Színtiszta irodalom

Jó érzés látni, hogy a hálás utókor nem feledkezik meg Wass Alber munkásságáról. A törökbálinti szoborállítás csupán néhány nappal előzte meg a kissé hosszabb előkészítésen átesetett debrecenit. Ott, mint arról többször hallhattunk, vitatéma volt, hogy szükség van-e a Nagyerdőben effajta megemlékezésre. Végül nyilván ott is az irodalmi ízlésbeli és nem a politikai erőviszonyok alapján döntöttek. Ez abból is látszott, hogy az avatóünnepségen a díszbeszédet egy olyan ismert irodalmár mondta, mint Áder János. Illetve bocsánat, lehet, hogy tévedtünk, hiszen a hajdani országgyűlési elnök és egykori frakcióvezető mégsem arról híres, hogy a Hol-miban, a Tiszatájban szokta önéletrajzi ihletésű novelláit publikálni. Hanem most éppen európa parlamenti képviselő, vagyis mint eddig is, politikus.
Nagy levegőt vettünk, új bekezdést nyitottunk, hogy megállapítsuk:ahogy valamilyen szinten politikus, ráadásul országosan ismert a törökbálinti avatáson részt vett Patrubány Miklós is.
A Wass Albert szoborállítás forgatókönyve a fentiekből nagyjából követhető: az avatóünnepségen maguknak különböző módon hírnevet szerző politikusok szerepelnek a főhelyen és mellettük olyan irodalmi tekintélyek a méltatók, akik inkább politikailag elkötelezettek, mintsem szakmájuk első, második, stb. vonalához tartoznának.
Mindebből világosan látható, ahhoz az ország szokáshoz, hogy Wass Albertnek szobrot kell állítani a politikának semmi köze, színtiszta irodalom.

-sza