Gáldi György:

Tükörcserepek 2008 októberéből

Ciklusok és programok

2008. október. Ízlelgetem lassan a hónap végét elérve a hónapot és a nevét, s tudom, hogy a gazdaságtörténetben ez néhány év múltán már a tananyag része lesz. Tananyag lesz, mint az a hónap, amikor minden megtörtént a világban, amit korábban elképzelhetetlennek tartottak, tartottunk. Évtizedes, nem egy esetben évszázados társadalmi és gazdasági tabuk dőltek meg egyik napról a másikra, soha ennyire igazzá nem vált, hogy a legrégibb dolog a világon az a tegnapi újság.
Nem, nem kísérlem meg a lehetetlent, egy havilapban, az események közepén (?) erről mérleget vonni. Az egész hivatkozás azért arra mégis alkalmas, hogy érzékeltesse, mennyire szomorújátéki lenne, ha ebből mi itt Törökbálinton nem tanulnánk. Igen, kivételesen jó a gazdasági helyzetünk, szinte minden más önkormányzat irigykedhet ránk. Igen, kivételesen törékeny a gazdasági helyzetünk, hiszen a helyi iparűzési adó az, amin az elmúlt bő(séges) évtized, s a következő időszak is alapul.
Történelmi időkben, több mint két hete már, október 9-én. mindeközben elfogadta a képviselő-testület minimálisan ráncfelvarrott formában azt a dokumentumot, amelyet módosítás címszóval, de gyakorlatilag teljesen újraírva az eredeti célokat és ezek forrásait polgármester úr gazdasági ciklusprogramként beterjesztett. Annyi haszna mégis volt a szeptemberi vitáknak, hogy az anyag elkülönítette a nélkülözhetetlen fejlesztéseket a kisebb prioritású ügyektől és világossá tette így, hogy a humán infrastruktúra, alapvetően oktatási célú és kapcsolódó beruházásai mellett igenis lenne mód és lehetőség szakaszokban, szakaszosan gondolkozni az egyéb nagyratörő, de nem –kellően- végiggondolt tervekről. (Csak kiragadott példaként, a felnőtt orvosi rendelő megújítására 600 millió Ft-ot szán a dokumentum, ismeretlen belső tartalommal. Ennyi pénzből egy kétezer négyzetméteres új épületet, teljes felszereléssel is meg lehet/ne/ építeni. De hogy ez kell-e és ennyiért-e s hogy hol és mikor, nos, erről senki semmit se tud, még a város közelmúltban elfogadott egészségügyi terve se…)
Nem, az ember azon már nem lepődik meg, hogy az általam egy bizottsági ülésen használt kifejezést felkapva mára már „Nagy Ugrás” becenévre is hallgató dokumentum elfogadásra került, viszont nagyon kíváncsian várja, hogy a 2009-es költségvetési koncepció kidolgozása során a benne foglaltakat dogmaként kezelik-e. Mert kevés hely van a világban és Magyarországon, ahol 2008. október végén még azt tervezik, hogy a közszféra külső szereplők felé történő direkt hitelfelvételi és PPP formájú eladósodottságát a következő 2 év során megsokszorozzák, közel megtízszerezik. Erre lehet persze mondani, hogy az ellenzék által felkínált alternatíva is csak 1,8 milliárd forinttal kisebb adósságállományról szól. S ez is igaz. De azért ez a szám majdnem annyi, mint Törökbálint egy évnyi iparűzési adóbevétele a Pannon GSM idetelepülése előtti időkben, polgáronként közel 150 ezer forint.

Ez szerintem nem játék a számokkal. Ezek maguk a számok!

Mit tehet az ember?

