Ficsór Bálint:

Tisztelgés Törökbálint díszpolgárainak sírjánál

Egy hosszabb magánutazásom alkalmával tiszteletemet tettem Zeiss Ferenc sírjánál Graben-Neudorfban. Múlt év pünkösdjén még átadhattuk Keller László polgármester úr vezetésével a díszpolgári kitüntetést Zeiss Ferencnek, aminek alig fél évig örvendhetett. A sírjánál özvegye elmondta, férje végakarata szerint úgy nyugszik itt, hogy karjai között vannak kisgyermekként elhunyt húgának hamvai. Valójában csak most búcsúztam el Zeiss Ferenctől, mert temetése idején egy nehéz műtét után lábadoztam, a képviselő-testület és a polgármester pedig el volt foglalva a belharcokkal, így senki sem képviselte Törökbálintot díszpolgárunk temetésén, miként tettük azt Gelmár Mihályénál.

Átutazóban Süssenen, első utam Gelmár Misi bácsi sírjához vezetett, ahol két keresztfa fogadott: hűséges társa – Cristina asszony - ebben az évben követte őt egy házi baleset következtében. Gelmár Mihály és Zeiss Ferenc törökbálinti díszpolgárok emléktáblái békés szomszédságban vannak a Nyár és Bartók Béla utca sarkán. Sajnos életük utolsó két évtizedében feszültség volt e két maradandót alkotó hajdani törökbálinti honfitársunk között. Talán az motiválta a haragot, hogy mindketten magukat érezték a kitelepítéssel elüldözött törökbálintiak vezetőjének.

Gelmár Mihálynak népesebb volt a tábora, Zeiss Ferenc elévülhetetlen érdemeket szerzett a törökbálinti öregtemető rendbetételének szervezésében és a kétkötetes Törökbálint könyvet is ő írta és adta ki saját költségén. Misi bácsi volt a motorja a Süssen - Törökbálint testvérvárosi kapcsolat kialakulásának. Zeiss Feri pedig több évtizedes gyűjtőmunkája révén egyik jelentős létrehozója a törökbálinti Falumúzeumnak, és így szerepe volt Törökbálint múltjának megőrzésében.

Tanulságként le kell írnom, hogy 2006. kora tavaszán Zeiss Ferenc Süssenben egy hajdani honfitársunk temetésén azzal közelített Gelmár Mihályhoz, hogy „Misi, kezet szeretnék veled fogni.” „Annak még nem jött el az ideje” - hangzott a lehangoló válasz. Az igazán szomorú az, hogy félévre rá Misi bácsi meghalt – így a kézfogás örökre elmaradt. Tanuljunk ebből, nyújtsunk kezet azok felé, akikkel konfliktusba kerültünk ebben a feszültséggel teli világban! Nyújtsunk és fogadjuk el a megbékélésre hívó kezet!

Mivel is zárhatnám a törökbálinti díszpolgárok sírjánál fogant gondolataimat?  Nyugodjanak békében! A jelenlegi képviselő-testületet pedig arra kérem, emelkedjenek fel a mi vagyunk a győztesek szintről és teljesítsék a Városvédő Egyesület Elnökének utcanév javaslatát, azaz legyen utcája Törökbálinton a két külhonban elhunyt díszpolgárnak: Gelmár Mihálynak és Zeiss Ferencnek.