-te:

Bálinti búcsú

Nem hiába szeretett volna Szabó Éva, az MMMH igazgató asszonya már túl lenni rajta. Nagyon sok program, rendezvény van a Ház munkatársai mögött, rengeteg munkával, jelenléttel, Éva sem volt már vagy négy éve szabadságon, csak egy pár napra volt távol a „kulturtól”. Jóból is megárt a sok.

Tehát most búcsú, aztán a július lazább, lehet egy nagyot pihenni az igencsak mozgalmas augusztus előtt. Meglehetősen összetett és fárasztó feladat ennek a népi banzájnak a levezénylése, ott is volt a művház csapata teljes vértezetben. Kezdődik mindjárt az időjárásért való aggódással. Ezzel most nem volt baj, „csak” a műsorokkal, egyáltalán a bonyolítással kellett megbirkózni. Magam csak egy szeletét láttam a vasárnap déltől indított programoknak, ez már késő délután volt, de a művházasok egy emberként állták a „sarat”.

Különös jelenség a búcsú, az ember lányának számtalan emlék ugrik elő a messzi múltból, s ezekből is a gyerekkoriak a meghatározók. A Népligeti búcsú, ahol annyira tudtam bámészkodni, hogy elvesztem szüleimtől, és rendőrségi begyűjtéssel kerültem haza az aggodalomtól félőrült családomhoz. Aztán az erdőtelki, Mária napi búcsúk apai nagyszüleimnél, előtte a „szagos” misével, aztán a vásári forgatag, amolyan szerény, falusias volt, színes mézeskalács lánc a nyakamban, amit később, az ünnep múltával meg lehetett enni, ma is emlékszem kissé már poros, mégis mennyei ízére.

Látom, ahogy menekülök a kis legénykék fakanala elől, amellyel valami szokás okán ráütöttek az önfeledten bámészkodó lányok fenekére.

A bálinti búcsú programkínálatából a karaoke verseny döntőjére sétáltam el a Szérűskertbe, a rengeteg látogató, főleg nagyszámú, harciasra vagy éppen szendére kifestett gyerek közé. Repült a körhinta – csak rá kell nézzek, és már szédülök, teljes erőbedobással működöt a szülői pénztárca apasztására mozgósított élménypark, vattacukor és mindenféle nyalnivaló a gyerekeknek, csapolt sör és ennivaló a felnőtteknek.

Ne vessenek meg, de ez volt az első találkozásom a karaokéval, szerencsére Kürti Miki barátom diszkréten felvilágosított, mielőtt a produkcióból kiderült volna, mi is ez valójában. Szintetizátorral, elektromos effektekkel, esetlen gitárral, ritmuskísérettel zenei alapot készítenek PC-re ismert slágerekből, és a dalok szövegeit – ha nincs kivetítő – a számítógép monitoráról lehet olvasni, már ha erre valamelyik fellépőnek szükség van.

Mert a lényeg, hogy a vállalkozó karaokeversenyző ráénekel a zenei alapra, kinek hogy sikerül. Na, ebben a műfajban hirdetett versenyt a művház, és most volt a legjobbak vetélkedése. A vetélkedő előtt Erdős Anti, Bálint közkedvelt postás Antija adott elő egy számot versenyen kívül, s vette át az elismerő oklevelet a program szervezésében kifejtett munkájáért. Végül a verseny győztese dr. Benedek Péter lett, aki nagyon kellemes hanggal, és amatőrhöz képest profi előadásban énekelte a „De van, ami annyira ESZTELEN, hogy csak MEZTELEN jó” talán Presser Pici számot. Hát szájsebésznek elég laza, és ő aztán igazán elmondhatja magáról, nem csak énekei előadását, de szakmai munkáját is tátott szájjal bámulják