Sziráki András:

Törökbálint zsebkönyv 1.

Hányan vagyunk, hányan leszünk?

Törökbálinton egyre többen laknak! Ebből adódnak gondok, mint azt bizonyára észrevették. Például az óvodai férőhelyhiány, az iskolai osztályok telítettsége és a közlekedési dugók a reggeli órákban. A TeIR-ben, vagyis a Területfejlesztési Információs Rendszerben utánajártunk annak, hogy a lakónépesség ügyében mik a konkrétumok. Mit mutatnak a számok, a település lakosságszáma hogyan változott az elmúlt évtizedekben.

Törökbálint lakónépessége 1970-2007 között

A fenti táblázatból látható, hogy a hetvenes években majdnem pontosan kétezerrel nőtt a Törökbálintra bejelentkezettek száma. A nyolcvanas években viszont közel ezer fővel csökkent. A kilencvenes évek elejétől a növekedés folyamatos, 2000-ben mintegy 1400-zal éltek itt többen, mint tíz évvel korábban. Az utolsó összesített év, 2007 adatai viszont már gyorsabb ütemű népességnövekedést mutatnak. Hét év alatt is 1850 fővel nőtt az itt élők száma. Ha a növekedés okait nézzük, hármat sem kell találgatni. 1990-től áttekintettük a születések, halálozások, az ideköltözések és az elköltözések számát, a természetes népességalakulás enyhén csökkenő tendenciát mutat. A népesség növekedésének magyarázata tehát kiköltözések növekvő számával – a szuburbanizációval – magyarázható. A kilencvenes években ez folyamat lassabban indult, mint az az alábbi táblázatból látható.
A népesség változásának fő mutatói 1990-1999.

A kétezres években a település viszonylagos fiatalodását mutatja, hogy a természetes népességalakulás teljesen kiegyenlítetté vált. 1997 és 2003 között viszont kétezer-egyszázzal többen költöztek Törökbálintra, mint amennyien elköltöztek. A különbség az elköltözések számának megugrása miatt az utóbbi években mérséklődött. 2006-ban és 2007-ben a települést elhagyók száma mintegy egynegyedével nőtt, és korábbi 600 főt alig meghaladó maximum közel 800 főre nőtt. Ez ellensúlyozza a 900 fő körüli kitelepülést.
A népesség változásának fő mutatói 2000-2007.

Az elkövetkező években az újabb és újabb ingatlanfejlesztésekkel a kiköltözési lehetőségek gyarapodnak, ám település lakosságszáma ezt egy az egyben valószínűleg nem fogja követni. Ezzel egy időben ugyanis visszaköltözések száma is növekszik. Ennek fő okai az agglomerációs életforma, a ki-bejárással kapcsolatos csalódottság, illetve a helyi zsúfoltság, a városiasodás, a humán infrastruktúra feszültségei. Röviden: dugóban állni Pesten is lehet, és ott is van számos óvoda, ahová nem írathatjuk be a gyereket, ellenben akkor minek nap, mint nap kimenni vidékre.
Ezzel együtt, ha csak a már megindult ingatlanfejlesztésekre gondolunk, azt kell megállapítani, hogy a négy-öt évenkénti 1000 fős növekedés garantált. Ez azonban nem ugrásszerű, inkább kiegyenlített ütemű, szívós lesz. Nagy kérdés, hogy a település ezt hogyan győzi a megfelelő oktatási, egészségügyi, közlekedési, kulturális és sportolási célú létesítményfejlesztéssel.

Bár erre részben tudjuk a választ. Ha csak tologatja az óvodát a térképen, majd terveztet, aztán újra terveztet, akkor nehezen. Ha a már komoly állami támogatást is településre hozó sportcsarnoképítést visszamondja, akkor sehogy.