Ötvös János Attila:

Olvasom

Olvasom a legújabb terület-átsorolási kérelmet, melyet bizonyos Takács Ferenc nevű veresegyházi honfitársunk kezdeményezett, aki feltehetően a kárpótlási árverések alkalmával szerzett itt 7 földdarabot a Ráczugban, Biatorbágy határán. Gondolom, egybefüggő földek ezek, hiszen a cikk szerint a birtok 140 ha, azaz 1.400.000 négyzetméter - mivel egy hektár 10.000 négyzetméter - tehát átsorolás szempontjából jelentős nagyságú. Mire jó ez a terület?
Mivel közel van az M0-M1 csomópontjához, gyakorlatilag bármi lehet belőle, olyan, mint egy őssejt, amiből majd a kutatók döntik el, hogy később mit is kéne kifejleszteni belőle. Jelen esetben a kutatókat élelmes vállalkozók fogják helyettesíteni, mert a környéken szinte ez már az egyetlen nagyobb, összefüggő és parlagon heverő terület. A gazdasági- kereskedelmi célokra történő átsorolás lehet valós ok, de lehet egy első lépcső is valami máshoz.
Kétségtelen, hogy a kérelem megmagyarázható az autópályák közelségével, sőt még azt is el tudom képzelni, hogy a Biatorbágyon telítettséghez közelítő ipari területek miatt valamely cég már kinézte magának ezt a helyet. De mi van akkor, ha egy év múlva azt mondja majd Takács úr, hogy nem jött össze az üzlet, jelentkezett viszont egy külföldi ingatlancég, aki itt egy csodálatos, elit lakóparkot tudna építeni. Ha csak családi házakkal számolunk, kb. 300 négyszögöles telkeken, 420 házas telek jön ki, ha ebből az utcákra, bekötőútra, stb. elveszünk 70 telket, akkor marad 350 család. Amikor azonban a hazai lakóparkokat megnézzük, a költségkímélés és a nagyobb profit miatt jó néhány sorház is bele van suvasztva a telkek közé, szaporítva a lakosság létszámát.

Sajnos, ez nem egy dodonai jóslat, hanem egy reális vízió, ugyanis mezőgazdasági területet lakóövezetté átsorolni eléggé macerás, gazdasági-kereskedelmiből már könnyebb. Szó esett a cikkben egy esetleges "közcélú felajánlás"-ról is, nem ismerem Takács úr anyagi lehetőségeit, de ahogy a Tópark se, ő se fog nekünk óvodát építeni. Talán azt el lehetne érni, hogy legalább a mezőgazdasági terület termelésből való kivonásának költségeit kifizesse, ezt ugyanis az önkormányzatnak kell kifizetnie, az átsorolás miatt. Aki nagyon baljóslatúnak találja ezt a kis reagálásomat, az nézze meg a térképet. Hiszen még a közművekkel sem terhelnék Törökbálintot, hiszen a területhez Biatorbágy közelebb van.

Olvasom, hogy az Arany Alkony Kht.-t megvásárló Kálvin János Presbiteri Misszió már 2006 szeptemberétől működteti a helyi Idősek Otthonát, s idén bejelentkezett az önkormányzatnál bizonyos szerződések módosítása ügyében. Fantasztikus! Ha bizonyos jogszabályi változások - és az ebből eredő esetleges többlettámogatások - nem következtek volna be, a képviselők még ma sem tudnának a tulajdonosváltásról. Nem kritizálva az új tulajdonost, azt azért megjegyezném, hogy ha én megvásárolnék bármilyen törökbálinti céget, egyesületet, stb., akinek szerződése van az önkormányzattal, az lenne az első dolgom, hogy elmennék a polgármesterhez bemutatkozni. Visszagondolva a dátumra, 2006 szeptemberében az akkor regnáló vezetés már az októberi önkormányzati választásokkal volt kampányilag elfoglalva, utána meg az előrehozott választásokra koncentrált olyannyira, hogy fel se tűnt egy ilyen tulajdonosváltás, pedig nyilván tudtak róla az ott dolgozó törökbálintiak, meg tán az odajáró idősek is. Erre mondják azt, hogy a politika úri huncutság, ez eddig rendben is van, de azért nem ártana közben szétnézni néha a szűkebb házunk táján is, hogy miféle változások történnek közben, míg a harcok folynak...