Sziráki András:

Hogyan bírjuk szóra a polgármestert? 6.

A cikk, ami a Kerthelyiségben nem jelenhetett meg

2008 szeptemberében terjedelmes riportot közöltünk a ráczugi terület átminősítésének hátteréről. Emlékeztetőül: egy magánszemély, a Raiffeisen hitelnyújtása mellett kivásárolt mintegy 196 hektár mezőgazdasági területet a Nemzeti Földalapkezelő Szervezettől, 2007 tavaszán. Egy év múlva már kezdeményezte is ennek kereskedelmi-gazdasági területté történő átminősítését. Ehhez a törökbálinti képviselő-testület kapásból megadta az elvi támogatását: határozatában a ráczugi telkeket „a jelenlegi mezőgazdasági övezet helyett kereskedelmi-gazdasági övezetnek jelöli ki”. Ez a fajta készségesség tejesen érthetetlen, főként, mert nagyon nagy területről van szó, nagyobbról, mint a 185 hektáron épülő Tóparké.

Mindenek kapcsán kérdéseket tettünk fel Turai István polgármesternek, aki ezeket csak a Kerthelyiségben tartotta megválaszolásra méltónak. Ezért a válaszaival kapcsolatos észrevételeimet én is az említett kiadványhoz juttattam el – de a közlést kérő levelemre már választ sem kaptam.
A cikk, ami a Kerthelyiségben nem jelenhetett meg a következőkben itt olvasható (Pánikra semmi ok címmel). A történteknek két érdekessége mindenképpen van:
1. Úgy tűnik, a polgármester úr már nem nagyon szeret vitatkozni. Szomorú ez egy valamikori rendszerváltó értelmiségitől, aki persze az utóbbi években megdöbbentően megváltozott…
2. Mindeddig nem derült ki, hogy miért volt sürgető annak megállapítása, hogy képviselő-testület szívesen látna a Ráczugban a jelenlegi zöldkörnyezet helyett a kereskedelmi-gazdasági létesítményeket – miközben Törökbálint már ma is fulladozik.

SzA

Pánikra semmi ok…

A ráczugi területátminősítés ügyében kénytelen vagyok ide, a Kerthelyiségbe követni Turai Istvánt. Mivel a polgármester a kérdéseinket itt válaszolta meg, vélhetően tőlem sem tagadják meg a szélesebb nyilvánosságot. Mondhatni, nekem is rendelkezésemre áll az a szabadság, amelyet ez a minden háztartásba bedobott, ingyenes lap jelent – már csak hogy a véleményünk ütközhessen. És persze kétszáz hektár, az kétszáz hektár.

Mekkora is? Törökbálint 2939 hektáron fekszik, a kérdéses ráczugi telkek ennek együttesen közel 7 százalékát teszik ki. Csak összehasonlításként, Törökbálint erdeinek területe a 2000-ben végzett mezőgazdasági összeíráskor 327 hektár volt. A nagyságrendekből látható a kétszáz, egészen pontosan 196 hektár sorsának jelentősége.

Az előzményekről
Lapunk, a Törökbálinti Újság az elmúlt évben többször foglalkozott a ráczugi terület átminősítésével. Szeptemberi számunkban részletesen bemutattuk a 2008. május 29-i képviselő-testületi döntés hátterét, végül nyílt levélben kérdéseket tettünk fel Turai István polgármesternek. Ezekre nem kaptunk választ, így 2008 októberében a kérdéssort – az időközben történtek alapján két kiegészítéssel – újra közöltük. A polgármester ezúttal sem reagált. Novemberben közvetlenül is eljuttattuk hozzá a kérdéseket, felajánlva egy interjú lehetőségét is. E-mailben jelezte, hogy válaszol, nem nálunk, hanem más helyi médiában.

Ilyenből, legalábbis nyomtatottból túl sok nincs: a Kerthelyiség decemberi számában (11. oldal) jelent meg tőle a „Kérdések és válaszok” című cikk. Ez az előzményekre nem pazarolt szót, lapunk említését is kerülte: „Az egyik helyi újságban kérdések jelentek meg...” – fogalmazott bevezetőjében a kérdések megjelenéstől számított három hónap elteltével.

Mindehhez annyit tennék hozzá, hogy a „Ki hol válaszol?” problémakört, a „Neveteket se tudom!” megközelítést gyerekesnek tartom. Azt, hogy a másikkal szóba álljunk, egy vezető részéről eleminek gondolnám. Mint ahogy a fontos kérdések akkor is szembejönnek, ha ezekről eleinte nem veszünk tudomást.

Csiki-csuki
A ráczugi esetnél a kérdéseink egyrészt arra vonatkoztak, hogy miért siet kijelenteni a képviselő-testület a terület kereskedelmi-gazdasági rendeltetését, holott ezt semmi sem sürgeti. Miért az előkészítetlenség, a sutyurumutyuru, az ellentmondásos határozat, a befektetőnek adott ígérvény?

