Sziráki András:

Túladóztatják a vállalkozókat!

Beszélgetés Vereczkey Zoltánnal, a Pest megyei Kereskedelmi és Iparkamara újjáválasztott elnökével

Önt nemrégiben a harmadik ciklusára választották meg a Pest megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökévé és a nemzeti kamara alelnökévé. Milyennek látja Pest megye gazdaságát?

Pest megye kamaráját vezetni egy kivételes helyzet, mert ha az országban történik valami, abból egy darab történik Pest megyében is. Van rálátásunk a vidéki Magyarország problémáira, mert vannak olyan területek, amelyek éppúgy kisvárosok által meghatározottak, mint amilyen például Bács megyében a Baja-Kiskunfélegyháza-Kiskunhanhalas. Ettől jelentősen eltér a Főváros vonzáskörzete, Budaörs és Törökbálint, minta Budapest nyugati kapuja, vagy ha egy kicsit továbbmegyünk, a Csepel-szigetnél Szigetszentmiklós és környéke, Dunaharaszti és környéke, egészen a ferihegyi reptérig – itt kivételes lehetőségek vannak.

Ezek szerint kétpólusú a megye gazdasága?

Nem azt mondanám, hogy kétpólusú, hanem azt, hogy sok különböző osztályra tagolódik, mert a megyében a magyar gazdaság minden szelete megjelenik. Vannak fejlettebb részek, ilyen Törökbálint és Budaörs is. De egyre inkább feljövőben van például Vác és Gödöllő térsége, illetve a két város közötti terület, Szada, ahol megjelentek multik, vagy Sződön a Samsung.  Természetesen mások a gazdasági lehetőségek a megye határa mentén több helyen, így az Ipolyságban, a Tápióságban, vagy Nagykőrös-Cegléd körüli tanyavilágban,  és megint más helyzet például a Dunakanyarban. Mint látható annyi tájegység van, hogy Pest megye gazdaságáról nehéz röviden beszélni.  A gazdasági elemző munka ráadásul azért sem egyszerű, mert 2000. óta csak önkéntes alapon történik a gazdasági adatszolgáltatás. Amíg Nyugat-Európában a kamaráknak fontos feladata a gazdasági prognózisok készítése, nálunk ehhez a Központi Statisztikai Hivatal sem rendelkezik megfelelő adatállománnyal. Ezért is tartom fontosnak a 2008-12-es ciklusban a kötelező kamarai regisztráció elérését – ami nem egyenlő a kötelező kamarai tagság visszaállításával -, mert enélkül nincs megfelelő rálátásunk a magyar gazdaság folyamataira. Márpedig sokkal nagyobb hasznot lehet kinyerni a jól informáltságból, mint amennyibe az információk megszerzése kerül!

Az agglomerációban kétségkívül pörög a gazdaság, jönnek a multik, ám kérdés, hogy mi lesz kisvállalkozókkal, kereskedőkkel, szolgáltatókkal. Ők hogyan képesek megmaradni?

Én úgy gondolom, reálisan be kell látni, hogy semmit sem lehet megfelelő politikai támogatás nélkül elérni. A kisvállalkozások kezelésére jellemző, hogy a kisvállalkozás-fejlesztés, mint állami feladat 2002. óta kilenc-tíz államtitkárt fogyasztott el. Egy-egy kamarai rendezvényünkre el-eljöttek. Megtapasztalták, hogy milyen nehéz ez a terület, legközelebb jött valaki más.

Egy jellemző adat: 2002. óta évi 840 milliárd forinttal nőttek a kisvállalkozásokat sújtó közterhek! Amikor államháztartási hiányról, költségcsökkentésről, újabban recesszióról hallani, akkor azt is látni kell, hogy évek óta rossz válaszokat adunk a gazdaságfejlesztés fő kérdéseire. Azt a választ adjuk, hogy a növekedés nem érdekes, a megtermelt forrásokat osszuk el másként. Ezzel viszont elvesszük a fejlődési lehetőséget a vállalkozóktól.

A legsúlyosabb problémának a magas közterheket látja?

Azt gondolom, hogy ezt nem lehet így látni, vagy úgy látni, ez tény. A magyar vállalkozó túladóztatott! Ezt elismeri Veress János pénzügyminiszter, elismerte annak idején Draskovits Tibor is, még ugyancsak pénzügyminiszterként. A túladózatás pedig már csak nyelvtanilag is azt jelenti, hogy valami a normális szint felett történik. A magyar vállalkozó pedig túladóztatott időben, mert ez egy hosszú évek óta zajló folyamat, térben, mert már a szomszédos országokban is kedvezőbbek az adózási lehetőségek és közgazdaságilag, mert annyit fizet, hogy nem marad pénze fejlesztésre. Erre a népnyelv azt mondja, hogy megesszük az aranytojást tojó tyúkot, ugyanis az a vállalkozó, aki tíz éven át nem tud fejleszteni, tíz év múlva nem lesz adóalany. Ez egy döntő kérdés.
Másrészt, egy kiskereskedő akkor tud fennmaradni, hogy alkalmazkodik a kereskedelem mai szerkezetéhez. Nagyon fontos az üzlet helyének megválasztása. Egy kisebb településnél például az, hogy van-e történelmi városközpont, ahol a lakosok szokásosan vásárolnak, illetve, hogy van-e a keresleti oldalt biztosítani képes lakókörnyezet vagy irodai, illetve más munkakörnyezet. A másik nagyon fontos szempont a minőség. Azt mindenki tudja, hogy cukrászterméket nem lehet jól csinálni nagyüzemben. De ha az ember elmegy egy minőségi cukrászdába, ott a születésnapi torta, torta, nem előre gyártott panelekből lett csinálva. Ide tartozik a specializáció. Ha a kereskedő bemegy a multi üzletébe, látja, hogy mit képesek színvonalasan csinálni és mit nem. Az utóbbiakat - például ha csinál finom pékárukat - maga is előállíthatja, és aztán lehet, hogy a miniábécében tőle egy kicsit drágábban is megveszik a mosóport.

Mit tud tenni a kamara a kisvállalkozókért, vannak-e például az alkalmazkodást segítő képzések?  

A képzésben nagyon jó eredményeket értünk el, mert Magyar Kereskedelmi és Iparkamara képzési tevékenységét kurzustól függetlenül minden kormány elismerte. Ez a német modellt kívánja megvalósítani, amelyben a gazdaság szereplői fogalmazzák meg, hogy milyen legyen a képzés iránya, aránya és minősége. Ezzel sikerül elérniük, hogy ne legyen túlképzés olyan területeken, ahol nincs felevő közeg és ne legyenek hiányszakmák, amelyek akadályokat jelenthetnek a gazdaság fejlesztésében. Segítjük a kisvállalkozásokat azzal is, hogy minden vállalkozásfejlesztési pályázatot kielemzünk, közreműködünk pályázatírásban, tanácsadásban, így folytatunk forrásbiztosítási tanácsadást is. A legjobb példa a segítség lehetőségére a Széchenyi hitelkártya, amely azon a felismerésen alapszik, hogy kisvállalkozóknak szükségük van forgóeszköz hitelre, mert például éppen most célszerű jobban feltölteni árukészletét, de ehhez nagyon nehéz a pénzügyi szférában hozzájutni. A több mint 130 ezer Széchenyi kártya mutatja, hogy ezekben a dolgokban tud sikeres lenni a kamara.