www.tegyunkajovonkert.hu

Törökbálinti Újság - 2009/1


Sziráki András:

Mire jó ez az újság?

2009-től a Törökbálinti Újság kiadója és főszerkesztője lettem.
A mögöttünk hagyott év végén Róna Péter ugyanis leköszönt. Ezzel a maga részéről –már mintegy féléve - eldöntött egy - a szerkesztőtársak számára sem ismeretlen - kérdést.
Arról van szó, hogy ez az újság mindenekelőtt elmondja a törökbálinti híreket, történeteket ír le, véleményeket mutat be. Ténylegesen: újság.
Ebben különbözik több, más, újságszerűnek látszó helyi kiadványtól, amelyeken keresztül különböző politikai csoportok árulják a saját portékáikat. Ám az újságkészítők számára sem teljesen mindegy, hogy a lap a maga keretei között miről szól, mi az esemény. És hát egy kortárs krónikás sem törte volna össze magát az egri várvédők sztorijának megénekléséért, ha annak idején Dobó mondjuk, vártörténeti intézetet készül alapítani az egyik új kedvezményezettjének, Bornemissza Gergely a nagybank érdekében kipusztíttatná a környékbeli gyümölcsöst, Mekcsei ünnepélyesen tenyérnyomát helyezné el várfalon, Hegedűs hadnagy pedig már az ötödik szervezetben tűnne fel és válna a politikai elvszerűség példázatává.
Ilyen körülmények között, ha a kobzosnak netán summáját írhatnékja támad, lefogadom, inkább nyel egyet.
Péter pontosan így tett, majd azt mondta, hogy kösz, neki ebből ennyi elég.
Megtehette, mert mögötte állt teljesítmény.
Hat éve nem éppen könnyű helyzetben vette át a lapot, amely Tótfalussy György halálát követően Hídvégi Ferencné és Tótfalussy Tímea helytállásának köszönhetően maradt meg. A képi minőség alapvetően megváltozott. Ma kevés olyan lap van, amely egy fillér közpénz nélkül megjelenésében a miénkhez hasonló igényességet tükröz.

Emellett társával, Tóth Emesével igazi társaságot formált a lap köré, közös kirándulásokkal, néha eléggé szikrázó belső demokráciával, amelyben sokszor kellett engedniük. Úgy szerkesztettek, hogy erre nem játszottak rá, a munka döntő része leginkább az övék volt. Jó érzés volt tudni, hogy mindig szívesen látnak bennünket, a nappalijuk fix pont, ahová voltaképpen hazajöhetünk.
A lap kiadását azért vállaltam, mert úgy gondolom, hogy van mit továbbvinnünk, ugyanakkor egy-két dolgon változtatni kell. Ez az újság egyrészt a rendszerváltás időszakának publikációs szabadságát tükrözi. 1990-ben jött létre, 19 éves. Abból az időből származik, amikor az ilyen lapok gombamód teremtek, hogy aztán néhány éven, hónapon belül elhaljanak. A Községi Újság azonban kivételképpen megmaradt, leginkább annak köszönhetően, hogy mindig voltak, akik összehozták, megírták. A lapnak az alkotógárda ma is legfőbb tőkéje.
Az információszolgáltatás pályáján viszont egyre többen játszanak és öröm látni, hogy a helyi hírszolgáltatás iránt elkötelezett fiatalok is megjelentek. Közben az eszközök és az olvasói igények is változtak. A hajdani értelmiségi véleménylapnak - éppen a hagyományaiból következően - időnként már kiütköznek a korlátai.
Az újság mindenekelőtt arra jó, hogy megtudhassuk belőle, mi történik körülöttünk. Újságot készíteni éppen olyan tisztességes ipar, mint kenyeret sütni, vagy cipőt eladni - ha nem akar tőle többet az ember.
Én itt megállnék. A többit meglátják.


Forrás: Törökbálinti Újság - 2009/1