www.tegyunkajovonkert.hu

Törökbálinti Újság - 2009/1


-te:

Egy asszony, aki a jég hátán is megél

Gondolom, önök is azon vannak, ha lehet, itt helyben intézzék el bevásárlásaikat, ha egy mód van rá, bálinti vállalkozó szolgáltatásait részesítik előnybe. Egyrészt praktikus, kevesebb időt vesz igénybe az utánajárás, de az is megfordul az ember fejében, jó, ha a bálinti vállalkozókat ezzel is segíthetjük, helyben marad a pénz. Pár éve így figyeltem fel a Halottak Napja előtti héten egy nyitott kapujú portára a
Bajcsy-Zsilinszky utcában, ahol koszorúk változatos sokasága hívogatott a kerítésre aggatva, a bejáratnál nagyfejű cserepes krizantémok kínálták magukat. Azóta már az adventi koszorúkat is itt veszem, így volt idén is.
Irénkét (Igari Lajosné) én még csak munka közben tudtam meglepni, és ahogy a zárt verandát elnézem, amely zsúfolásig telepakolva virággal, lakásdíszítő dekorációkkal, igazán nem tudom, mikor alszik. Az időjárásnak nem féltett koszorúk, cserepes és művirágok színes hada kifolyik a ház elé is, betakar minden falat, kitölt minden teret. Alig hiszem el, amikor mindennapjaiba is beavat, hogy ez a szelíd (békés, ezt jelenti neve is) asszony az OMŰV-nél TB és bérügyintéző, azt a szakmát folytatja ő is, mint édesanyja, aki jó egészségben velük lakik. Három fiút is felnevelt, még pedig azzal a hendikeppel, hogy férjét szívelégtelensége miatt ’94-ben rokkantnyugdíjjal leszázalékolják. Ettől kezdve már nem csak a minden idejét kézimunkázással töltő asszony passziójáról van szó, bizony eladásra is kell dolgoznia. Pulcsik, sapkák, sálak sokasága kerül ki a keze közül, de ha kell, hímzéseket készít, és bármilyen hihetetlen, mindebben még örömét is leli. Ekkor még a Gazdagrét egy patinás villájában éltek, régen Kosáry Emma lakott benne. A szocializmus barbár egyszerűséggel három lakást kreált a szép villából, egyik az övék. Már ott is volt egy csöppnyi kis boltja a házhoz ragasztva, abban dolgozott, eladott. A sok kötés végül kikezdte a kezét, mást kell kitalálnia. Kitanulja a pedikűrös szakmát, és attól kezdve azzal pótolja ki a családi bevételt. A virágokkal meg gyermekei révén kerül szorosabb kapcsolatba, hiszen az iskoladíszítés, vagy a tanároknak szánt csokrokat rendre ő intézi. A virágkötészetet, művirágkészítést is szakmaszerűen kitanulja, nem akar megmaradni egy ügyes amatőr szintjén.

- Hogyan kerültek Törökbálintra?
- 10 éve egyszer csak úgy döntött a család, hogy kijjebb költöznénk az agglomerációba.
- És miért éppen Bálint mellett döntöttek?
- Véletlenül. Biára tartottunk, de rossz helyen fordultunk le, és egyszer csak Törökbálinton voltunk, a főutcában. Tetszett a falu, és mindjárt láttunk is egy eladó házat, ez mindenkinek megnyerte a tetszését. Igaz, hogy mikor beköltöztünk, majd ránk szakadt a tető, volt mit felújítani. Ablakok meg szinte nem is voltak benne.
- És bejárt a városba dolgozni?
- Képzelje, olyan szerencsém volt, hogy az OMŰV-be szükség volt egy TB ügyintézőre, így aztán utaznom se kellett. Szerződéssel dolgozom náluk, így az időmet is jobban be tudom osztani.
- Említette, hogy a két nagyobb fiú (36, és 33 évesek) már nincs itthon…
- Igen, mint a mesében a legkisebb királyfi, nálunk is a legkisebb még velünk van, ő Bálinton postás.
- Ki az anyagbeszerző?
- A férjemmel megyünk ki hajnalban a budaörsi virágpiacra, onnan szerezzük be az árut. Nagyon észnél kell lenni, mennyi pénzt fektessünk áruba, mert ha a nyakunkon marad, nehezen bírja el ez a kis vállalkozás a veszteséget. Az enyém nem egy igazi virágüzlet, hozzám akkor jönnek a vevők, amikor a virágüzletek már zárva vannak.
- Akkor bizony a vevők elég lehetetlen és alkalmatlan időpontokban is becsöngethetnek…
- Bizony, volt már olyan is, hogy valaki az első álmunkból csengetett fel, hogy hajnalban utazik Debrecenbe, ott sem lesz már ideje virágot venni… vagy este valaki Pestről hazafelé jövet idetelefonál, nincs-e valami a háznál, mert elfelejtett a feleségének születésnapjára virágot venni, beugrana hazafelé…
- Koszorúkban mi az igazi nagyüzem?
- Októberben elindul és december 24-éig tart. De azért Karácsony estére összekapjuk magunkat…
- Passzió, valami kikapcsolódás az első, második, harmadik műszak után?
- Sokat sétálunk esténként a férjemmel, még télen is. Hihetetlen, milyen kihaltak az utcák. Az emberek nem élvezik, hogy ilyen kellemes környezetben élnek. Olykor két-három napra el-elutazunk valahová, de igazi nagy kirándulásokat az interneten teszek, azt nagyon élvezem.
- Maga aztán halad a korral, nem lepne meg, ha egy pár év múlva már az informatikában is otthonosan mozogna. Az új művelődési házban volt már valamilyen programon?
- Nem igazán, de felkérésre virágdekorációkat gyakran készítek.
- Akkor talán nem is zavarom tovább a karácsonyi finisben, hiszen most is a munkától vontam el egy kis időre. Szép karácsonyt, és boldog Új Esztendőt!


Forrás: Törökbálinti Újság - 2009/1