Ficsór Bálint

Tudatos karrierépítés

Az én időmben a káderlap, ma a számtalan lehetőség, a tudatos karrierépítés hozhatja a sikeres jövőt. Erről beszélgettünk a törökbálinti Huszta Andrással tamperei otthonában, hogyan jutott el 24 éves korára egy építési és bányagépgyártó svéd- finn világcég projekt menedzseri posztjára.

Bandi, hova jártál általános és középiskolába?
A törökbálinti Zsolnai féle Kísérleti Iskolába jártam 6 évet, majd ottani 2 év gimnázium után átmentem a Kolos Richárd Műszaki Szakközépiskolába, mivel a műszaki dolgok jobban vonzottak.
Úgy emlékszem, néhány évet a törökbálinti Zeneiskolában is fújtad a harsonát.
A zeneiskolára jó emlékekkel gondolok vissza, hiszen a zenélés mellett jó kis táborozásaink voltak Esztergomban, ahol igazi barátságok is kialakultak. Amit legjobban tudtam hasznosítani a zeneiskolás évekből, az a nyilvános szereplésekre való felkészülés. A mai napig nem jelent gondot, ha pár száz vagy ezer ember elé kell kiállni és beszélni. Emellett, ha zenét hallok, még mindig figyelem, hol van benne rézfúvós, és hogy megy nekik a muzsikálás. Jó emlékkel gondolok vissza a harsona tanáromra, Pál Ildikóra és a zongorakísérőmre, Feleki Lászlóra vagy Nógrádi Péterre, és a többi zeneiskolai tanárra. Az értékes, jó zene pozitívan formálja az embert, és a zenélés az egy felemelő dolog.
Milyen zűrjeid voltak iskoláidban – ha egyáltalán voltak – és hogyan lettél úrrá azokon?
Igazi nagy zűrjeim nem voltak, de mint sokan, én is próbáltam ellógni egy-egy óráról. A középiskolában én is mentem a többiek után. Talán a 11. évfolyamban változtam meg, vagy inkább úgy mondom, elkezdtem gondolkozni. Kicsit próbáltam kitekinteni az akkori világomból és rájöttem, hogy főiskolai vagy egyetemi diploma nélkül nem fogok olyan állást kapni, amit szeretnék. A Kandó Kálmán Műszaki Főiskolát tűztem ki célul, hogy bejussak oda. Az évvégére javulni kezdett az eredményem, majd a 12. évben ez tovább folytatódott. Végül is a Budapesti Műszaki Főiskola Keleti Károly Gazdasági Karára jelentkeztem. Itt a Kandós tanárok fele részben elektronikát oktattak, és gazdasági oktatást is kaptam a projektmenedzser szakon. Ez így volt jó számomra, mert az elektronikát egymagában száraznak tartottam. A főiskolán azt gondoltam, hogy mindenki okos körülöttem, de csakhamar rájöttem, hogy a többi diák is olyan, mint én, nem okosabbak és nem is butábbak. Az első főiskolás év persze a túlélésről szólt, de gyorsan megtaláltam azt is, mért érdemes jobban tanulni, ez pedig a tanulmányi eredménytől függő ösztöndíj, - amely akkor pár tízezer forint volt - jól kiegészítette szerény anyagi hátteremet.
Mennyi ideig tanultál angolul, mikor lett sikerélményed a folyamatos angol beszédben?
Mint említettem, eleinte nem tartoztam a legjobb tanulók közé, angolból egyenesen a legrosszabbak között voltam számon tartva. Ennek talán az volt az oka, hogy általánosban 6 évig franciául tanultam és angolul csak 1 évet. Remélem, ma már sokan korán elkezdik az angol nyelv tanulását, hiszen a nemzetközi kommunikációhoz alig van szükség más nyelvre.
A projektmenedzseri szakot választva kíváncsiságból elkezdtem böngészni az Interneten, milyen állást nyújt majd a végzettségem. Hamar rájöttem, hogy angol nyelvtudás nélkül semmilyent sem. Ekkor döntöttem el, hogy erősíteni kell az angolomat. Második évfolyamon próbáltam maximálisan kihasználni az iskola által nyújtott két féléves angol kurzust. Persze sokan panaszkodtak, hogy nem lehet ott semmit tanulni, rossz a tanár és túl sokan vannak egy csoportban. Az a véleményem, ha figyel az ember az órákon és igyekszik behozni a lemaradását a nyelvtanban és a szókincsben, akkor igen is van értelme a nyelvóráknak. Az is szempont volt számomra, hogy a főiskolán az angoltanulás ingyen van. Azt azért éreztem, hogy a főiskolai nyelvtanítás nem elégséges a folyékony angol beszédhez. Ezért elhatároztam, hogy valahol külföldön szeretnék tanulni. Második évben az egyik osztálytársam ösztöndíjat nyert Helsinkibe. Ez egy kis ösztönzést adott nekem is, hogy utána járjak, hogyan is lehet kijutni. A jelentkezéshez azonban megfelelő angolra volt szükség, ezért beszereztem egy pár angolnyelv oktató anyagot, amelyeket az iskolába menet hallgattam, így ez nem vett el semmit az otthoni időmből. A privát tanfolyamokra sajnáltam az ösztöndíjamat - és a szüleim sem tömtek pénzzel otthonról – ezért rábeszéltem néhány barátomat, hogy a főiskolán járjunk az angol nyelven oktató kurzusokra. Ott a tanárok sokkal megértőbbek, segítettek az angol nyelvtanulásban. Ezeken az órákon voltak külföldi diákok is. Pár óra után már együtt jártunk egy-egy sört meginni.

