Ötvös János Attila:
OLVASOM
Olvasom, két helyen is Ásó Csabáné panaszát, mely szerint állandó bölcsődei gondozónő - hiánnyal küszködnek, a nagyon kevés, bruttó 86.000,- Ft-os fizetések miatt. Ha valóban ennyi az alapbér, az sehogy se illeszkedik a 316/2005. (XII.25.) sz. kormányrendelethez, ami többek közt a 2008. január 1-től érvényes minimálbérekről is rendelkezik. Eszerint az alábbi kategóriák vannak (hacsak közben meg nem változtatták):
1. / Szakképzetlen, 2 évnél kevesebb gyakorlati idővel: 82.800,- Ft
2./ Szakképzetlen, 2 évnél több gyakorlati idővel: 86.300,- Ft
3./ Szakképzett, 2 évnél kevesebb gyakorlati idővel: 103.560,-Ft (az alap 120%-a)
4./ Szakképzett, 2 évnél több gyakorlati idővel: 107.875,-Ft (az alap 125%-a)
Ezek tehát a minden munkáltatóra és munkavállalóra vonatkozó - és kötelező (!) - minimálbérek, ennek akár dupláját is adhatja a munkáltató, ha anyagi lehetőségei engedik. A mai árakat figyelembe véve ezek sem túl nagy összegek, de rossz példaként megemlíthetem, hogy vidéki viszonylatban még ennél karcsúbb nettó bérek is vannak: többműszakos munkarendben, néhány órás utazással is lehet 60-70 ezer forintokat keresni. Ugyanis a műszakpótlékok könnyen átlendíthetik a dolgozót egy másik adósávba. Megnyugtató viszont az az ígéret, mely szerint Turai István polgármester úr felülvizsgáltatja a bölcsődei dolgozók illetményét.
Olvasom a Rudák-telep feletti (volt) erdőterület lakóövezeti átsorolásáról szóló cikkeket, és gyermekkori élményeim jutnak eszembe, mint később kiderül, nem véletlenül. Mindenekelőtt Dr. Albert Gábor úr cikkét méltatnám, szép, kerek és cáfolhatatlan érvekkel magyarázza, miért szavazta meg a Független Platform Egyesület képviselő-csoportja a lakóövezeti átsorolást. Sajnos, neki van igaza, hiszen az Anna-hegy is nemsokára át lesz majd sorolva, és (szerintem) itt még nincs is vége, jön majd valamikor a Szabadházi-hegy, meg tán a Pistály, hacsak oda nem ajándékozzuk utóbbit Budaörsnek. Ezzel aztán be is építettünk szinte minden üres területet, mivelhogy már a DEPO kerítése mellett is lassan kialakul a Tükörhegy folytatása. Néhány év múlva már csak elenyésző mennyiségű külterület lesz parlagon. Itt jön az én gyermekkori élményem, melyet különféle mesékből eredeztetek. Sajnos, a mai felnőtt emberek kevésbé nyúlnak vissza a mesék birodalmába, pedig néha nem ártana felidézni a látszólag bugyuta történetek örök igazságait, avagy tanulságait, gondolok itt a palackból kiszabadult szellemre, amit már nem lehet visszatuszkolni, vagy Pandora szelencéjére, amit nem szabadna kinyitni – most csak ennyire telik tőlem példázatokból - de talán ebből is megértik a kedves olvasók, hogy mire is gondolok.
|
Kár most már a veszett fejsze nyele után siránkozni, a palackot és a szelencét valahogy, valamikor kinyitották, az események és a következmények láncolata ellen harcolni teljesen felesleges, ez csak a szellemi erők méltatlan pazarlása. Inkább előre kéne nézni: mikor, milyen mennyiségben változhatnak majdan a demográfiai mutatók, mit kéne tennünk ma, a jövő évben, esetleg pár év múlva, hogy a szolgáltatási infrastruktúrában utolérjük a várható népességnövekedést. Úgy tűnik, ebben az előrenézésben is némi késedelem mutatkozik. Mi lenne tehát a legsürgősebb teendő? Talán meg kéne fontolni Bálint Edgárd hosszabb tanulmányban közzétett javaslatát: „…a demokrácia hiányos, torz működésén sokat javíthatna az állampolgári tanácsok (Citizen's Jury) rendszere. Magyarországon még igen kevéssé ismert ez az intézmény, mely segít a helyi közélet hasadtságának kezelésében.” (A tanulmány elérhető a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének honlapján, www.toosz.hu). Érdemes elolvasni...
Olvasom a civil szervezetek önkormányzati támogatásáról szóló cikket, a néhány megdöbbentő példával. Érdekes... De ami a legfurcsább, hogy az évente növekvő számú (és pályázó) civil szervezet régóta ugyanannyi pénzen osztozkodik – évi 28 millió forinton - mintha legalábbis Új-Zélandon lenne a város, ahol alig, vagy nincs is infláció. Így aztán duplán nivellálódik a pénz: több a szervezet, kevesebbet ér a forint, miközben azért a költségvetésünk egyre emelkedik, azaz valahogy követi a változásokat, kivéve a civil szervezetekre szánt összeget. Pedig örülni kéne nemcsak e szervezetek számbeli növekedésének, hanem a támogatásra igényelt tevékenységek sokszínűségének is, hiszen mindez azt mutatja, hogy az 1945-1949 közötti időszakban pozitívan tevékeny közösségek kezdenek feltámadni a mai kor követelményei által, sőt a technikai haladás által is átformálva, több évtizedes tetszhalálukból. Sokszor hallani híreket a civil szféra gyengeségéről, ami pezsegne jobban is, ha lenne rá keret. Nem lehetne kicsit több pénzt adni e szervezeteknek? Persze szelektíven, mert nem igazán értem én se, hogy a tavat még csak kiásni készülő horgászegyesület mihez kezd az etetőanyagra kért (és kapott) pénzzel...
Persze, horgászhatnak ők más tavakban is, „beetetve" jobb helyeket, de pár marék kukoricát nem túl nehéz szerezni, a klasszikus, csalinak használt giliszta ingyen is megterem.
Ami meg az Erdélyi Magyarok Egyesülete és a Városszépítő Egyesület támogatásait illeti, azt titokban kellett volna tartani, mert megalázó minden törökbálinti lakosnak, aki részt vett a faluszépítés két évtizedes munkájában...
|