(hidvégi)

Volt egyszer …

   2000. októberében az akkori képviselőtestület szerződést kötött a Medicatus – Arany Alkony párossal, mint hasznosító partnerekkel az önkormányzat tulajdonában lévő Flóra Hotel és a mögötte fekvő közel 2 ha-os területű sportpálya hasznosítására. A megállapodás szerint az önkormányzati tulajdonú épületben és a hozzá tartozó területen európai színvonalú idősotthon és gerontológiai központ létesítését tervezték. A kezdeti nehézségek és a külső szemlélő számára szinte követhetetlen szerződés-módosítások után a hotel épületére magas tető került, kívül – belül megújult, kápolna, uszoda épült és elkészült a 150 férőhelyes idősotthon. Az eredeti szerződés szerint a beruházó minimálisan 260 millió Ft ráfordításával ráépítés címén 27,5 %-nyi tulajdonrészt szerzett a hotel egészéből. A Medicatus Kft.  a fenti összeg helyett – az önkormányzat egyetértésével 400 millió Ft-os luxusszintű beruházást hajtott végre az épületen, anélkül, hogy a tulajdoni arányok az eredeti megállapodáshoz képest változtak volna, így az önkormányzat jelentős többletértékhez jutott, ami ellen persze nem tiltakozott. A szerződés szerint a sportpálya a Flóra Hotel átalakítására fordított legalább nettó 150 millió Ft ráfordítást igénylő beruházás megléte után került a Medicatus birtokába. A meglévő pálya kiváltására egy szabványos méretű, műfüves, edzőpálya minőségű pályát kellett (volna) készíttetnie saját költségén nettó 10 millió Ft értékben. A járulékos beruházások természetesen az önkormányzati kasszát terhelték volna. Helyette készült az Alsóerdősor utcai salakos pálya, ami ugyan az ottani erdő egy részének letarolásával épült meg igen vitatható minőségben. A helyszín kiválasztása persze nem a beruházó problémája.
   Az eredeti megállapodás szerint az önkormányzat az idősotthon működtetésének eredményéből az első évben 60 apartman értékesítéséből befolyó összeggel (min. 150 millió Ft), azt ezt követő években, pedig évente 6 – 6 db 20 nm-es apartman értékesítésére, vagy felhasználására szerzett jogot. Nem sokáig számíthatott a helyi költségvetés az innen származó bevételekre. Rövidesen vita alakult ki a bérleti díj számításáról is, először csak a töredéke, majd az sem érkezett meg az önkormányzat számlájára. A sportpálya beépítésével kapcsolatban is problémák adódtak, a környék lakói többször is sikerrel fellebbeztek a nem kevés túlzással mozgássérült-lakóparknak nevezett többszintes épületek ellen. Az általuk látott tervek szerint a több mint 200 lakás mintegy 10 %-a készült volna mozgássérült lakók számára.

   Röviden, s talán a teljesség igénye nélkül ilyen előzmények, és eredménytelen tárgyalások után mindkét fél a bíróságon kereste az igazát. A Medicatus ráfordításai arányában jóval nagyobb tulajdonrészt, az önkormányzat az elmaradt bérleti díj megfizetését remélte a döntéstől. Az időközi önkormányzati választásokat követő napokban Turai István polgármester – aki korábban polgármesterként - részese volt a Flóra Hotellel kapcsolatos ügyleteknek, egyeztetett az érintettekkel, s a vitás kérdések bíróság előtti egyezséggel történő lezárását szorgalmazta. A témáról rendszeresen zárt ülés keretében tárgyaltak a képviselők, a döntések nyilvánosságra hozataláról sem határoztak. Aztán az egyik ingyenes helyi lapból értesülhettünk a végkifejletről. „Nem épül mozgássérült-lakópark a Flóra utca szomszédságában” címmel egy interjú keretében magyarázza polgármesterünk, hogy valójában milyen előnyös is a városnak az ügylet. A bírósági végzéssel jóváhagyott háromoldalú megállapodásról (Önkormányzat, Medicatus, Arany Alkony) pedig az önkormányzat hivatalos honlapján a „Polgármester naplójából” című, két ülés közötti eseményekről szóló tájékoztatásban olvashattunk. A május 29.-i ülésen kiosztott fenti tájékoztatás írott változatában még nem szerepelt a bírósági végzéssel jóváhagyott megállapodásról szóló néhány sor. A továbbiakban az Idősek Otthonában már nincs az önkormányzatnak tulajdonrésze (korábban 72,5 % volt). Viszont a város visszavásárolta a volt sportpálya közel 20 ezer nm-es területét, mert a tervezett iskola, sportcsarnok, uszoda megvalósításához szükség van rá. Arról nincs információnk, hogy végül a beruházó a valós ráfordítások következtében mekkora jogos tulajdonrészhez juthatott volna az épületből. A sportpálya „ára” tehát az önkormányzat maradék tulajdonrésze az épületből, az évek óta meg nem fizetett bérleti díjak, egy 8 ezer nm-es telek a Tükörhegy IV. területen és 140 millió Ft, amiből 80 milliót már átutaltak, a maradék 60 millió Ft 2009. március 31-ig beváltható váltó formájában került rendezésre.
Azon elmélázhatunk, vajon mi, mennyi és miért. Meg azon is, hogy ebben a történetben valahol, valakik nagyot bakiztak a város kárára. Ez a baki persze nem a sportpálya visszavásárlása volt. A teljes ingatlant hotelestől, sportpályástól a ’90-es évek közepe táján 125 millió Ft körüli összegért vásárolta meg az akkori településvezetés. Ma, 2008-ban csak a sportpálya területét ingatlanfejlesztőknek nettó 650 millió Ft vételárért ajánlotta értékesítésre a Medicatus. És közben mi is történt?