Németh Gergely:

Államalapítás: István, a király

    Tavaly az államalapítási és a várossá válási ünnepen a remek programokkal és az esti Máté Péter emlékkoncerttel igen magasra tették önmaguknak a lécet a művelődési ház dolgozói. Tudták, hogy az idei augusztus 20-a csak akkor lesz emlékezetes a törökbálintiak számára, ha legalább olyan produkciót állítanak a színpadra, mint amilyen a tavalyi volt. E terv megvalósítása érdekében már az év elején elkezdték a lehetséges előadások megkeresését. A szervezést azért kellett ilyen korán el kezdeni, mert az államalapítás ünnepe országosan kiemelt program, melyre minden önkormányzat nagyon készül. Ez az a nap, melyre a települések az év legkiemelkedőbb produkcióit próbálják megszerezni. Ez még nehezebb feladat egy olyan produkció, mint az István, a király című rockopera színpadra állításánál, hiszen ezt a darabot nagyon kevés csapat játssza az országban, és őket már előző évben lefoglalják. Az idei év még ennél is különlegesebb, hiszen ebben az évben van a darab bemutatásának 25. évfordulója és ez alkalomból a királyi televízió, valamit a Zikkurat ügynökség létrehozta Társulat produkciót, mely a darab újbóli monumentális bemutatására vállalkozott. Mivel ebben az évben a főszerep a Társulat tagjainak jutott és a jogok az ügynökségnél vannak, a Zikkurat több társaságnak nem adta meg az előadás jogát. Szerencsére a művelődési ház dolgozói jó csapatot választottak a Kaposvári Roxinház-zal, hiszen a társulatban több olyan énekes van, aki az országos válogatáson megmutatta tehetségét, és ennek köszönhetően a Zikkurat nekik megengedte, hogy előadják a darabot.
    Az előadás színpadra állítása is nem mindennapi feladatokat adott a művelődési háznak.

Külön színpadot kellett felállítani a darabhoz, az előzetes érdeklődések alapján ezres nagyságrendű nézősereggel lehetett számolni. Ekkora embertömeg még nem volt együtt, egy időben, egy helyen, Törökbálinton! Fel kellett arra is készülni, hogy egy esetleges vihar esetén hogyan lehet ennyi ember irányítani, hogy ne történjen baleset. Az MMMH csapata már hónapokkal ezelőtt, előrelátóan megrendelte az Országos Meteorológiai Szolgálat veszélyjelző szolgáltatását is.
    A Kaposvári Roxínház tagjai már augusztus 19-én megérkeztek, elkezdték építeni a gigantikus színpadot, hogy mire a társulat megérkezik, minden készen álljon.     Az augusztus 20-a nem csak az István, a király darabról szólt. Már délután öt órakor gyülekeztek a családok, hogy kipróbálhassák a tűzoltóautót, mely létrájával 38 méter magasra vitte fel az embereket, hiszen ebből a magasságból igen kitűnő kilátás nyílik Törökbálintra. Ez a program már tavaly is volt, de sajnos a közelgő rossz idő miatt hamar vissza kellet húzni a tűzoltólétrát. Aki beljebb merészkedett az udvarra, az megláthatta és kipróbálhatta azt a két fantasztikus körhintát, melyet kézzel lehetett hajtani, ezáltal a gyermekek nemcsak kényelmes körbe forgóként élvezhették a játékot, hanem, aki akarta, aktív hajtója is lehetett a szerkezetnek. A játszani vágyókat a már gyereknapról ismert akadályverseny várta. Ezt úgy szerveztük meg, hogy akik ott voltak a gyereknapon, azok se érezzék magukat előnyben, hiszen szinte teljesen megújult játékok várták a srácokat.     Az ünnepi műsor végeztével kezdte meg előadását a Ládafia Bábszínház. A vásári bábjátékok hangulatát idéző előadás gyerekeknek szólt, de néha úgy tűnt, a felnőttek jobban élvezik az előadást, mint csemetéik.     A felnőtt program kezdetén már lehetett érezni, hogy beváltak az előzetes jóslatok a nézők számáról. A Bolero zenekarnak nem jutott hálás feladat, hiszen a legtöbb ember semmi pénzért nem vált volna meg jó előre lefoglalt helyétől, így táncolni igen kevesen táncoltak, de a zene így is jó hangulatot teremtett.     Az István, a király kezdetére, ahogy mondani szokták, tényleg még egy tűt sem lehetett volna leejteni az MMMH és Zimándy közös udvarán. Ennyi emberre talán még a művház dolgozói is csak legszebb álmaikban reménykedhettek. A nézők száma megközelítette a kétezret és elcsípett beszélgetésekből azt is meg lehetett tudni, hogy a nézők egy része nem is Törökbálintról, hanem a környező településekről jött. Ez az igazi város-imázs! A darab nagyon jó volt, fantasztikus énekesekkel, táncosokkal és koreográfiával. Az élvezetet talán az az egy dolog csorbította, hogy akárki, akárhányszor dolgozza fel a darabot, sosem lesz olyan, mint az eredeti.