Ficsór Bálint:

15 éve írtuk
„A képviselő-testület újratárgyalta... az önkormányzati újságjának főbb jellemzőit.”
15 évi megjelenés utánTurai István polgármester előterjesztést tett a 2009. januári ülésen a Törökbálinti Hírlevél megszüntetésére. Tehát élt 15 évet, egy ideig pénzért árusították, de ekkor sem volt önköltséges. Az évek során sokszor a képviselők torzsalkodásának színtere volt, az utóbbi időben közlönyszerű formában működött. Az előterjesztés indoklásában többek között szerepel a Kerthelyiség léte is, ami jelzi a Tópark és a képviselő-testület szoros kapcsolatát.

„…tárgyalta a képviselőtestület a Munkácsy utca 52. sz. alatti ingatlan... eladását... 11 igennel, 2 tartózkodással.
Helytelenítettem a Munkácsy utcai ingatlanok potom pénzekért történő eladását azzal az érveléssel, hogy később sokszoros áron kell majd visszavásárolni. Ez rövidesen így is fog történni az utca revitalizációja - életrekeltése - miatt.

„Amíg nem látják, hogy mi folyik a testületi üléseken, és nem kényszerítik a képviselőket, hogy az Önök szemébe nézve hozzák meg döntéseiket, addig itt nem lesz változás, egyszóval addig packázni lehet Törökbálint polgáraival! A demokrácia nemcsak jog, hanem kötelesség is, kérem, segítsenek!”
Kemény szavak ezek Asztalos Zoltán akkori képviselőtől. Ő immár elégedetten dőlhet hátra a székében, hiszen az Internet jóvoltából immár látható, hogy mi folyik az üléseken, a teljes ülés követhető, sőt a TBTV is közöl részleteket belőle. Kérdés, hogy a technika megoldja-e a hiányolt demokráciát.

Anno1931. Törökbálint. Van a községben…fürdő, uszoda,…”
Több mint 60 éve viszont ezek már nincsenek. Most van tervben, hogy egy magánvállalkozás az Árpád utca felső szakasza mellett az önkormányzattól kapott ingyenes földhasználattal sportcentrumot létesít, ahol, ha nem is versenyuszoda, de gyerekpancsoló is létesül.

10 éve írtuk
„Szeretném, ha békében élnénk meg az ezredfordulót és az azt követő ezer évet.”
Tóthfalussy György által leírt vágy az első nyolc évben bizony nem teljesült. Gondoljanak csak az afganisztáni, iraki, afrikai háborúkra, a legutóbbi gázai eseményekre. De hazánkban is békétlenség uralkodik, nemcsak a parlamentben, hanem sokszor az utcákon is. Olvasóinkra bízom, hogy eldöntsék, vajon Törökbálint még a béke szigete-e?

A képviselő-testület munkatervéből idézek: „Január 21. .. Az új városközpont helyének meghatározása; … Parkoló kialakítása a temetővel szemben. Április 22.    Kerékpárút megtervezése, a kivitelezés ütemezése”
A városközpont helye eldőlt, de az új Művelődési Ház felépülése után az máris látszik, hogy teljes közlekedési csőd várható a városháza felépítése után. A parkoló helyén sártengert látok, kerékpár utat egy centit sem. Gyarmati képviselő úr próbálja a parkoló és kerékpárút ügyét felkarolni.

Nincs új a nap alatt: ”A süsseni polgármester elismerése emlékplakettel néhány képviselő pitiáner hozzáállása miatt hiúsult meg… Kritizálja L. Y., hogy a megalakult 6 bizottság túl sok, és mindez azért történt, hogy a pénze mindenkinek meglegyen, itt mindenki főtiszt vagy tiszt és a maradék két fő nemecsek.”

Turai István Tájékoztatás írásából idézek. „Első lépcsőben ún. Okmányirodát telepítenének Törökbálintra… Bevezetésére jövő évben kerülne sor.”
Úgy informálódtam, az okmányiroda rövidesen megnyílik, igaz a beharangozotthoz viszonyítva 9 év késéssel. Vezetője hosszú közigazgatási gyakorlattal rendelkező személy lesz. A szakmaisága üdvözölendő, de vannak, akik kifogásolják a mostanság gyakorlattá vált saját berkekből való kiválasztást.

Február az 1946-ban kezdődő törökbálinti kitelepítésekről való megemlékezés hónapja. Akit az első transzportokban nem vittek el, azoknak is megrázó volt a sorsuk. A Hazánk újság 1947. október 17-i számát idéztük. „Most ötödmagammal bujdosnom kell, mint a kivert kutyának.” (Faludi Flórián volt törökbálinti bíró) Gondoljunk erre az embertelen tettre, ahol az egyik motiváció az anyagi haszonszerzés volt.

5 éve írtuk
„Bogár István zeneszerző, karmester… A Budapesti Strauss Zenekart 1986-ban alapította meg… 1000. jubileumi koncertjét Törökbálinton tartotta.”
Január szomorú évforduló nemcsak a család, hanem Törökbálint és Európa zeneszerető közönsége számára: Bogár Istvánt, Törökbálint külföldön is ismert szülöttét 2007. január 6-án temettük. Mivel a lételeme a zene volt, úgy gondolom, hogy ott túl a Léthén csak összehozott egy zenekart.

„Fejlődnünk kell, nem növekednünk! Arra kell figyelnünk, hogy azt, amink van, azt az értékek megőrzésére, hétköznapjaink életének jobbítására fordítsuk. Arra, hogy itthon érezzük magunkat Törökbálinton… Ennek a tudatos és mérsékletes terület-felhasználás, a jó adópolitika, a környezetkímélő minőségi fejlesztés a kulcsa.”
Bizony, amikor olvastam és legépeltem ezeket a mondatokat, a hetedik égben éreztem magamat a gyönyörűségtől. De rögvest visszazuhantam a valóság talajára, mert a Corán túli részben letarolt 200 hektáros gyümölcsös jutott eszembe. Kár, hogy időnként polgármesterünk nem olvassa korábbi sorait, mert ezek a fennkölt mondatok tőle származnak.

Előttem ismeretlen N.T.B. írta: „Szerencse, hogy még nem sikerült elsorvasztani az önkormányzattól független helyi médiát.”
Akik kézbe veszik, 2009. februári lapszámunkat láthatják, hogy ez az állítás 5 év elteltével is igaz - hála olvasóinknak, hirdetőinknek, lelkes munkatársainknak - miközben a közpénzből mesterségesen fenntartott TörökBálint agóniája éppen most zajlik.

„az igazi probléma az átmenő forgalom”
A helyzet 5 év alatt csak tovább romlott. Nem a Meredek utcai virágládák nyújtják a megoldást, hanem egy átgondolt közlekedés-politika. Némi reményt ad a VFKB előtt megjelent koncepció, miszerint a Tóparkhoz áthelyezendő vasúti megállónál P+R parkoló épül, így az érdiek és a távolabbi községekből Budapestre közlekedők itt hagyhatják kocsijaikat. A tökéletes megoldás a 4-es metró M0-ig való meghosszabbítása lenne.