kéne költeni. Ha a két összeget összehasonlítjuk, kiderül, hogy egy új, zöldmezős beruházásként épülő 16 tantermes iskolára mindössze 8-900 millió forint marad, ami már most is kevés lenne egy ilyen szintű beruházáshoz, de két év múlva már a duplája is. Van tehát egyrészt egy 0 forinttal, másrészt egy felényi árral elképzelt, virtuális iskola, amelyhez nincs se tervrajz, se anyagi forrás, csak egy bizonytalan helyszín és tétova elképzelések „modulárisan bővíthető" tantermekkel. Hogy lesz ebből iskola? A demográfiai adatokat nézegetve, már egy-két éve el kellett volna kezdeni helyet és pénzt keresni egy ekkora létesítményhez, de mint az iparos a jól végzett munka után, művében gyönyörködve az önkormányzat is megpihent kicsit a Művelődési Ház elkészültekor. Az új polgármesteri hivatal körüli viták és a testületi konfliktusok közepette elsikkadt valahol a demográfiai adatok komolyabb elemzése.
A jelenlegi két iskolánk nem veszít semmit, inkább majd nyer a túljelentkezések miatt: mivel nincsenek gumiból (és „modulárisan bővíthető elemekből"!) a falaik, nyilván szükség lesz valamilyen felvételi szűrőre, ami sokféle szempontot tükrözhet, hacsak nem akarnak kétműszakos tanítási rendben működni.

Elvileg ez is megoldható, de akkor kevés lesz a tanár, fáradtak a gyerekek, stb. De mi lesz így a fel nem vett gyerekekkel? Egy óvodást kora reggel a munkába menő szülő még viszi-hozza a szomszédos városokba, iskolába kísérni már csak az időpontok és a közlekedés miatt is macerás. Valami gyors megoldás kéne, mert ugyanúgy járunk, mint az óvodák esetében: mire elkészülnek, addigra megint több lesz a gyerek...
Olvasom Vilisics Kálmán „Sínen vagyunk" című írását, jó az ötlet: tényleg kéne egy parkoló a vasútállomás mellé. Ha kicsit továbbgondoljuk a témát, s „ha már lúd, legyen kövér" alapon én egy őrzött parkolót sem tartanék nagy luxusnak egy város esetében. Persze nem éjjel-nappal, hanem úgy reggel hattól este hatig, és akkor nagyon sok Budapesten dolgozó törökbálinti lakos mehetne vonattal, illetve az állomásig kocsival, motorral, biciklivel, mert ami a megközelíthetőséget illeti, az valóban nem szerencsés. Esetleg egy kis fedett tároló a bicikliknek, motorkerékpároknak nagy vonzerő lenne, főleg ha őrzött helyen van. Tudom, hogy ez annyira nem egyszerű dolog, mint amilyennek látszik, és nem elég egy kis aszfaltot lekenni a grundra. Kell hozzá két parkoló őr, egy beugró harmadik, egy kis faház télire, némi munkabér és közteher, mindez elenyésző összeg a milliárdokban számolt költségvetés mellett, de legfőképpen szándék és akarat kéne. Márpedig a józanész is azt diktálná, hogy a vasúti közlekedésben való hozzáféréshez valami megoldást kéne keresni, ugyanis az üzemanyagok áremelkedése egy-két éven belül megfontolásra készteti majd az autósokat, nem csak a távolságok, hanem a dugókban feleslegesen elpöfögtetett forintok miatt. Aki ezt majd megunja, talán buszra szállna, de a BKV emiatt nem fog több járatot indítani, sőt...