Sziráki András:

Újabb szerencsés nyertes

Mint arról már lapunkban volt szó, újabb területátsorolási mozgások indultak meg Törökbálinton. Az ilyesmit két ok miatt nem kedveljük. Az egyik az, hogy Törökbálint kiterjedése, lakosságszáma az elmúlt években jelentősen nőtt, ami egyrészt a zöldterületek fogyásával jár, másrészt pedig a településnek a saját növekedésével infrastrukturálisan lépést kell tartania. Ezen a téren - a város speciális adottságainál fogva - a munkalehetőségek terén jelentkezik a legkisebb gond. Az óvodai, bölcsődei, iskolai férőhelyekben viszont a legnagyobb. Külön eset a közlekedés, amelynek problémái naponta tapasztalhatók: az úthálózat magja alig több mint feleekkora Törökbálintra készült, nem csoda, ha reggelente már belső utakon sem ismeretlen forgalmi dugó.
Lassanként tíz éve éles helyi politikai vitatéma, hogy ezzel a helyzettel mit lehet kezdeni, hogyan fejlődjön a település. Az eddigi tapasztalatok alapján e kérdésnek két élesen megkülönböztethető oldala van: egy elméleti és egy gyakorlati.
Az elmélet úgy hangzik, hogy a zöld környezet a település legfontosabb értéke, amit mindenki szeretne megóvni. A zsúfoltságot is érzékeljük, ebből következően a legtöbben a nagy óvatosság, az átgondoltság, a hatások előzetes felmérésének fejlesztési politikáját követnék, nemet mondanak az újabb beépítéseket lehetővé területátsorolásokra vagy ilyeneket csak rendkívül indokolt esetben fogadnak el.

A gyakorlat viszont az, hogy Törökbálinton az elmúlt években zömében simán ki lehetett bulizni, hogy a képviselő-testület építési joghoz vezető kategóriába sorolja az emberfia területét, amivel annak átlagosan úgy ötszörösére ment fel az értéke. És ez a második ok, ami miatt az átsorolások körül mindig felizzik a levegő, hiszen ezek annyira át vannak szőve érdekelemekkel, és persze időnként akkora pénzek mozognak, hogy – és most finoman fogalmazunk – a közérdek érvényesíthetősége kétséges. Ha nem fogalmaznánk ilyen finoman, akkor ezt az egész folyamatot a korrupció melegágyának is nevezhetnénk.
Az átsorolási vitáknak az a jellemzőjük, hogy a döntéshozók a lassú területfejlesztési politika elveit hiánytalanul magáénak vallják, ám többük óva int ezek mechanikus alkalmazásától. Vagyis azzal érvel, hogy a javasolt változás oly mértékben jelentéktelen, hogy azt senki még csak észre sem veszi. Ehhez társul a rendkívüli gazdasági előnyök ígérete, hiszen átsorolással nőhetnek az adóbevételek, ráadásul a tulajdonos időnként még egy-egy ingyen telek biztosításával is jelzi barátságos szándékait az önkormányzat felé. Hogy a lakóterület bővülése mibe kerül később a helyi költségvetésnek, az természetesen nem szerepel a számítások között. Van azután még az érvek kifordítása, amikor a zöld területről kiderült, hogy az szeméttelep, senki se törődik vele, ám jól nézne ki ott egy lenyírt golfpálya. A tulajdonos különben addig hozzá sem nyúl a területéhez, amíg nem kap lehetőséget a fejlesztésre, és hát állítólag valamennyire ez is érthető.
Mindez onnan jutott eszünkbe, hogy az önmagában is tusakodó törökbálinti új többség a Ráczug környékén alkalmasnak talált egy 140 hektáros területet arra, hogy mezőgazdasági övezetből kereskedelmi-gazdaságivá léptesse elő.
Na, megint kezdődik - jegyezték meg erre többen is, ezért ezzel a kérdéskörrel ismét bővebben foglalkozunk.