Hogyan bírjuk szóra a polgármestert? (5.)

Vitacikk a Kerthelyiségnek

Mivel Turai István polgármester a ráczugi átminősítés ügyében feltett kérdéseinkre a Kerthelyiségben válaszolt, arra gondoltam, hogy ennek kapcsán az említett témáról én is ott írom meg a véleményemet. Ezért elkészítettem a Pánikra semmi ok című cikket és azt elküldtem Kovács Ilonának, a Kerthelyiség főszerkesztőjének. A fenti pár sorban kértem a cikk közlését, az e-mailt másolatban eljuttattam Turai István polgármesternek.
A levélre mindeddig nem kaptam választ. Ez nem lep meg. Kovács Ilonát megismerni egyelőre csak szeretnénk. Holott felelős tisztségben fontos feladatot lát el: a városban tájékoztatási hegemóniát jelentő kiadványt irányít. Ennek kapcsán szívesen megosztanánk vele egy-két észrevételünket, tapasztalatunkat.

Másrészt, maga a helyzet sajátos. A polgármester ugyanis a ráczugi kérdésben – ez a válaszaiból kiderül - nincs olyan mondanivalója, ami egy vitahelyzetben tartható lenne. Ez eddig az ő problémája, ám a zöldkörnyezet irtása visszafordíthatatlan. Ráadásul itt hatalmas területről van szó. Ezért próbáltam meg nagyobb nyilvánossághoz fordulni:
„… vélhetően tőlem sem tagadják meg a szélesebb nyilvánosságot. Mondhatni, nekem is rendelkezésemre áll az a szabadság, amelyet ez a minden háztartásba bedobott, ingyenes lap jelent – már csak hogy a véleményünk ütközhessen. És persze kétszáz hektár, az kétszáz hektár.
Mekkora is? Törökbálint 2939 hektáron fekszik, a kérdéses ráczugi telkek ennek együttesen közel 7 százalékát teszik ki. Csak összehasonlításként, Törökbálint erdeinek területe a 2000-ben végzett mezőgazdasági összeíráskor 327 hektár volt. A nagyságrendekből látható a kétszáz, egészen pontosan 196 hektár sorsának jelentősége.”
A cikk első két bekezdésének nagyobb részét másoltam ide. A továbbiakban azt szerettem volna megmutatni, hogy a helyzet mennyire felemás, mert éppen a ma látszólag ignorált, megtagadott testületi határozat lehet az alapja a későbbi jogalkotási lépésnek. Továbbra is szeretném, ha a cikk megjelenhetne, már csak azért is, mert a Kerthelyiség zavartalan nyugalmához kertre is szükség van. Amíg a ráczugi 200 hektár a képviselő-testületi határozatban ki van jelölve kereskedelmi-gazdasági területnek, addig erről igenis beszélni kell, nem lehet úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
A Kerthelyiség azonban a képviselő-testületi többség családi fotójának nagy közös mosolyát sugározza, ezt a hangulatot nem lehet elrontani. Érdekes, hogy a mindenkori többség mennyire igényli az exkluzív sajtócsatornát, amelyen keresztül zavarmentesen eláraszthatja a települést a saját propagandájával. Korábban az önkormányzati hírlevelet tartották fenn erre a célra, most ugyanezt a kinyilatkoztató felülállást kétségkívül színesebben jelenítik meg.
Ám van itt egy zavaró tényező. „Hajtunk a fal felé, és közbe gázt is adunk – minősíti a helyzetet a polgármester.” „Területfaló spirálról” beszél, arról, hogy az átminősítések mennyire károsak, egyre gyorsabb ütemben nyírják ki a környékbeli zöldet. És ez a polgármester bizony Turai István (168 Óra, 2001, június 21-i szám.).
Akkoriban a testületet kisebbségben vezette, csapzott, sikertelen és őszinte volt.