Sziráki András

Új erős ember a helyi szocialistáknál?

Az MSZP Vállalkozásfejlesztési Tagozatának elnöke átlépett az MSZP törökbálinti csoportjába

A budakörnyéki agglomeráció az ország legdinamikusabban fejlődő térségei közé tartozik, így Törökbálinton is számos prosperáló vállalkozás működik. Ám ez önmagában aligha indokolja, hogy Szeifert Dezső, az MSZP Vállalkozásfejlesztési Tagozatának elnöke éppen a helyi pártcsoportba lépjen át. A nemrégiben létesült kapcsolat háttere egyelőre inkább személyesnek, mint üzletinek tűnik, noha az sem zárható ki, hogy hosszabb távú politikai befektetésről van szó.

Mint arról az MSzP honlapja tájékoztat, a párt Vállalkozásfejlesztési Tagozatának vezetői:Szeifert Dezső, elnök; Rozbroy József és dr. Szentmiklós-Tóth Tamás elnökségitagok. Utóbbi név nem ismeretlen a törökbálinti közéletben. Szentmiklósi-Tóth Tamás az előző két önkormányzati választáson
az MSZP és a Civil Fórum közös jelöltjeként indult a tükörhegyi választókörzetben. A jelenlegi mezőnyben a feltűnően jól képzett jogász-közgazdászt a 2008. januári időközi választások előtt többen biztos listás képviselőnek vélték, ám később a helyi szocialisták már nem kívánták a képviselő-testületbe juttatni.

Átrendeződés a lanyhuló pártcsoportban?
Ennek tükrében is érdekes, hogy Szeifert Dezső viszont vélhetően kettejük tagozatbeli együttműködése miatt választotta a törökbálinti pártcsoportot, ahová az egyik budapesti szervezetből jelentkezett át. Egy, a párt országos vezetésének köreiben sem ismeretlen „tagtárs” hirtelen felbukkanása természetesen latolgatásra okot adó esemény. Annál is inkább, mert a törökbálinti MSzP szervezet aktivitása a januári időközi választás óta kétségkívül lanyhult. A helyi baloldal addigi vezetője, a polgármesteri székből távozásra kényszerített Keller László a pénzügyminisztériumi államtitkári kinevezése óta kevésbé vesz részt a helyi közéletben. Összességében a szocialisták eléggé olyan  benyomást keltenek, mint akiknek sürgősen újra kellene rendezni a soraikat ahhoz, hogy a Fidesz és a Szent Flórián Egyesület szövetsége következtében jelentősen megerősödött jobboldallal szemben képesek legyenek versenyképes alternatívát felmutatni. Ezért a vállalkozásfejlesztési tagozat elnökének átigazolásáról hallva, valószínűleg többekben ott motoszkál a gondolat, hogy nem ő lesz-e a következő, a pártot reprezentálni képes erős ember Törökbálinton. Szeifert Dezső tényleges politikai súlyát azonban a jól csengő tagozati elnöki tisztsége ellenére is nehéz megítélni. Mivel a szocialista pártban bárki alakíthat tagozatot, egy ilyen szerveződés erejét leginkább az abban résztvevők pártbeli tekintélye határozza meg. A Vállalkozásfejlesztési Tagozat ilyen téren semmiképpen sem tűnik a legizmosabbnak, és ez a következtetés nemcsak abból vonható le, hogy a vezetőség mindössze három főből áll – szemben például a focicsapatnyi elnökségi tagot számláló, Szekeres Imre irányította közigazgatási tagozattal –, hanem abból is, hogy ők sem tartoznak a pártvetés első-, de még a második vonalába sem.

A tagozat tényezőnek tekintését azonban jelzi, hogy idén májusban Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke Szeifert Dezsőt is meghívta arra a megbeszélésre, amelyen rajta kívül öt tagozati elnökkel vitatta meg a Fenntartható Fejlődés Nemzeti Tanácsával kapcsolatos teendőket. Mint a tárgyalásról kiadott kommüniké fogalmaz: „A baloldali útkeresés teljesen új irányokba mozdul el, de előtte számot kell vetni a múlt zsákutcáival is. Az új jövőkép megalkotásához tehát vissza kell pillantanunk a baloldal gyökereihez, amelynek során újrafogalmazandó a kapitalizmushoz, a globalizációhoz és a természethez való viszonyunk. Az új, fenntartható baloldali politika fókusza a mindennapok gondjaira kell, hogy irányuljon, benne a kisemberek és kisvállalkozások elsődleges érdekeire.”

Hogyan is lenne ez a fenntarthatóság az MSZP-ben?
A fentiek kapcsán különösen érdekes, hogy a vállalkozásfejlesztés, ami többnyire egyet jelent a gazdasági érdekképviselettel, a speciális adottságú Törökbálinton miként kerülne összhangba a fenntartható fejlődéssel. Itt ugyanis fejlesztési lehetőségekben és szándékokban nincs hiány. Az ország legnagyobb részétől eltérően már inkább egyfajta túlfejlesztés, a zsúfoltság és a természeti értékek tönkretétele jelentik a nagyobb veszélyt. Valamint ehhez kapcsolódóan az is, hogy a képviselő-testület váratlanul és gyakran érthetetlenül, egyes esetekben pedig a jogszerűtlen döntést tudatosan vállalva karol fel ingatlanfejlesztői igényeket, ami a helyzetet teljesen kiszámíthatatlanná teszi. Ehhez a képviselő-testületben ellenzéki szerepben lévő MSZP mindeddig nem volt partner. Az elutasítás a testületi többség egyértelmű akarata ellenében, a voksok összeszámlálásánál nem sokat ért. Ugyanakkor nagyon fontos volt, hogy legalább vitatémává tette a település környezetének újabb és újabb beépítéseit, ami jelentett némi fékezőerőt. Erre legutóbb Kiss István szocialista önkormányzati képviselő már egy olyan önálló indítvánnyal is ráerősített, amely a Ráczugban fekvő 142 hektáros terület júniusi átminősítésének felülvizsgálatát vetette fel. Mindez azért lényeges, mert ha a MSzP irányvonalában fordulat következne be, végképp „átszakadna a gát”. Ez egyrészt helyrehozhatatlan környezeti károkat okozna. Emellett az elmúlt években éppen az ingatlanfejlesztési döntések körülményei miatt már ingoványosnak tűnő helyi politikát teljesen elmocsarasítaná. Kétségtelen, a szocialistákat sürgeti az idő, ha a 2010-es választásnak versenyképes csapattal akarnak nekivágni. Ilyen helyzetben a megoldáshoz vezető út gyakran lerövidül. Ezért is kétséges, hogy a pártcsoport elkerülhetetlen újjászervezése együtt jár-e az elvi kérdések tisztázásával, a követendő álláspontok egyértelmű megfogalmazásával, vagy az esetleges új főszereplők nagyjából szabad kezet kapnak, amiben mindig ott van a későbbi meglepetés esélye. Mindez ma még elméleti kérdés, mert a pártcsoportban Keller Lászlónak komoly tekintélye van, az általa képviseltekkel szemben nehéz bármit tenni. A politikai erőviszonyok – főként az országosfolyamatok által befolyásoltak – azonban változékonyak.