Sziráki András:

"Sikertelenül túlméretezett sportcentrum"

„Izzik a csarnok, itt a magyar bajnok!” – kiálthatnánk örömittasan azt a szurkolói buzdítást, amit sose fogunk, és nemcsak azért, mert Törökbálinton nincs bajnokcsapatunk, hanem egyelőre sportcsarnokunk sincs. Csak a hamvába holt terve. Egyvalamiben viszont mégis miénk az aranyérem: annak az elmagyarázásában, hogy jó ez így, bölcs döntés volt egy fél sportcsarnoknyi állami támogatást kidobni az ablakon. A legújabb verzió szerint azért, mert egy „sikertelenül túlméretezett sportcentrumnál” az oktatás előbbre való. Turai István polgármester érvelése azonban kissé szürreális. Nehéz elhinni, hogy a sportcsarnok építését megtorpedózó képviselők messzebbre láttak jövőben, mint a delphoi jósda.

A polgármestertől még az év elején nyílt levélben kérdeztük a következőt:
„Személyes véleménye szerint nem követett el hibát a jelenlegivel összetételében szinte azonos képviselő-testületi többség, amikor - az Ön elődje időszakában - lemondott egy sportcsarnok jelentős állami támogatást tartalmazó, PPP rendszerű megépítéséről?

Nekünk nem válaszolt, a polgári etikett helyi szabályai szerint a települési vezető már csak egy bizonyos szint feletti közéleti tisztségviselőkkel bonyolódik vitába. Keller László megszólalását viszont rossz néven vette. Ráadásul mégiscsak van abban valami megmagyarázandó, ha egy település évekig egyengeti egy projekt útját, majd amikor azt - felerészben pályázati pénzből - megvalósíthatná, hirtelenjében már nem is kell neki.

Persze az egész ügy alapjában véve kimagyarázhatatlan. Teljesen egyértelmű volt, hogy a jobboldali testületi többség Keller László polgármesternek nem akar lehetőséget teremteni egy ilyen nagyságrendű fejlesztésre. Még akkor sem, ha az nyilvánvalóan a település érdekét szolgálná, ha a sportcsarnokot csak félig a saját kasszánkból építhetnénk és 15 éven át az állam az üzemeltetés költségének felét is állná. Bár ez az állításunk úgymond „fél információ és csúsztatás”, nézzük tehát, hogy Turai István értelmezésében miként lesz ebből a felelősségteljes döntés példázata.

A sportcsarnok ügyéről - vélhetően spontán érdeklődés alapján és nem előre megrendelten - baráti újságja kérdezte. Az interjú a Nyilatkozat és felelősség – avagy a partvonalról minden oly egyszerűnek látszik? címet viseli. Ebben a polgármester mindjárt az elején leszögezi:„Fél információk és csúsztatások érhetők tetten az új törökbálinti iskolát és sportcentrumot kísérő egyes megnyilatkozásokban. A szembeállítás minden alkalommal azt kéri számon, hogy vajon miért változtatta meg korábbi álláspontját a jobboldali frakció az építkezéssel kapcsolatban. A valóság az, hogy egy sikertelenül túlméretezett sportcentrum volt az, ami nem kellett, s ami most igen, az egy iskola és a hozzá tartozó sportlétesítmények.”
Bingó! Meg kell állapítani, a polgármester már az első bekezdésben kimondta a lényeget, noha egy freudi elszólás formájában: „sikertelenül túlméretezett sportcentrum”. Így volt. Bár évekig készítették elő a projektet - 2003 és 2006 között az ő vezetésével, így sikerült. Túlméretezték, mert az uszoda és sportcsarnok együttes megépítését, nem beszélve az uszoda üzemeltetéséről egyelőre Törökbálint nem bírja el. De sikertelenül, hiszen a hiba orvosolható, a beruházás mérete könnyedén csökkenthető lett volna. Az állami támogatás ugyanis csak a sportcsarnokra járt, az uszodára nem!

