(PétR)

Kákán is csomót . . . ?

Aggódom, kezdenek kóros, önemésztő komplexusaim támadni. Egyre gyakrabban kérdezem magamtól szemrehányólag: hát tényleg csak visszásságokat, simliket, torzulásokat vagyok képes meglátni kis helyi közéletünkben? Túl azon persze, hogy a publicisztika elsődleges célja ráirányítani a közfigyelmet a viszonyok
kóros anomáliáira (nem pedig nyáladzó dicsérete az élenjáró „fensőbbségnek”, miként az szokása volt a korhadt és rosszemlékű feudális önkénynek). Tényleg, akármerre nézek tekintetem előbb vagy utóbb elképesztő baklövésekbe, arcátlan személyi döntésekbe, átgondolatlan, elkapkodott, nem ritkán szabálytalan intézkedésekbe és következményeibe botlik. Kétségünk sincs persze, hogy kivétel nélkül minden párt, minden tényező, aki csak teheti, a maga liblingjeit pátyolgatja, de az azért nem mindegy, hogy ezt mennyire szemérmesen (álszemérmesen) vagy már a látszattal sem törődve teszi. Így hát mi mást tehet a magát naivul publicistának álmodó együgyű, minthogy a vélt, vagy valós torzulásokat közhírré teszi.

Itt az első felemelő híresztelés: (híresztelés, mert kényesebb ügyekben nincs egyenesen tájékoztatva a választópógár) szóval azt beszélik, hogy a megnyíló törökbálinti okmányiroda vezetője nem más, mint (a hatalmat közismerten mélyen megvető,
tisztességes, a keresztény-polgári konzervatív erkölcsöt és értékeket magáénak valló) Turai István felesége. A försztlédi személyével egyébként tényleg nincs is semmi baj. Kellemes, szorgalmas asszony, ráadásul még a közigazgatásban is évtizedeket dolgozott. Kinevezése nem törvénytelen, nem szabálytalan, csak éppen a választékos ízlésű polgármester részéről vállalni rossz szájízű, nem túl etikus. Mint az is, - ezt is mondják, persze hivatalos közlés nincs - hogy egy választott képviselő, Györfi László életének párja a városháza szociális irodájának lett köztisztviselője.

De még nincs vége. Finoman szólva is elég fura állást eszkábáltak nagy hirtelen a vélhetően „kenyér nélkül maradt” szegény Géczy Krisztián számára (képviselő, beruházási tanácsos). Egy elég nehezen definiálható munkaköri feladatot: ő lett az összekötő koordinátora - vélhetően tisztes főállású fizetségért - a még csak felfokozott vágyálmokban szereplő, új iskola-sportcsarnok komplexum beruházásának. Túl azon, hogy mit fog csinálni, bizony vitatható a kinevezett műszaki-beruházói képessége, hozzáértése, pláne tapasztalata.
Már korábban találkozhattunk egy-két kongeniális megnyilvánulásával, a legutóbbi testületi ülésen éppen egy sürgősségi előterjesztést kezdeményezett, ekként: „Lakossági megkeresés történt irányomban azzal a kéréssel, hogy a Tisztelt Önkormányzat, segítsen azokon a fiatalokon, akik korcsolyázni szeretnének. Mint tudjuk, a városunk határában található tavon nem lehet korcsolyázni, mert az magántulajdon, de legfőképpen, mert veszélyes.” - sic!  Állítólag a nevéhez fűződik az ötlet, ami ráadásul még meg is valósult: a kétpályás úttesten csak egy jármű férjen el. Az, hogy ez balesetveszélyes, növeli a levegő szennyezettséget, a zajterhet, lassítja a forgalmat, különben meg semmi értelme...?
Más. A Polgármesteri Hivatal meghirdetett több álláspályázatot, többek között olyat is, amelyben oktatási referenset keresnek. Több mint 30 pályázat érkezett a jegyzőhöz, ebből 12 maradt versenyben, végül két jelölt közül választottak. Az egyik dr. Kovácsné Bodó Gabriella, az etyeki iskola sikeres igazgatója, több oktatási és nevelési témával foglalkozó cikk, tanulmány publikálója. A másik pályázó Vokány Erika óvónői képesítéssel rendelkező pályázó volt (felsőfokú végzettség? közigazgatási gyakorlat? intézmény-gazdálkodási ismeret?), az előző ciklusban fideszes önkormányzati képviselő. Önök szerint ki nyerte el az állást? Persze, hogy Vokány Erika, aki bizonyára minden szempontból megfelel a követelményeknek. Van felsőfokú képzettsége, hosszú pedagógusi gyakorlata, a témában kutatási és tudományos publikációi, széleskörű közigazgatási ismeretekkel, intézmény-működési és gazdálkodási gyakorlattal rendelkezik. Ilyennek kell lennie egy sikeres pályázónak, aki köztisztviselő szeretne lenni. Nem mellesleg ugyancsak Vokányék cége nyerte el a helyi utcatáblák cseréjére kiírt pályázatot is, helyi viszonyainknak megfelelő elég sajátos körülmények között. Történt ugyanis, hogy kiírták a szabályos pályázatot, határidőkkel, feltételekkel. Be is érkeztek a művek (a Vokány cégé nem volt közöttük), a döntést elnapolták. Végül úgy esett, hogy váratlanul – érti ezt valaki? - Vokányék (cégük a Fidesz propaganda és kampányanyagainak gondozója) utóbb és rejtélyesen érkezett pályázata tarolt.

Az erősen kétes pályázat eredménye: az új utcatáblák tetszetősek ugyan,... de mindenki panaszkodik, hogy járműből nézve alig lehet észrevenni és a kicsire sikeredett betűkkel írott utcanevek olvashatatlanok. Így pedig a táblák használhatatlanok. Úgy értesültünk, hogy megvan a készség a korrigálásra, csak az a kérdés: ki állja majd ennek a többletköltséget?