Plakátlány

A múlt hónapban arról lehetett olvasni, hogy az önkormányzati képviseloknek a civil fórumosok a testületi ülésen egy petíciót adtak át, amire az egyik többségi
képviselo olyan karakánul reagált, hogy a maga példányát ott a helyszínen széttépte.
Ilyesmi eddig nem fordult elo, amin utólag szinte csodálkozunk. Hasonló helyzetben ugyanis idáig a papírlapot átvették, eltették, annak ellenére, hogy mindig volt többség, amely nagyjából szinte bármit megtehetett, de furcsa módon mindent azért mégsem tett meg.
Például nem viselkedett reflexbol úgy, mint egy bunkó. Nem tépte szét, amit olvasnivalóként kezébe adtak, mint Floki a lábtörlöt. A másik lenézése, nyomorult senkinek tekintése persze kedves, oszinte emberi gesztus. Ezt önmagában felesleges lenne felrónunk, ez egy világszemlélet.
Ám vannak helyzetek, amikor ez az oszinteség szinte már sok. A jelenlegi testületi többségben cinikus emberek szoktak vihorászni, mármint hogy iskolai végzettség szempontjából egy véletlenszeruen kiválasztott buszmegállóból akármelyik reggel különb társaságot lehetne összetoborozni és felerészben a párt plakátragasztói döntenek milliárdos városfejlesztési ügyekben.
És hát ebbol annyi tényleg beigazolódott, hogy a plakátragasztó az, aki saját papírját ragasztja, az ellenségét viszont tépi. De ezt mégse kéne mindenhol.
Éjjel, a sötét utcán oké, de a képviselo-testületi ülés elvben mégiscsak más. Más szint, észre kéne már venni.

– leon