Vagyis nem kellett volna mást tenni, minthogy felépíteni a sportcsarnokot, leválasztva a tervekről az uszodát.
Nem most találjuk fel a spanyolviaszt! Mindez olyannyira kézenfekvő lehetőség volt, hogy 2007 elején a képviselő-testület két ajánlatot kért a tendereztetés során: egyet az uszodára és a sportcsarnok, egy másikat csak a sportcsarnoknak a megépítésére. Majd 2007. április 4-én az egész tendert összességében, mindenestől eredménytelennek nyilvánította, mondván, nincs megfelelő ajánlat a sportcsarnok felépítése – fél pénzért – is drága! (Szó se volt még ekkor iskolakomplexumról.)
De olvassuk tovább a döntés idején - a 2006. októberben elvesztett választás után - éppen parkoló pályán lévő jelenlegi polgármester mostani érvelését, akinek nyilván nem azért tetszik utólag is az elutasítás, mert a baráti frakció jól betartott az utódjának. Részlet következik az interjúból:

Kérdés: „A sikertelenné nyilvánított közbeszerzési eljárást követően azonban pár hónap elteltével mégis újraindult a sportcentrum ügye. Mi változott meg ezalatt a pár hónap alatt?”
Válasz: „Először is: megváltozott az önkormányzat – időközi helyhatósági választás volt egy évvel ezelőtt. Az új önkormányzatnak haladéktalanul beterjesztettem a ciklusprogramot, és ebben már szerepeltettük a helyi oktatásügy korszerűsítésének, bővítésének programját.”

Így van, a fő motívum, hogy megváltozott az önkormányzat (mindenekelőtt polgármester személye), mi is ezt az okot említenénk elsőként. Ám ha ezt követően jól értjük a polgármester felelősségteljes, fél információktól és pláne csúsztatásoktól mentes nyilatkozatát, a baráti képviselők már a sportcsarnok megépítésének leszavazásakor tudták, hogy: (1) pár hónap múlva végül csak összeállnak Keller László megbuktatására, (2) időközi választás lesz, amit a régi polgármester megnyer, (3) ő haladéktalanul beterjeszt ciklusprogramot, aminek a tartalmával nyilván már ekkor tisztában voltak.

Tisztában voltak 2007 áprilisában a 2008 februárjában beterjesztett programmal?! Nos, sajnálattal kell felhívni a figyelmet arra, hogy a történetből itt kiesett, mintha a föld nyelte volna el, szűk egy év. Vagy a képviselők magukba fojtották, hogy ők már látják a nagyobb összefüggést és mélyebb értelmet. Ugyanis pár hónap múlva – immár baráti polgármesterrel az élen – kisütik, hogy mit ad isten, iskolakomplexumot kéne építeni, amely magában foglal egy sportcsarnokot is! De ehhez már nincs elnyert pályázati pénz… Bravúros megoldás.

Most a polgármester az egész sport-vircsaftot leértékeli, azt mondja, nem önkormányzati alapfeladat, a fejlesztésnél ne arra fókuszáljunk. Hanem az oktatásra. „Bár jelenleg a legégetőbb az óvodai férőhelyhiány, már látszik, hogy időben lépnünk kell iskolaalapítással is.” Ezért jó, hogy nincs útban a sikertelenül túlméretezett sportcentrum.
Most tehát iskola-ügyben lépnek, lépegetnek és ez megnyugtató. Gondoljunk csak az öt éve készülő új óvodáinkra! Ezek hol régi temetőnél épültek volna, majd a Szérűskert egy darabján, aztán meg a patakparton vagy a Rudákon. Konténer óvoda felállítása is színezte a képet! Mikor a helyszín végre eldőlt, olyan terveket fogadott el az önkormányzat, amit nem tudott finanszírozni, a költségekből máshol több óvoda kijött volna, majd visszaterveztetés, újabb közbeszerzés…

Öt éve ez megy. Szóval, alakul.