Tóth Emese

Fából Wass

Ami tudható: valamikor kora tavasszal került az Oktatási Kulturális és Sportbizottság (OKSB) elé a nyári rendezvényekről egy előterjesztés, köztük egy program, mely szerint az Erdélyi Magyarok Törökbálinti Egyesülete (EMTE) egy Wass Albert szobrot állítana fel június 8-án, akkor még a székely kapu mellé tervezve. Az OKSB látni akarta a művet mielőtt dönt, de azt már akkor is jelezte, a köztérre állítandó alkotásokat testületi határozat szerint a Regioart művészcsoporttal véleményeztetni kell. A hír hallatára belterületi felállításra hangolódtak át, de akkor hová is tegyék a szobrot? A jelenlévők majd mindegyikét megkérdezve az biztosnak látszik, hogy Fűrész János képviselő (MSzP-CiF) valamilyen hangsúllyal azt találta mondani: -Vigyék be az MMMH-ba! - Ezen a beszóláson a jelenlévő Szabó Éva MMMH igazgató lepődött meg a legjobban. A vélemények abban már megoszlanak, hogy Fűrész János ezt komolyan mondta, vagy viccnek szánta, véleményem szerint egyik rosszabb a másiknál. Vannak dolgok, amivel nem lehet viccelni, meggondolatlannak lenni, képviselőként meg kiváltképp nem. Palkóné OSKB elnök érdeklődésemre megerősítette, a bizottság nem hozott határozatot a faszobrot illetően, előterjesztés erről nem került a testület elé. Arról érdeklődve, hogy végül a szobor hogyan került be az MMMH-ba, Palkóné azt mondta, bár maga jelen volt az avatási ceremónián, hogy a szobor végül is hogyan került oda, semmit sem tud. A fatárgy esztétikai megítélésében egyetértettünk.
De nyomozzunk tovább! Május 29-én a testületi gyűlésen egy-egy meghívó kerül minden képviselő asztalára, amely a Wass Albert szobor felavatására invitál június 8-ára, fellépő művészekkel, a katolikus és a református papi szenteléssel és áldással, díszvendégekkel és az elmaradhatatlan polgármesteri ünnepi köszöntővel. A meghívón támogatóként az önkormányzat is szerepelt! Gáldi György képviselő a testületi ülés végén megkérdezte Turai polgármestertől, milyen önkormányzati forrásból történt a támogatás. Turai válasza az orra alatt eldünnyögve annyi volt: - A saját keretemből adtam, biztosan ezért került rá a meghívóra! De még mindig nem tudjuk, ki adott kinek engedélyt a szobor felállítására az MMMH lépcsőházi fordulójában?
Ezt próbáltam kideríteni, először Marton Géza korábbi EMTE elnöktől. Tőle megtudtam, hogy a Budakörnyéki Székelykör (Budakeszi) megkereste, lenne egy felesleges Wass Albert szobruk, odaadnák Törökbálintnak. Aztán vele megszakadtak a tárgyalások, mert időközben, 2008 januárjában lemondott elnöki tisztéről, mert a kör tagjai nem találták eléggé fideszesnek, ami így a január 20-i helyhatósági választás előtt azért valóban nem mindegy.
Fábik István, a legszékelyebb helyi székely lett végül az elnök, telefonon érdeklődtem nála a történtekről.
- Elmesélné a szoborállítás történetét?
- Milyen történetet? Nincs itt semmiféle történet.
- Akkor hogyan került a szobor az MMMH-ba, engedély, zsűrizés nélkül?
- Úgy érti, hogyan hoztuk a szobrot, kocsival vagy gyalog, meg hogy hányan?
- Fábik úr, most ugye szándékosan félreért? Hogyan készült el a szobor?
- Fából… Tudja, hagyjuk ezt, maga politikailag nézi az egészet…
- Nem értem. Miért kellene nekem Wass Albert írót politikailag kezelnem?
- Nekem most háromra el kell mennem…
- Én szívesen találkozom és beszélek magával egy más időpontban is…
- Én viszont nem akarok magával erről beszélni!

Nem maradt más hátra, mint megkérdezni a falu első emberét, nélküle semmi sem történhetik Bálinton.
Idemásolom azt a hivatalos válaszlevelet, melyet az alábbi, elektronikusan elküldött kérdéseimre Turai polgármestertől válaszként kaptam.

Tisztelt polgármester úr!

