Ötvös János Attila:

OLVASOM

Olvasom a köztéri „mementóról” szóló cikket, (Bőr a kézen) és igazából nem tudom hová tenni az egész jelenséget. Az még hagyján, hogy Hollywoodban, a hírességek falán már alig van hely a sok híres ember kéz-és láblenyomatai tömegében, de azt kevéssé látom át, hogy mi köze van Törökbálintnak ehhez a tipikus amerikai divathoz. Ráadásul még a névválasztás is eléggé morbid, csoda, hogy ezt a már kézlenyomatos emberek nagy többsége sem kifogásolta, hiába vannak közöttük nagy tudású emberek. Talán „Törökbálinti híres emberek” vagy valami hasonló („Törökbálintért sokat tett emberek”), bármi más jobb lett volna, mint a mementó. Egye fene, ha már így alakult, gondoltam, de aztán meglepett a „mementósok” névsora! Tény, hogy igen sok elismerésre méltó ember van közöttük, de ha már lúd, legyen kövér! - szól a mondás, ami ebben az esetben tökéletesen igaz. Én szívesen látnám a kéznyomát az első ciklus teljes képviselő-testületének, hiszen egy poros falu közműveinek és útjainak kiépítésével ők alapozták meg a mai városi rangot. De találni lehetne a kulturális miliőből, sportolókból is kiváló kvalitású törökbálinti - közismert - polgárokat, avagy polgárasszonyokat (!), akiknek szintén itt a helyük. A vita elmélyülése helyett azt javasolnám, tekintsük ezt a névsort egy kiindulási (elindulási) alapnak, és valamilyen közvélemény-kutatás után bővüljenek azok a lenyomatok, ország-világ dicsőségére. Tegyenek javaslatot a civil szervezetek, a pártok, aztán döntsön a testület, vagy egy erre megválasztott külön grémium, és akkor nem lehet azt mondani, hogy bárki önmagának állított emléket. Egy ilyen „mementó” úgyis a jövőnek szól, 10-20 év múlva már senkit sem fog érdekelni, kinek, mikor és milyen sorrendben került oda a kéznyoma, maga az emlékhely lesz egyfajta, akár bővíthető kuriózum.

Olvasom a dr. Fülöp Rudolffal készült interjút, (SIKEREMBER) abból az alkalomból, hogy (végre) 2008-ban ő lett Törökbálint díszpolgára. Szerintem már évekkel ezelőtt kiérdemelte ezt a címet, de persze jobb későn, mint soha. Nem titok személyes szimpátiám a főigazgató úr irányában, akiben egy kulturált, korrekt és nagy szaktudású embert ismertem meg, s ezt itt, az újság hasábjain is többször kihangsúlyoztam az elmúlt másfél évtizedben. Ennek részben személyes okai vannak. Nagyobbik fiam 1987-88-ban két, nagyon súlyos, részben életveszélyes helyzetbe került egészségi okok miatt. Egyik problémáját a Tüdőgyógyintézetben kezelték hosszú ideig, és gyakori látogatásaim során módomban állt megismerni az akkori állapotokat, s utána 1994-95-ben a változásokat, ekkor már nem beteglátogatóként, hanem a Községi Újság révén. Nagy kár - az egész országnak - hogy egy ilyen kvalitású ember képességeit sem a politikai vezetés, sem a közszféra nem tudja, vagy nem akarja felhasználni.

Én szívesen delegáltam volna bármelyik kormányba egészségügyi miniszternek, igaz, akkor nem lehetett volna kivonni 62 milliárdot a magyar egészségügyből. S talán jobb is így, hogy megmaradtak az energiái Törökbálint részére, melyért köszönettel tartozunk, hiszen az általa igen következetesen végrehajtott változások nem csak a Tüdőgyógyintézet, hanem a törökbálinti lakosok érdekeit is figyelembe vették. Gratulálok!

Olvasom és látom a TóPark Expo-val bővített beruházás látványtervét, valóban grandiózus vállalkozásnak tűnik, az ötlet sem megvetendő: az M0 autópálya által kettévágott terület kisebbik része is önálló funkciót kaphat. Sőt, olyan funkciót, melyből a kísérőszöveg szerint hiány mutatkozik az egész országban, ugyanis kevés a kiállítási terület. Ami a hab a tortán, hogy egy szó sem esik arról, miként befolyásolja a gazdasági világválság ezt az egész beruházást, úgy tűnik, szilárd anyagi alapokkal rendelkezik, s valószínűleg csak késleltetni tudja a recesszió. Picit módosítanám az utolsó mondat ama kitételét, mely szerint: „...Törökbálint - ennek minden előnyével és hátrányával - öt-hat éven belül egy országos szinten is unikális világ közvetlen szomszédságába kerül.” A szomszédság sántít, ez a terület ugyanis közvetlenül kapcsolódik Törökbálint lakóövezetéhez, így szerves részévé válik majd a városnak. Az előnyök már ma is láthatóak és kiszámíthatók, a hátrányok kevésbé. Előnynek számítom azt is, (az iparűzési adón túl) hogy egy ekkora komplexum kiszolgálásához, akár szellemi, akár fizikai munkaerőről van szó, álláslehetőséget kaphatnak a helybéli lakosok. Nem csak a munkanélküliek, hiszen sokan cserélnék el a pesti dugók által meghosszabbított munkába járást egy helyi viszonylatra, mert még azonos jövedelem mellett is megéri napi 2-3 órát megspórolni, a közlekedés költségeiről nem is szólva. A hátrányok elsősorban a megnövekedett forgalom miatt jelentkeznek majd, nem lehet kitiltani az expo-látogatókat a város utcáiról, ha épp abból az irányból szeretnék megközelíteni. Számos, más kérdés felmerülhet, pl. hogy a TóPark városközpont lakói törökbálinti illetőségűek lesznek-e, mert akkor itt újabb választási kerület alakul, bővül a testület, nem látni, hogy az ottani egészségügyi intézmények milyen elvek szerint kapcsolódnak a már meglévő háziorvosi szolgálathoz, a Tüdőgyógyintézethez, stb.. Szándékosan nem emlegettem az iskola -óvoda - bőlcsöde problémákat, mert ezek még a jelenlegi szinten sem megoldottak. Ha minden megépül, ami a képen látszik, Törökbálint vezetésének alaposan át kell gondolnia minden döntését, mert itt nem lesz határ a város és a TóPark között, és egy fordított séma valósul meg: a kisebb lakosságú városnak kell valamilyen integrációt kialakítania a majd kétszeres létszámú - még ha nem is helyben lakó - népességgel. Komoly munka lesz.