Szerk.:

Hogyan bírjuk szóra a polgármestert? (4.)

Gyakran ismétlődő kérdések

Örömmel tájékoztatom Olvasóinkat arról, hogy bár a településünk polgármestere nem áll velünk szóba, mégis válaszolt a ráczugi területátminősítés ügyében feltett kérdéseinkre. Erre a Kerthelyiség című, hozzá igencsak közelálló kiadványt választotta. Jelenleg tehát a polgármester szóra bírásának folyamata következő:
1. Mi itt nyílt levél formájában megkérdezzük a település polgármesterét a törökbálintiakat érintő lényeges ügyekről, amire először nem kapunk választ.
2. Ezt követően a kérdéseket külön feladjuk a település polgármesterének.
3. Végül a település polgármestere eldönti, hogy a felvetéseinket beemeli-e az üzemi lapjába és ott megfelel ezekre, vagy ránk se bagózik.

A történtek után ezt a speciálisan helyi mechanizmust kénytelenek leszünk úgy továbbfejleszteni, hogy a válaszokkal kapcsolatos észrevételeinket elküldjük a Kerthelyiségnek. Mivel a kérdéseinket használják, joggal várjuk el, hogy az abból készült cikkre és egészében, erre a kissé szokatlan eljárásra ott reagálhassunk.

„Az a szabadság pedig – talán – még nekem is megadatik, hogy megválasszam a helyet, ahol a legmegfelelőbbnek tartom válaszom megjelenését” – írja e kissé szokatlan eljárását magyarázva a település polgármestere. Ezt olvasva mindössze az enyhén önsajnáló hangsúlyon csodálkoztunk. A település polgármesterének ugyanis ezen a településen sok minden megadatik, hiszen nemcsak polgármester, hanem máris díszpolgár, tenyérlenyomata, érdemei elismeréseként, az egyik sétányon közszemlére tétetett. Nem meglepő tehát, hogy természetesen az az általa „szabadságnak” nevezett, a helyi közéleti demokráciát elsorvasztó lehetőség is a rendelkezésére áll, hogy csak számára sajtóhegemóniát biztosító kiadvánnyal álljon szóba.

Ez a „szabadság” kiterjedhet egészen odáig, hogy még a nevét se tudjuk a másiknak. Nincs neki. „Az egyik helyi újságban kérdések jelentek meg…” írja a település polgármestere a ráczugi ügyben adott válaszait megelőzően. A Köztársaság téri lakossági fórumon is tapasztaltuk, hogy lapunk elnevezését - valószínűleg nem a helyi újságok nagy száma miatt - nem tartja fejben, ezt megspórolva hivatkozik a cikkünkre. Ennek kapcsán megjegyeznénk, hogy a település polgármesterének mi természetesen tudjuk a nevét. Azt sem vesszük zokon – noha van némi közös múltunk –, hogy ő a miénket már elfelejtette. Ugyanis, bár nem kellemes, ha az embernek nem tudják a nevét, de az igazán kínos az, ha már hiába keresi az arcát.

Mindezek előrebocsátása mellett továbbra sem mondunk le arról, hogy szóra bírjuk a település polgármesterét, mert az, hogy a Törökbálintot érintő lényeges kérdésekre választ adjon – még akkor is, ha nem áll velünk szóba – mondhatni, munkaköri kötelessége. Korábban jeleztük, hogy 30-40 kérdéssel készülünk, ám nem akarjuk a válaszokat közölni hivatott sajtóorgánumot nehéz helyzetbe hozni. Ezért inkább megmaradnánk az ezek szerint bevált hét kérdéses bontásban.

2009 januári kérdéseink a következők:

1. A Köztársaság téren, miután Ön is szembesült környékbeli lakosok felháborodásával, az önkormányzat visszalépett a környezetidegen építmény létrehozásának támogatásától és más megoldást kezdett keresni. Mikor várható annak az ezerszer elmondott igénynek a teljesítése, hogy előbb tájékoztatnak, kérdeznek, aztán döntenek?

2. Nem érzi botrányosnak, hogy az ismert óvodai férőhelyhiány ellenére legalább a negyedik éve tart az új óvoda építésének előkészítése?

3. Ön többször említette, hogy bizonyos mutatók szerint Törökbálint az ország ötödik legfejlettebb települése. Ön szerint nincs ezzel ellentmondásban a település közlekedési „főutcájának”, a Bajcsy-Zsilinszky útnak az állapota – összevetve például a budaörsi Szabadság úttal?

4. Személyes véleménye szerint nem követett el hibát a jelenlegivel összetételében szinte azonos képviselőtestületi többség, amikor - az Ön elődje időszakában - lemondott egy sportcsarnok jelentős állami támogatást tartalmazó, PPP rendszerű megépítéséről?

5. Nem érzi úgy, hogy az aktuális politikai elvárások teljesítése - Wass Albert szobrának elhelyezése a művelődési házban, Szász Jenő részére díszpolgári cím adományozása – nem szolgálja település hosszú távú érdekét?

6. Miért van szüksége Törökbálintnak egy történetkutatási és módszertani intézetre, (amelynek megbízott vezetője - talán nem meglepő módon - egy jelenlegi önkormányzati képviselő lenne)?

7. Ön nemcsak polgármester, hanem máris díszpolgár, tenyérlenyomata, érdemei elismeréseként, az egyik sétányon közszemlére tétetett. Nem érzi úgy, hogy mindez önmagában lejáratja a települést, mert olyan benyomást kelt, mintha a vezetők körüli nyalakodás extatikus méretekben folyna?