Melyek az alapvető problémák:
1. Az ügy súlyához képest elképesztő, hogy a területnagyságot az írásos anyag nem tartalmazta!
- Mekkora? – kérdezte az egyik képviselő. - 140 hektár – válaszolta a polgármester. 56 hektárt tévedett! Ám van szakapparátus, bizottsági előkészítés, képviselői tudás, tapasztalat… Mégis „bemondásra” szavaznak a település közel 7 százalékáról. „A hivatal, illetve az előterjesztők igyekeznek minden esetben legjobb tudásuk szerint az összes releváns információt megadni az előterjesztéshez.” – írta a polgármester. Ez esetben azt sem tudták, mekkora területről döntenek, ami a dilettantizmus határát súrolja.

2. A 2008 májusi határozat ellentmondásos, amolyan „csiki-csuki”. Így kezdődik: „A képviselő-testület Törökbálint adóbevételeinek növelése érdekében úgy dönt, hogy a … (itt a hét ráczugi telek helyrajzi számának felsorolása következik) „…területeket a jelenlegi mezőgazdasági övezet helyett kereskedelmi-gazdasági övezetnek jelöli ki. Ez a döntés nem minősül a Településszerkezeti Terv és a Helyi Építési Szabályzat módosításának.”
Később a testület felkéri a polgármestert, „folytasson tárgyalásokat arról, hogy az átsorolás milyen következményekkel, illetve előnyökkel jár a település számára”.

Valójában mi ez? – kérdezhetjük.
A testületi döntés ugyanis kb. ugyanolyan, mintha az Országgyűlés OGY. határozatban kijelentené, hogy nem büntethető a lopás, majd egyből leszögezné, hogy ez a döntés nem minősül a Büntető Törvénykönyv módosításának, viszont felkérné a házelnököt, folytasson tárgyalásokat arról, hogy a lopás büntethetőségének megszüntetése milyen következményekkel, illetve előnyökkel jár Magyarország számára.
Erre alighanem lenne felzúdulás, minden józan ember azt mondaná, hogy ezek nem akarják büntetni a lopást. Amire valószínűleg gyenge válasz lenne, hogy szó sincs erről, hiszen a BTK-t nem módosítottuk. (Persze, még nem, csak ez a kinyilvánított cél.)
Ezért érthetetlen, hogy válaszaiban Turai István miért ismételgeti: „Tekintettel arra, hogy a meghozott határozat külön kiemeli, hogy a döntés nem minősül településrendezési döntésnek, átsorolásról nem lehet beszélni…” „Ismét hangsúlyozom, nincs szó átminősítésről…”
Nos, szó sincs erről, legfeljebb kimondták, hogy a területeket kereskedelmi-gazdasági övezetnek jelölik ki és a polgármester folytasson tárgyalásokat az átsorolás következményeiről és előnyeiről. (Figyelem: hátrányról szót sem ejtenek!) Ha a feltételek tisztázását követően az átsorolási kérelem újból a képviselő-testület elé kerülne, elsőként erre a 2008 májusi határozatra hivatkoznának.

Kijelöltük, tudtátok, nem?!
3. Az egész felettébb titokzatos…
Az elköteleződést a képviselő-testületi ülésen néhány többségi frakcióhoz tartozó képviselő sem értette. Volt, aki az átsorolás semleges vizsgálatára vonatkozó módosítást javasolt. Ám Hajdu Ferenc alpolgármester a testületi ülésen szünetet kért. Ezt követően a vonakodók is – egy kivétellel – zokszó nélkül megszavazták az eredeti javaslatot. Megkérdeztük a polgármestertől azt is, hogy mi hangzott el a szünetben, a frakció-megbeszélésen. A konkrétumot nélkülöző válasz második felét idézem: „Belső megbeszélések minden párt, képviselő-csoport munkája során vannak, erről nem szükségszerű, hogy részletek kerüljenek nyilvánosságra. Gondoljunk csak bele: Gyurcsány miniszterelnök sem szándékozott az öszödi beszédét sietve nyilvánosságra hozni!”
Az idézett példából látható, hogy szándék nélkül is sok minden nyilvánosságra kerülhet, olyasmi is, amit a polgármester egyelőre kis, kerti gyurcsányozással szeretne elütni.
Pánikra persze semmi ok, mert az agglomerációs törvény jelenleg kizárja a zöldterület ilyen nagyságrendű megszüntetését. 2010-ig Törökbálint mintegy 50 hektárt adhat fel ebből. (Ez is mutatja, hogy 200 hektár kereskedelmi-gazdasági övezetbe „jelölése” micsoda képtelenség!) Ma még csak apránként és időben kitolva lehetne a ráczugi gyümölcsöst kiirtani. Ám a törvénynek az ilyen típusú korlátozó rendelkezéseit többen „fúrják”, az agglomeráció beépítési paraméterei változhatnak.

Nincs kétségem, amennyiben megnyílna a lehetőség, a fűrészgépek megindulása előtt ismét csak egy értetlenkedő pillantás lenne a válasz. Most azt mondják: „Miről beszéltek, nincs átsorolás.” Akkor azt felelnék: „Kereskedelmi-gazdasági övezetnek jelöltük ki! Tudtátok, nem?!”

Sziráki András
Törökbálinti Újság