Tóth Emese:

Újévi koncertek Floridától Törökbálintig

Január 5-én repült haza Floridából, ahol több városban Újévi Koncertet vezényelt, aztán adott egy vidéki koncertet, majd 10-én a Feleki Kamill színházteremben egy opera-operett gálát dirigált. Mindenesetre elég intenzív év kezdet. Mikor tudott felkészülni?
Folyamatosan készülök. Az Észak-Amerikai kontinensen már 9. éve lépek fel, 2000-ben Kanadában, Calgary-ban debütáltam a rendkívül jó zenészekből álló Calgary Filharmonikusokkal. Azóta visszatérő vendége vagyok ennek az újévi koncertsorozatnak, amely Bécs zenei fennhatósága alatt már 13. éve nagy sikerrel megy. Innen is a címe „Salute to Vienna”. A karmesterek, az énekesek és táncosok Európából jönnek és mindig más helyszínen lépnek fel, hiszen a sorozat mottója is ez: Új szereplők és új program minden évben! A 2009-es fellépéseim helyszíne Floridában, többek között Palm Beach, és Miami volt.

Segítsen elképzelni, milyen érzés a magyar karácsonyból a meleg, pálmafás, tengerparti újévbe menni, milyen a közönség, hogyan fogadják az ízig-vérig bécsi Strauss zenét, vagy a magyar Lehár, Kálmán operetteket?
Az itteni zimankóból belépni az ottani 26 fokba szó szerint mellbevágó érzés és egy pillanat alatt elűzi a télies a hazai kopogós újévek hangulatát, amit azért fényekkel, díszítésekkel ők is megpróbálnak előállítani.
A zenét meg nagyon szeretik, amihez ott elengedhetetlenül hozzátartozik egy kis hangulatfokozó összekötő szöveg, a számok derűs felvezetése is…

… jelzem, ez az átvezető csevegés még Törökbálinton, a sportcsarnokban dirigált Strauss koncerten se tévesztett célt, sokat dobott a közönség egyre fokozódó hangulatán… Hazaérve nem sok ideje lehetett az akklimatizálódásra, hiszen rögtön belecsöppent a bálinti koncert előkészületeibe. Milyennek találta a helyszínt, a Clementis Tamás által összeállított programot?
A helyszín adottságait figyelembe véve igyekeztünk egy hangulatos megjelenést létrehozni az estéhez. A tetszetős színpadkép kedvéért a zenekar, zenekari árok híján a parkettre kényszerült, ami csökkentette a nézőteret és a zenei összhangzásnak sem tett túl jót. Bármennyire is igyekszik a zenekar ilyen körülmények között „lábujjhegyen” játszani, egy-egy kevésbé erőteljes hangú énekesnek komoly nehézség egy ilyen zenekari „hangfüggönyt” áténeklése,…

Mentségül, nem hiszem, hogy a színházteremnél éppen a klasszikus nagy zenekari hangzás megvalósítása lebegett volna a tervezők és a megrendelők szeme előtt…
Ez az elrendezés valóban nem sugallja egy koncertterem hangulatát, de tudomásom szerint alapvetően nem is ennek készült.

Az tény, hogy bár ezt a színpadot is a nézők többnyire csak békaperspektívából láthatják, a terem több funkciós kihasználhatósága miatt nyilván ez volt a legoptimistább megoldás.
Ismerek erre számos példát Németországban is. De számomra a világ különböző helyein szerzett koncertterem élményeim és tapasztalataim alapján a zenei produkcióknak leginkább megfelelő elrendezés mindig az amfiteátrumforma,
ahol a színpadot szinte körbevevő nézőtérről mindenki rálát a színpadra.
Magam a műsor összeállításba nem szóltam bele, mert ez Clementis Tamásnak az est kitalálójának és létrehozójának a privilégiuma. Már gondolkozunk azon, hogy egy kicsit tömörítettebb formában és a műfajok arányosabb elosztásával kerüljön sor a következő újévi gálára.

A hangverseny egy kétmilliós program volt, az önkormányzat, a helyi kulturális alapítvány is beszállt, ez egy meglehetősen nagy költség még egy ilyen jó bevételekkel rendelkező településnek is. A Ház ennek ellenére sem akar a klasszikus zenei rendezvényekről végképp lemondani...
Minden tisztelet meg is illeti ezért! Ez nem egy olcsó műfaj. Egy 34 tagú zenekar, szép létszámú, neves szólista gárda, díszletek, a Ház rezsije – szép summa. A hangverseny utáni fogadáson a polgármester úrral beszélgetve körvonalazódott egy olyan elképzelés, ami az önkormányzati szponzoráció keretében megvalósítva egy olyan együttműködési forma, ami esetleg több hangversenyt, a gyerekeknek számára adott speciális előadásokat, kamarakoncerteket jelenthet Törökbálintnak.

Felesége szintén szakmabeli, törökbálinti díszpolgárunk, a nagyon népszerű karmester, zeneszerző, tanár, Bogár István lánya, Csáky-Bogár Rita hegedűművész, aki szintén külföldön turnézott, Kínában és Indonéziában töltött egy hónapot. Két gyermekük közül a kisebbik még óvodás. Hogyan tudta a család átvészelni a kritikus időt?
Családi összefogással és hogy a szerencsére a közelben lakó anyósomat idézzem „a nagymama rendeltetésszerűen használatba vételével”. A gyerekek nagyon összefogtak és segítették egymást ebben az anya-apa nélküli időben. De ahogy Péter fiam mondta: „Anya, te ne menjél többé külföldre; az apa az mehet!”

Az ő szempontjából ez teljesen érthető. Milyen zenei évadnak néz elébe, milyen új koncertre készül? Mit gondol, a kultúrába is betör a gazdasági életben megtapasztalt recesszió?
Zenekarommal, a januárban itt is bemutatkozott Duna Szimfonikus Zenekarral folytatjuk az évadunkat. Új bemutató koncertünk lesz a felnőtt bérletben, és a gyermekeknek is új műsorral jelentkezünk. Ez utóbbi már az évforduló okán is Mendelsson művekből áll. A felnőtt koncert egyik érdekes darabja egy kevéssé ismert, sőt Magyarországon még soha be nem mutatott zongoraverseny lesz Beethoventől, melyet 14 éves korában alkotott. Érdekes, ha nem is annyira kiforrott, de nagyon eleven darab.
Ami pedig a pénzügyi hátteret illeti, az idei éppen a tavalyi 80%-a. Bár a költségvetési keretből kénytelenek vagyunk, a színvonalból természetesen nem engedünk. Még akkor se, ha az agyonhasznált, öreg zeneszerszámaink nincsenek tudatában a világválságnak, és egyre gyakrabban kell javíttatni őket…