Nos, azt hiszem, ez a legolcsóbb és leghatékonyabb – és a sör miatt még legkellemesebb – angol kurzus. Ekkor tettem szert német, lengyel, portugál finn barátokra. Egyenesen ajánlom, hogy kövessék ezt a módszert, szerezzenek külföldi barátokat, akikkel egy sör mellett észre sem veszik, milyen jól fejlődik az angol nyelvtudásuk.
Hogyan kerültél a finnországi Kemi egyetemi városba és miért?
Nos, ami a Botteni öböl északi végén fekvő Kemit illeti, a főiskoláról az Erasmus ösztöndíjjal jutottam el oda, erősíteni az angol nyelvtudásomat, meg az ember önéletrajzában sem fest rosszul egy külföldi tanulmány. És miért Finnország? A hallgatók zöme angliai helyekre törekedett, Keminél nem volt akkora tolongás. Egy jó félévet töltöttem ott, talán ez is közrejátszik abban, hogy jelenleg Finnországban dolgozom. Ha jól számolom, 6 évig tanultam az angolt, de ebből a leghatékonyabb tanulás az volt, amely idegen nyelvi környezetben történt.
Később Budapesten milyen finn cégnél dolgoztál?
A főiskolám utolsó félévét töltöttem Finnországban, mely után még egy gyakorló félévre van lehetőség. A tervem az volt, hogy Finnországban töltsem el a gyakorlati félévemet, és ott írjam meg a szakdolgozatomat. Erősen belevetettem magam az álláskeresésbe. Végül is 3 cégnél jártam sikerrel, ebből kettőnél voltam interjún. Az egyik egy telekommunikációs, a másik egy nagyon neves finn projekt-tanácsadó vállalat volt. Mivel az elsőnél úgy gondoltam, hogy csak egy leszek a tucat gyakornokból Helsinkiben, így inkább a másik mellett döntöttem, ez a cég Budapesten tudott alkalmazni. A budapesti projekt akkor Európa legnagyobb környezetvédelmi beruházása volt. Itt viszonylag gyorsan lehetett lépkedni a ranglétrán, mivel a férfi kollegák egy része elment, a munkatársnők pedig szülni mentek.
Milyen módon nyerted el a jelenlegi állásodat?
Egy évig dolgoztam Budapesten, amikor az Interneten – az Európai Unió állásportálján - ráakadtam egy világhírű építési és bányagépgyártó vállalat álláshirdetésére. Abból úgy éreztem, hogy rólam beszélnek, de talán ők is ezt érezték, hiszen csak erre az egy helyre adtam be a pályázatomat. Be is hívtak állásinterjúra. A felvételi procedúra nem volt egyszerű, első körben egy HR – Emberi Erőforrás - „fejvadász cég” szűrte meg a jelentkezőket, majd egy telefonhívásban kellett bizonyítani a rátermettségemet. Ezután néhány email fordultával hívtak meg egy interjúra Tamperébe. A második interjúra egy 8 órás pszichológiai teszt után kerülhetett sor, melyet egy erre szakosodott cég végzett. Itt felmérték mindennemű képességemet különféle tesztekben és beszélgetésekben. Ennek eredményeként a következő interjún már állásajánlatot kaptam. Jelenleg a vállalatom kínai – eddigi legnagyobb – gyárának az építésében veszek részt. Elsősorban svéd, francia, amerikai, ausztrál, ausztriai, finn cégektől érkező termékeinknek Kínába történő zökkenőmentes áttelepítéséért vagyok felelős, a gyártósorok tervezése mellett. Ezenkívül nagyon érdekes projektekben veszek részt, amelyek az USA-ban vagy Indiában folynak.
Mit tanácsolsz a mai fiatal felnőtteknek, miként építhetik a jövőjüket?
Az a tanácsom, hogy mindig nézzék, mire van szükség az álláspiacon. mi az a munka, amelyben el tudják magukat képzelni. A mai munkákhoz nélkülözhetetlen az angol nyelv tudása. Emellett előny lehet a német, a francia vagy az orosz nyelvtudás is, de az angol mindenképpen kell.
A karrierépítésről jó szakirodalmat lehet találni, érdemes azokat forgatni, de az Internet is nagy segítséget ad az első önéletrajzok megírásában, bármilyen nyelven is igénylik azt. Vannak nagyon jó állásbörzék is, ahol remek képet lehet alkotni a vállalatok igényeiről, akár konkrét állásokra is lehet azonnal pályázni. A legfontosabb talán az, hogy ne féljen senki belevágni egy külföldi tanulmányba. Sokan mondják, hogy ehhez nem elég jó az angoljuk, vagy az anyagiak miatt nem tudják vállalni. Nekik azt tudom mondani, hogy jó angoltudással már nincs szükség külföldre menni azt erősíteni. Senki sem tökéletes angolból. Az sem árt, ha az ember otthon van a számítástechnikában, netán még a számítógépes tervezésben is. Az anyagiakra vonatkozóan: nem tudom hányszor jártam Budapest-Helsinki között, de eddig egyszer sem kellett nekem fizetni.
Befejezésül olyant kérdezek, amely talán illetlenségnek hat: mennyi a havi fizetésed?
Igen, ezt nem szokták elmondani. Támpontul annyit elárulok, hogy a fizetésem a finn átlag feletti. Ez itt nem annyira sok, de szerényen élek és így tudok megtakarítani is.

Köszönöm a beszélgetést.