Erre Madách már válaszolt: küzd és bízva bízik. Ádámként és nemecsekként egyaránt. Sokszor szegezték nekünk a kérdést az elmúlt hetekben: s ti mit is csináltok, mit is tudtok elérni a képviselő-testületi munka során.
Tisztességesen számot vetni így mindennek a közepén (?) nagyon nehéz. De nem a mélyelemzésre törekedve azért nem lehetetlen. Ennek megfelelően csak az elmúlt hetek történéseire gondolva néhány kiragadott példa azért megmutatja: van értelme és szüksége a képviselőcsoport és a benne dolgozó emberek munkájának. Nem önmagáért, az úgymond „politikai” homokszórásért, hanem a szó valódi értelmében a köz(össég)ért. Nos, sorban:

- zajvédelmi rendelet előkészítése (éppen ugyan parkoló-vágányra került, de a vagonokra senki nem írta rá a „S” betűt (ez a selejtezésre váró vasúti kocsikon látható);
- talán még időben történő megvitathatjuk, hogy a városnak az M0 bővítéséhez kapcsolódóan milyen célokat kell képviselnie és elérnie;
- az Érddel érintkező területek közel 80 érintett telektulajdonosa számára, a gravitáció szabályait követve az ottani csatornahálózat-fejlesztési programhoz való csatlakozás lehetőségének a képviselő-testületi közbeszédbe és gondolkodásba való beemelése;
- a befagyott költségvetési keretek (ott van, de éppen semmire se használjuk) közül egynek, a közvilágítás korszerűsítési 12 millió forintnak az ésszerű felhasználására vonatkozó és elfogadásra került javaslat;
- a meglehetősen belterjessé váló meghívásos pályáztatási rendszer kinyitásával annak elérése, hogy a korábbi ajánlatokhoz képest számottevően olcsóbb ajánlatok közül lehessen választani az őszi járdaépítések során.
Persze mondhatják egyesek azt, hogy ez mind kevés, nem a lényegről van szó. Igen, ez önmagában nem Törökbálint sorsa, jövője, az alapvetően a településszerkezeti kérdésekben és a gazdasági programban rejtőzködik. S ott az őszi időszak tapasztalatai alapján nem jutottunk sokkal előrébb, mint elmondhatjuk a véleményünket, de ettől a karaván még alig-alig korrigálja útvonalát. Ettől még nem vagyunk kutyák és a felsorolt, eredményesen felvetett és kitárgyalt kérdések se lényegtelenek…

Dísz és polgár

Egy várost és annak értékrendjét, viszonyait általában jól minősíti, kiket is választ díszpolgáraivá. Ha valaki az idén október 23-án átadott címek alapján szeretne Törökbálintról képet alkotni, nos, az nagy gondban lenne. Hiszen alig lehet kérdéses, hogy Dr. Fülöp Rudolf úr azon polgár, aki a közelmúltban legtöbbet tett azért, hogy a város határain túl Törökbálint neve pozitív tartalommal forogjon. Évtizedes intézményvezetői munkával a Törökbálinti Tüdőgyógyintézetet nem csak a régió, hanem egész Magyarország egészségügyi ellátása szempontjából mintaként szolgáló, magas presztízsű, folyamatosan fejlődő intézménnyé tette. Köszönet ezúttal, e helyen is művéért. Igazából az elgondolkodtató, hogy csak most kapta meg ezt a címet, miközben már erre évekkel ezelőtt rászolgált volna.
A másik, a határon túli díszpolgári cím adományozása viszont számos kérdőjelet ír az ember arcára. Nem szeretném Szász Jenő úr általános munkásságát értékelni, valószínűleg felszínes információk alapján ez semmiképpen nem lenne helyén való. De ha csak azt kell néznem, hogy testvérvárosaink mindenkori polgármesterei közül személyes példamutatásával, szerepvállalásával ki tett a legtöbbet az elmúlt bő évtized során a testvér kapcsolat erősítéséért, szélesítéséért, mélyítéséért, akkor semmiképpen nem ő volna az első, de még a második sem, akit erre a címre alkalmasnak vélnék személyes tapasztalataim alapján.
Zárt ülésen tárgyalt napirendről ennél többet nem mondhatok, írhatok. Egy idő után majd a levéltárban érdemes lesz utána olvasni annak, mi és hogyan történt-e döntések körül…