Sziráki András:

Törökbálint zsebkönyv 2.

Hogyan növekszik a Dél-Buda környéki agglomeráció?

Törökbálint zsebkönyv sorozatunkban első alkalommal Törökbálint népességének változásáról volt szó. Ebből kiderült az ideköltözésből származó népességgyarapodás mértéke és üteme. Ezúttal megkíséreljük a demográfia adatokat tágabb összefüggésben, a Dél-Buda környéki agglomerációban elhelyezni.
Ehhez Törökbálint mellett az öt szomszédos település népességi adatait vettünk alapul: Biatorbágyét, Budakesziét, Budaörsét, Diósdét és Érdét.
Ezek alapján mindenekelőtt arra kell felhívni a figyelmet, hogy az említett Dél-Buda környéki településeken, valamint Törökbálinton 2007-ben összesen 80 százalékkal éltek többen, mint 1970-ben. Ez a közel 60 ezres többlet két közel egyenlő részre bontható. Egyrészt Érd növekedéséből származik, amely önmagában 31 ezer fős. Ettől alig marad el az öt kisebb település együttesen mintegy 29 ezres növekedése.
Az is látható, hogy a szuburbanizáció – vagyis a kitelepülés – a rendszerváltást követően, szabadpiaci viszonyok között jelentősen felgyorsult. A növekedés kétharmada az 1990. utáni évekből származik. Ez a tendencia várhatóan jellemző marad, ugyanis a 2001-2007 közötti hét év már közel olyan mértékű kitelepülést hozott, mint a megelőző tíz év.

A fenti táblázatból látható, hogy az egyes településeken ugyan más és más, de alapjában véve három csoportba rendezhető növekedési folyamat zajlott le.

A legkisebb falu – az 1970-ben még jó kétezres – Diósd lakossága több mint három és félszeresére gyarapodott. Ebből az 1990-t követő időszak hozott ugrásszerű változást, a település két és félszeresére nőtt.
Biatorbágy, Budakeszi és Törökbálint szűken másfélszer lett népesebb az elmúlt 37 év során. Ezen a csoporton belül azonban az utóbbi két település mutatói hasonlítanak a leginkább, a lélekszámbeli különbség mérséklődése mellett a növekedési és - a környéken egyedülálló - népességcsökkenési folyamatok is időben egybeesnek. Biatorbágyon viszont 1990. után indult növekedésnek, 2000-et követően, hét év alatt pedig közel háromezer embert szippantott be.
Érdekesség, hogy a meglehetősen eltérő karakterű Budaörs, illetve Érd lakosságszáma egyaránt megduplázódott. Az adatokból látható, hogy míg Budaörs a rendszerváltás előtt is kedvelt célpontja volt a kitelepülésnek, emiatt a növekedése egyenletes, Érd esetében 1990-től jóval erőteljesebb ez a folyamat.
A Hogyan tovább? kérdése feltehetőleg sokakat foglalkoztat. Ha csak a már beépítés alatt álló területeket nézzük, illetve figyelemmel vagyunk az önkormányzatok nem múló terület átsorolási kedvére, és a környékbeli nagyberuházásokra, akkor további jelentős növekedéssel számolhatunk. Eközben az újabb belterületesítések a települések lakosságszámában jelentős eltolódást hozhatnak. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy hol mekkora az összterület.

Nem szívesen bocsátkoznánk Cassandraszerű jóslatokba, de a realitás az, hogy a lakosságszámban 10-20 éven belül a fenti táblázatban látható arányok fognak tükröződni. A beépítési láz nem szűnik. Az agglomeráció környezeti viszonyainak védelmét, zöldkörnyezetének fontosságát mindenkor legfeljebb felemás kormányzati akarat biztosította. Ezzel szemben a rövidlátó módon csak a bevételekre összpontosító önkormányzatok és a „természetbe” kitelepülni igyekvők összjátéka lényegesen erősebbnek tűnik.