Csizmadia János - Pilis Péter:

Gyertek máskor is!

Törökbálint, 2008. 11. 19.

- Hallottad? Jön a magyar női kézilabda válogatott!
- Ide? Törökbálintra? A sulinkba?

A Bálint Márton Általános- és Középiskola korszerű tornatermében nagyobb a sürgés-forgás a szokásosnál. A kétkedőkre a 15.30 körül az iskola udvarára begördülő hófehér autóbusz cáfol rá, melyből meggypiros melegítőben sorra szállnak ki a sportszeretők számára jól ismert játékosok. A sokak által rég várt történelmi pillanat mégis valósággá vált! Törökbálint, a maga szerény körülményei között mégis csak vendégül láthatja az ország egyik sikersportágának reprezentánsait!

- De hogy is került CSIZMAdia az asztalra?
- A kézilabda szövetség honlapján (www.handballnet.hu) van egy Vendégkönyv, ahol bárki megírhatja a véleményét, amit én is, (mint a honi kézilabdasportban ma is aktív szerepet vállaló) rendszeresen olvasok – meséli Csizmadia János, hogy is lett ő a TTC női kézilabda szakosztályának edzője.
- Tavaly nyáron, böngészve ezt a honlapot, a strandkézilabdázás hírei között találtam a TTC segélykérő felhívását, melyben SOS kerestek edzőt a női kézilabda csapat számára. Valaki meg is jegyezte: „csak nem képzelitek, hogy Pestről valaki kimegy ingyen edzősködni egy nevesincs csapathoz?” Bár mostanában nem akartam edzői munkát vállalni, mégis – miután Budafokon lakom - a felhívás felkeltette érdeklődésemet, s gondoltam megnézem, hogy miről is van szó. Amikor kijöttem, láttam, hogy a csapat kedves, szimpatikus lányokból áll, akikről akkor még azt sem tudtam, hogy melyik osztályban játszanak. Beszélgettünk egy sort. Ők nagyon szerették volna, ha végre egy szakember keze alatt dolgozhatnának. Megegyeztünk.

Azért az hamar kiderült, hogy nincs sok pénz a szakosztálynál teremre, játékvezetőkre stb., így felhívtam Sinka Lacit, a Kézilabda Szövetség főtitkárát – akihez aktív pályafutásom, valamint az Old Boys válogatottbeli szerepvállalásom okán is régi barátság fűz – hogy mihez lehetne ebben a helyzetben kezdeni? Ő adott tippeket, hol és hogyan lehetne szponzorok és egyéb források után nézni. Később, amikor találkoztunk, nagyon barátságosan visszakérdezett, miként is állnak a dolgok Törökbálinton. Egy ilyen beszélgetés során került szóba a Pannon GSM központjának Törökbálintra költözése (a Pannon GSM a magyar női kézilabda válogatott legfőbb támogatója -szerk.), s miután fényképekkel sikerült alátámasztanom, hogy a Bálint Márton Iskola terme- és szociális egységei alkalmasak lennének arra, hogy itt a magyar női válogatott szerepeljen, továbbgondolhatóvá vált az ötlet. Csupán a megfelelő szakemberekkel kellett felvennem a kapcsolatot. Megkerestem dr. Majorosi Emesét, a Pannon sajtó- és információs igazgatóját, Bartók Gabriellát, a Pannon PR szakértőjét, valamint Diószeghy Zsoltot, a MKSZ kommunikációs igazgatóját, illetve dr. Német Istvánt, Keszler Mártont, az iskola igazgatóját és helyettesét, akikkel folyamatos egyeztetések, telefon- és e-mail váltások útján mindössze 2 hét alatt állt össze a 19-i program.

Sinka Laci vetette fel, hogy mit szólnánk hozzá, ha a válogatott edzésének befejezéseként a lányok 15 percet játszanának a helyi csapat ellen?! Én ilyenre még álmomban sem mertem volna gondolni! Az ember egy kis csapat vezetőjeként ilyet nem kér egy világsztár-gárdától! Játékosaim számára már az is határtalan megtiszteltetés, ha közelről figyelhetik a válogatott edzését, nem hogy játszani velük!
Imre Vili, a válogatott edzője a felvetést azonnal támogatta, csupán az volt a kikötése, tegyük lehetővé számára, hogy a válogatott másfél órás edzését zavartalanul le tudja vezényelni. Erre persze boldogan bólintottunk.