Szerkesztőségünk a következő kérdésekre szeretne választ kapni:
- Ki rendelte meg, és milyen alkalomból Wass Albert szobrát?
- Ki finanszírozta és milyen forrásból a felállítását?
- Kinek a döntése alapján került be egy olyan - az ön korábbi szavai
alapján is politikamentesnek megtartandó - közéleti-közösségi térbe, mint az MMMH, ahol az irodalmi panteont Arannyal, József Attilával stb. kellene kezdeni, ha egyáltalán, de még inkább a névadóval?
- Miért nem tudott erről a döntésről az OKSB elnöke, sem a testület?
- Az igaz, hogy a köztéri alkotások Regioart-os zsűrizésére van csak határozat - ami elég baj -, máskülönben egy közösségi térbe se kerülhetne be egy ilyen nemzeti giccs, amire állítólag még ön is áldozott a polgármesteri keretéből, igaz ez?
- Nem gondolja, hogy nem etikus Szabó Évát ilyen helyzetbe hozni, aki - miután az önkormányzat alkalmazottja, még ha akarna, se mondana erre a "környezetszennyezésre" nemet?
Végül Wass Albert után szabadon, kérdezném: „a víz szalad, a >>fa<< marad?"

Üdvözlettel
Tóth Emese

Tóth Emese részére
Helyben

Tisztelt Szerkesztő Asszony!

Azt mondják, a legtöbb kérdés egyben állítást is tartalmaz. Az Öntől köszönettel kézhez kapott kérdések arról győznek meg, hogy ez közismert vélekedés nagyon is igaz, meg aztán arról is, hogy Ön nem nagyon törekedett kérdései megfogalmazása során véleménye eltitkolására. A kérdésekből világosan látszanak előfeltevései. Így válaszomban én nem igyekszem az Ön meggyőzésére, legyen szabad azzal az előfeltevéssel élnem, hogy nyilvánvalóan törekedni fogválaszaim kommentálására, saját szemléletmódja szerinti sarkítására. Hogy ez etikus-e vagy sem, azt majd a lap olvasói eldöntik. Mindenesetre határozottan ragaszkodom ahhoz, hogy jelen levelem teljes terjedelemben (Címzéstől és megszólítástól az aláírásig) csorbítatlanul és átszerkesztés nélkül – értelemszerűen az Ön kérdéseivel együtt – jelenjen meg az Önök jobb sorsra érdemes lapjában.
Wass Albert szobrát két egyesület - a Budakörnyéki Székely kör (Budakeszi) és az Erdélyi Magyarik egyesülete (sicc!) (Törökbálint) rendelte meg. Az alkalomról szíveskedjen e két szervezetet megkérdezni. Hasonló módon: azt tanácsolom Önnek, szíveskedjen e két egyesülettől megkérdezni, hogy milyen forrásból finanszírozták a szobor megrendelését.
Igen, a szobor elhelyezéséhez én is beleegyezésemet adtam. Most sem tenném másként! A Művelődési Ház közösségi tere ettől még nem veszítette el politika mentességét. Sajnálnám, ha a kérdésben kibontakozott vita terelné az ügyet az országos politika síkjára. Wass Albert személye, irodalmi munkássága, emberi kvalitásai számomra – s úgy tűnik, sok törökbálinti számára sem – vetnek fel kérdéseket. Tisztelettel javaslom Szerkesztő Asszonynak, hogy tanulmányozza behatóbban az író munkásságát, talán szélesítené látókörét, s objektívebben tudná megítélni őt.
A szobor elhelyezését illetően álláspontom szerint széleskörű konzultáció folyt. Azt nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni, hogy az OKSB elnöke nem tudott volna a szoborállításról. Tény viszont, hogy a Képviselő-testület ülésén kérdés hangzott el a szoborállításban Törökbálint Önkormányzatának szerepvállalásáról, így szerintem az nem állítható, hogy a testület nem tudott róla.
Az Ön kérdésében használt „nemzeti giccs” fogalomhasználat világosan jelzi, értékítéletét. Ezzel én nem szeretnék vitatkozni. „De gustibus non est disputandum” az ízlések különbözők azaz, az ízlésekről nem kell vitatkozni. Ön így látja, én meg másként. Önnek igaza van: én a polgármesteri rendelkezési keretemből adtam forrást az Erdélyi Magyarok törökbálinti szervezetének. Erről tájékoztattam a Képviselő-testületet.
Teljességgel alaptalannak tartom azt a véleményét, hogy Szabó Évát. Mint önkormányzati alkalmazottat etikátlanul hoztam volna kényelmetlen helyzetbe a szobor felállításával. Ezek szerint Ön nem ismeri sem Évát, sem engem de különösen azt nem, hogy milyen munkakapcsolatban vagyunk.
Utolsó kérdésére válaszolva: „A víz szalad, a kő marad!”

Üdvözlettel:

Turai István