És eljött a nagy pillanat!
A percre pontosan kidolgozott feszes programot a Pannon képviseletében dr. Majorosi Emese nyitotta meg, Csuka Attila alpolgármester egy szép virágcsokorral, Pilis Péter, a TTC elnöke pedig Tóth József P. Boros Ilona által illusztrált, személyre szólóan dedikált verseskötetével köszöntötte az események szervezésében és lebonyolításában igen aktív szerepet vállaló Pannon GSM és az MKSZ képviselőit, a női válogatott tagjait, kísérőit.

Megkezdődött az edzés, melynek metodikája tulajdonképpen mindenhol egyforma! „Az teljesen mindegy, hogy hol zajlik – mondja János. A játékosoknak teljesen függetleníteniük kell magukat a külvilágtól. A gyakorlatok bonyolultsága még válogatott játékosoktól is – a játékelemek gyorsasága miatt – teljes koncentrációt igényel”.
Szakmai szempontból is érdekes másfél órát láttam, melyet a nap egyik csúcspontja, a 15 perces játék követett. A két csapat és a fiatal, csinos játékvezető hölgyek bemutatása után megkezdődhetett végre a várva-várt JÁTÉK! A Polgármester úr is megérkezett.
A szépszámú közönség minden gólt nagy ovációval fogadott. Miközben a válogatott egészen rendkívüli találatokkal csillantotta meg tudását, a mi lányainknak is sikerült háromszor beköszönni. Góljaink sorát a balszélről Szászi Timi egy „köténnyel” nyitotta meg, majd egy szép betörésből – a nem is oly régóta kézilabdázó - Nagy Szandi folytatta, míg a harmadikat Papp Orsi szerezte jobb-átlövőből. Sajnos többre, az idő rövidsége miatt nem tellett. A zászlók- és egyéb ajándékok átadását követő gyors közös fényképezkedés után (pl. a szemmel láthatóan sérült Pálinger Katit a lelkes szurkolók alig akarták a teremből kiengedni) a válogatott játékosokra még egy megpróbáltatás várt. A Pannon GSM által prezentált állófogadást követően állniuk, pontosabban ülniük kellett az autogramkérők rohamát! Bár gyorsan teltek aláírásokkal a Pannon által kibocsátott Emléklapok, a lányok minden igyekezete is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az erre szánt időt ne lépjék túl.

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mi a hozadéka egy ilyen programnak?
„Én úgy gondolom – fejtegeti a törökbálinti edző - hogy a TTC-s lányokra gyakorolt lelkesítő hatást magyaráznom sem kell. Két évvel ezelőtt, ha valaki megkérdezi tőlük, hogy milyen érzés lesz Herr Orsinak gólt lőni, azt hiszem furcsán néztek volna rá! A magyar női válogatott ellen játszani örök élmény marad számukra! A válogatott játékosok és kísérőik kedvesek, aranyosak voltak, az események gördülékenyen futottak. A legnagyobb jelentőségét mégis inkább azoknál a gyerekeknél látom, akik csillogó szemmel figyelhették a klasszis játékosok mozgását, s a rájuk jellemző határtalan lelkesedéssel rohamozták meg őket aláírásokért. Ők a következő kézilabdás generáció potenciális képviselői! Azzal, hogy emberi közelségbe kerültek a példaképek, talán némelyikük elgondolkodik azon, hogy ő is megpróbálja, hiszen ezek a lányok is így kezdték valamikor. Ők is megizzadnak az edzéseken, futnak, mint bárki hasonló tréningen, s mindezt könnyedén, derűt sugározva! (Persze azt azért ne feledjük el: az élsport, az alapozás, a versenyekre való felkészülés maga a szenvedés! A nézők, a szurkolók csak a végterméket látják.)
Természetesen sok minden más is kellene a pozitív hatások realizálására! Szükség lenne tudatos utánpótlás nevelésre, egy helyi sport (kézilabdás) szentélyre, ahol minden feltétel biztosítható lenne a gyerekek foglalkoztatására.

A mai nap történései fokozottan ráirányították településünk figyelmét a női kézilabdára. Ezúton is szeretném megköszönni a Pannon GSM, a Magyar Kézilabda Szövetség, a Törökbálinti Önkormányzat, a Bálint Márton Iskola, valamint a Német Kisebbségi Önkormányzat ebbéli hathatós segítségét és támogatását.